RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2017. május 23., kedd
Dezső

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
Igénybe vesz Violet
2015-12. szám / Kovács Emőke

Varga Mária a nemrég bemutatott Augusztus Oklahomában című előadás Violet Westonját játssza a székesfehérvári színpadon. Családról, szerepfelépítésről beszélgettünk.

Első olvasás után mi érintett meg leginkább az Augusztus Ok­la­ho­má­ban történetéből?
V. M.: Bevallom, az első olvasás során nevetnem kellett, úgy éreztem, a mindennapi életünk tragikomikus helyzetei köszönnek vissza a különböző helyzetekből. Több generáció jelenik meg a darabban, és minden szereplő kiszolgáltatott, esendő, mindenkinek megvan a maga keserédes sorsa. Az adott szituációkat vagy jól, vagy félresikerülten oldja meg a Weston család, a következményekkel meg szembe kell nézni, akárcsak a való életben. Végigolvasva a szövegkönyvet, abban reménykedtem, hogy majd a színpadon is sikerül megmutatni azt a groteszk kettősséget, miszerint az élet legtragikusabb pillanataiban is ott van a humor, az irónia.

A saját szerepedről mi volt az első benyomásod?
V. M.: Violet anyaként nem áll mindig a helyzet magaslatán – ez is megmosolyogtatott, hiszen anyaként én is követek el hibákat. Nagyon fontos kérdés, hogy az élet adta nehézségekkel hogyan tudunk szem­be­sül­ni. Violet lelkileg sérült és nagyon érzékeny ember, aki egy bizonyos ponton túl nem tudta kezelni a vele történteket, ezért jobb híján a gyógyszerekhez menekült, emiatt viszont a családja szép lassan eltávolodott tőle. Fontos kiemelni, hogy a jelenbéli problémáinak nem egyedül ő az okozója, több összetevős a gondok forrása.

Milyen kapaszkodók mentén indultál el a szerepfelépítésben? A történeten, szövegen kívül honnan me­rít­keztél?
V. M.: Fantasztikus csapattal dolgoztam, a kollégákkal segítettük egymást, valahogy mindenki első pil­la­nat­tól ráérzett a darab hangulatára, és valóban egy családdá váltunk a próbafolyamat alatt. A saját szerepemet illetően: igyekeztem megmutatni a tragikus pillanatok humorát.

Nagyon erős, tudatos nőnek látszik Violet, mégis zsákutcába kerül az élete, mi okozhatta mindezt?
V. M.: Violet törékeny, csak kifele az ellenkezőjét mutatja. A lányai csalódásait, veszteségeit ő is megélte, a családja fájdalmait hurcolja magával. A férje mögött mentsvárként, támaszként állt, és elhitette saját magával, hogy erős háttér tud lenni, de kiderült, hogy nincs elég ereje hozzá. Idejekorán összetört a házasságában, ennek ellenére tisztességesen felnevelte a gyerekeit. Önmagát úgy próbálta megmenteni, hogy elkezdett nyugtatókat szedni, de, mint tudjuk, az ilyen felületes cselekedetek nem jelentenek igazi megoldást.
hirdetés

Az is elhangzik, hogy szülei is folyamatosan bántották. Mit gondolsz, mi lehet a kiút abból a mó­kus­ke­rék­ből, hogy a szüleink miatt elszenvedett sérüléseinket ne vigyük tovább a saját családunkba, kap­cso­la­tainkba?
V. M.: Többször kimondjuk életünk folyamán, hogy nem akarunk olyanok lenni, mint a szüleink, aztán valamiért mégis ugyanazon az úton indulunk el. Erre szokták mondani, hogy a genetika működik. A saját családomban mindenkinek a barátja szeretnék lenni, és ha valamit nem a legmegfelelőbben csinálok, akkor azt igyekszem megbeszélni velük. Azt gondolom, fontos, hogy az ember felismerje a saját hibáit, és bocsánatot tudjon kérni. Talán ez az első lépés a változás felé.

Néha belenéztem a próbáitokba, meg kell hagyni, nagyon igénybe vesz Violet.
V. M.: Nehéz az ő furcsa, labilis létét hitelesen megteremteni. Nagyon kell figyelnem arra, hogy meg­tart­sam ennek az állapotnak az igazságát. Minden előadás előtt félelem van bennem, hogy vajon sikerül-e. A próbák alatt is izgultam, hogy vajon jó úton járok-e, de Szikora János sokat biztatott, megerősített a munkámban. Valóban igénybe vesz ez a szerep, de nagyon szép munka volt a társulattal, és ez mindenért kárpótol.

A történet végén magára marad Violet. Ebből kiindulva milyen tanulságot fogalmaznál meg?
V. M.: Felhívnám a figyelmet az indián asszony nyugalmára, és arra, hogy a pénzen, sikeren, rohanáson túl észre kell vennünk a körülöttünk lévő embereket, elsősorban a családunkat.




vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor