RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2017. december 15., péntek
Valér

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
A csoda elengedhetetlen…
2015-12. szám / Pavlovics Ágota

Zsurzs Kati szerepeinek felsorolására terjedelmi okok miatt nem vállalkozhatunk, a remek színésznőt jól ismerjük a Thália, az Arizona, a székesfehérvári Vörösmarty Színház és a Játékszín előadásaiból, film- és szinkronszerepeiből. A rendezéssel is közeli barátságot kötött művésznő jó
ideje fontos és kevesek által művelt dolgot csinál: interaktív színházat gyerekeknek. Legközelebb a József Attila Színház színpadán fogja Nagyrépási Orrángató Ugrancs barátját ráncba szedni a gyerekek köz­re­mű­kö­désével.

Édesanyja, Zsurzs Éva nagyszerű filmrendező volt, ön viszont szép színészi karrierrel a háta mögött vágott bele a rendezésbe. Mi inspi­rálta?
Zs. K.: Érettségi után egyértelmű volt számomra, hogy nem követem a mamit, színész szakra jelentkeztem, és le is zártam magamban ezt a kérdést. Később azonban, amikor Gór Nagy Mari Színitanodájában tanítottam, komplett vizsgaelőadásokat állítottunk elő, és egyszer csak rájöttem: Úristen, ez nagyon jó! Nincs jobb, mint egy egész előa­dást kézben tartani. Érdekes, hogy amikor az édesanyám, akivel nagyon szerettem dolgozni, mert rövid, pontos instrukciókat adott, és szerette a színészeit, amikor megnézte egy interaktív gye­rek­|elő­a­dá­so­mat, azt mondta, izgalmas, de ő ilyen nem tudna csinálni. Hozzá a filmrendezés állt közel.

A Vörösmarty Színházban emlékezetes figurákat formált meg, és ott kezdett el interaktív gye­rek­e­lő­a­dá­so­kat létrehozni, amelyekből ma sincs túlkínálat.
Zs. K.: Különös, hogy ma a Játékszínben olyan darabokban is játszom, amikben Fehérváron is sze­re­pel­tem, csak más figurát alakítok. Ahogy az is, hogy a Játékszínben rendeztem meg Csukás István meséjét, Gombóc Artúr történetét, amit Székesfehérváron is műsorra tűznek. Utóbbi hagyományos dramaturgiára épülő produkció, de csodálatos a látványvilága Kovács Yvette rendkívül kreatív munkájának köszönhetően. Fontosnak tartom, hogy a gyerekek megszokják a színház világát, hogy korosztályuknak megfelelő élményeket kapjanak. Ha egy óvodás élvezi az előadást, amiben részt is vehet, szeretne majd elmenni a kisiskolásoknak szóló előadásokra is, és így tovább. Hozzá kell szoktatni a gyerekeket a színházhoz.

A Nyuszi ül a hóban zenés műsor gyerekeknek – amelynek rendezője és mesélője is ön –, felújítás. 2016. január 13-án lesz a bemutató a József Attila Színházban. Milyen tapasztalatokat szerzett korábban, hogy fogadták a gyerekek?
Zs. K.: A gyerekek nagyon szívesen vesznek részt az előadásokban. Ez még az a kor, amikor el akarják mondani, hogy mit gondolnak róluk. Azt, hogy szeretik az interaktív színházat, jól mutatja, hogy a Janikovszky Éva szövegeiből készült előadást 190 alkalommal játszottuk a Thália Színházban, a Nyuszi ül a hóban című zenés mesét pedig még akkor rendelte meg tőlem Verebes István, amikor a Komédium megnyitására készültek. A gyerekek szeretik, nagy boldogság, hogy januártól a József Attila Színházban játszhatjuk a darabot. Az interaktív színházban tudni kell, milyen kérdéseket tegyünk fel a gyerekeknek. És persze azt is, hogy mi történik, ha tovább kérdeznek, esetleg olyat, amire nem könnyű válaszolni. Egyszer egy előadáson arra a kérdésemre, hogy mik szeretnének lenni felnőttként a gyerekek, a sok tűzoltó, nővér, rendőr között egy kisfiú azt válaszolta: szovjet katona. Persze kijöttünk ebből a zsákutcából, anélkül, hogy kinevette volna bárki a gyereket, mert azt nem szabad. Egy idő után tudja az ember, hogy mire számíthat. Visszatérve a Nyuszi ül a hóban című előadásra, a főszereplő a barátom, egy rakoncátlan nyuszi fiú, aki kap tőlem egy naptárt, amit összefirkál, mert számára csak a húsvét létezik. Az előadás során vé­gig­vesszük az ünnepeket, az ünnepek eredetét, a hozzájuk fűződő szokásokat. A gyerekek reakciója különböző, sokan a lelkük mélyén vagy az előadás során a rosszalkodó nyuszi mellé állnak, és persze vannak olyanok is, akik elutasítják a nyuszi csintalanságát. A nyuszit Blazsovszky Ákos kollégám játssza, akivel hetven percig bábozunk, beszélgetünk a gyerekekkel, akik észre sem veszik, hogy már több mint egy órája velünk játszanak, mert végig szerepelnek.

A felnőtteket is be lehet vonni a játékba?
Zs. K.: Őket nehezebb, mert náluk erősek a gátlások. Előfordul, hogy csak úgy tudok játszani, ha kihívom a gyerekek anyukáját is. Úgy látom, amikor a gyerekek az osztálytársaikkal jönnek színházba, sza­ba­dab­ban reagálnak, ha pedig a szüleikkel vannak, akkor visszafogottabbak.
hirdetés

Bátran leszögezhetjük, az interaktív színház nemcsak beavató színház, hanem játékos tanulás is.
Zs. K.: Sok mindent megtanulnak a gyerekek az előadások során, volt például egy Zsuzsika hangja című előadásunk, amely arról szólt, hogy egy fiatal, szemtelen és öntelt színésznő tönkreteszi a Hamupipőke próbáit, mert mindenkit vérig sért. Egy idő után fellázadnak ellene a dolgok, elszakad a ruhája, elmegy a fény, a hang, végül a partnere is. Az előadásban a gyerekek ráveszik a színésznőt, hogy kérjen bo­csá­na­tot, és amikor megteszi, lassan visszatér minden a rendes kerékvágásba, visszajön a fény, a hang. Ezen az előadáson a gyerekek egy kicsit belelátnak a színház működésébe is. Szeretek tanítani, említettem már a Gór Nagy Mária Színitanodát, ahol hosszú ideig részt vettem a munkában, most pedig a Thália Tanoda hallgatóival dolgozom hétvégenként. Igyekszem sok mindent megmutatni nekik.

Férje és alkotótársa, Walla Ervin zeneszerző. Két lányuk és három fiúunokájuk van. Korábban a gyerekeik, most az unokák inspirálhatják az gyerekelőadások létrejöttét. Alkotóművészként mi a legfontosabb az ön számára az interaktív előadásokkal kapcsolatban?
Zs. K.: Mámorító érzés, amikor hat-hétszáz gyerek figyelmét sikerül megragadnom, amikor együtt ját­sza­nak velem. A színházra általában igaz, de az interaktív gyerekelőadásokra különösen, hogy mindig meg kell történnie a csodának. A csoda elengedhetetlen…








vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor