Impresszum | Előfizetés  
  2024. március 29., péntek
Auguszta

 
 
Nyomtatható változat
Interjú
„Szerelemszínésznő vagyok”
2016-11. szám / Jónás Ágnes

Eredetileg orvosnak készült, mégis a színház lett az élete. Harminc éven át játszott a Révay utcai Vidám Színpadon, pár éve az óbudai Eurocenterben működő megújult Vidám Színpad az egyik otthona. A rendezők előszeretettel bújtatták a dögös, kissé naiv szőke szerepébe, amit ő
egyáltalán nem bán, hiszen – ahogy fogalmaz – a skatulyázás az ismertség része. Nyertes Zsuzsa decemberben debütál a Család ellen nincs orvosság című Ray Cooney-darabban – drámai szerepeiről, a szabadúszó lét és a szépség hátrányairól, valamint a szakma felhígulásáról vele beszélgettünk.

Harminchárom éve végeztél a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, azóta hűségesen szolgálod a Vidám Színpadot. Mi az oka ennek az erős kötődésnek?
Ny. Zs.: Folyamatosan azt éreztem és érzem, hogy a családomhoz megyek haza. Az idősebb színészek sosem voltak féltékenyek rám. Kállay Ilona, Schubert Éva, Csala Zsuzsa, Pálos Zsuzsa vagy Voith Ági rengeteget segítettek nekem, ma igyekszem ugyanígy viszonyulni a nálam fiatalabb kollégáimhoz. A főiskola elvégzését követően szerepet kaptam a Linda című tévéfilmsorozatban – ekkor találkoztam először Bodrogi Gyulával. Pécsi Ildikónak a mai napig hálás vagyok, amiért felhívta a figyelmét rám. Gyuszi eljött a Cseresznyéskert című vizsgaelőadásomra, amelyben a humoromat ugyan nem nagyon csillogtathattam meg előtte, de megtetszettem neki, és elhívott a Vi­dám Színpadhoz.

Pedig eredetileg orvosnak készültél.
Ny. Zs.: Azon voltam, hogy megvalósítsam azt az álmot, ami édesapámnak nem sikerült, ő ugyanis orvosnak készült, de a sors a mérnöki pályára terelte. Szőkeség ide, szőkeség oda, én bizony szorgalmas és jó tanuló voltam, egyedül a fizika írásbelimen múlott, hogy nem vettek fel az orvosira. Zongoráztam, szavalóversenyeken indultam, szolfézsra jártam Bikfalvy Júliához, de eszem ágában nem volt színésznek állni. A gimnázium után ápolónővérként dolgoztam a MÁV Kórházban – itt találkoztam össze egy nap az előbb említett régi énektanárnőmmel. Ő javasolta, hogy felvételizzek a Színház- és Filmművészetire. Szerencsére hallgattam rá, felvettek, s ezzel megpecsételődött a sorsom.

Jó pár éve vagy szabadúszó. Előnyét vagy hátrányát érzed?
Ny. Zs.: A szabadúszásra mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy biztonságos. Mindig előre kell gon­dos­kod­ni arról, hogy folyamatosan foglalkoztatva legyél. Ha van munkád, játszol, ha nincs, akkor otthon ülsz. Én szerencsére a kezdetektől nagyon el voltam kényeztetve – a szerepek folyton megtaláltak, emellett mindig szerettem tartozni valahová. Ha valami mellett leteszem a voksomat, akkor a végletekig kitartok. Harminc éven át voltam a Révay utcai Vidám Színpadnál, huszonkét éve dolgozom az Éless-Színnel, a magánéletben pedig négy évtizede vagyok hű társa a páromnak. Ezek a számok önmagukért beszélnek.

A Szeszélyes évszakokban rendre a dögös, de kissé naiv szőke szerepébe bújtattak a rendezők. Ez sose zavart?
Ny. Zs.: Nem, mert ha beskatulyáznak, az azt jelenti, hogy ismert vagy. Mostanában is előszeretettel játszom butuska titkárnőt.

Szép számmal voltak azért olyan szerepeid is, melyekben megmutathattad, hogy másmilyen is tudsz lenni.
Ny. Zs.: Bőven volt részem drámai szerepekben, már főiskolás koromban debütáltam Dunyásaként a már említett Cseresznyéskert című darabban, a Vidám Színpadon játszottam a Torockói menyasszonyban, majd Balázsovits Lajos vezetése alatt a Játékszínben Lukács Sándor mellett alakíthattam Marilyn Monroe-t A bűnbeesés utánban. Németországban két filmben is drámai főszerepet játszhattam, Puskás Tamás igazgatósága alatt az ötvenedik születésnapomon pedig igazi ajándék volt számomra, hogy Borbás Gabi mellett a Furcsa párban ölthettem magamra a visszafogott, rendmániás női főszerepet. A mai napig játszom Ziliát A néma leventében az Éless-Színnel.
hirdetés


Ha már Lukács Sándor került szóba... Ő egy beszélgetés során mondta azt nekem, hogy sztárgyártó ország lettünk.
Ny. Zs.: Van ebben igazság bőven! Sok fiatalt felkapnak, kilökik őket a színpadra, hívják őket sorozatokba.

A neves színésznek pedig háttérbe szorulnak.
Ny. Zs.: Mára természetessé vált, hogy a sorozatokban való szerepléshez nem kell diploma, elég az, ha valaki ismertséget szerez a televízión keresztül. Olyan ez, mintha én azt mondanám, hogy mivel jól főzök, holnaptól elmegyek séfnek a Hiltonba. Amikor a pályámat kezdtem, összesen két televízió létezett Magyarországon. Ha az egyiken leadtak egy tévéjátékot, amelyben szerepeltem, akkor látott a fél ország, ha a másikon, akkor az ország másik fele. Manapság megszámlálhatatlanul sok csatorna van, rengeteg a sorozat, de nem készülnek tévéjátékok. Szívből sajnálom a mai pályakezdőket, mert úgy látszik, hogy egyik napról a másikra lehet színésznő valaki, és lassan mindenhez kell diploma, csak ehhez a szakmához nem.

Ehhez a szakmához elengedhetetlen az alázat. Nem ritka, hogy éjjel kettőig próbálsz egy előadást.
Ny. Zs.: Valószínűleg azért bírom ennyire jól a gyűrődést, mert sosem a pénz motivált. Szerelemszínésznő vagyok, a színház az életem. Volt, hogy előre tudtam, hogy egy fellépésért nem kapok gázsit, mégis szívvel-lélekkel ott voltam, és tettem a dolgom. Én vagyok az, aki még fizetne is azért, hogy színpadon lehessen. A játék feltölt, önbizalmat ad, és átsegít még az egészségügyi problémákon is.

Decemberben a Család ellen nincs orvosság című darabban játszol. Miben különbözik az előző verzióktól?
Ny. Zs.: A Mama szerepét öltöm magamra. Izgatottan várom a próbákat, mert még nem volt szerencsém ehhez a darabhoz. Ray Cooney komédiáját hosszú évek óta játsszák az egész világon, Böröndi Tamás darab- és színészválasztása, Straub Dezső rendezése lesz a garancia a sikerre.

Tegyük fel, hogy egy ember tehetséges abban, amit csinál, de mi van akkor, ha ennek tetejébe még dekoratív, szép és vékony is? Nagyobb előnyt élvez ebben a szakmában az ilyen?
Ny. Zs.: A pálya elején biztos. Ha kövér lettem volna és csúnya, Marton László talán fel se vesz az osztályába, de ahogy beindul a szekér, rájössz, hogy a megnyerő külső egyben hátrány – folyamatosan bizonyítanod kell, hogy több is van benned, mint egy szexi szőke. Az élet minden területén előny a megnyerő külső, de mindez mit sem ér, ha nincs mögötte ész, tehetség és belső érték.

vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor