Impresszum | Előfizetés  
  2024. március 28., csütörtök
Gedeon, Johanna

 
 
Nyomtatható változat
Interjú
Egy mozdulatkristályosító művész legújabb gondolatai
2016-02. szám / Pavlovics Ágota

A markánsan egyedi világú koreográfus, Barta Dóra és remek táncosokból álló együttese, a Ba­do­ra Társulat ismét a Nemzeti Táncszínházzal együttműködve hoz létre új előadást. Márciusban bemutatásra kerülő munkájuk, a Lulu rendezője és koreográfusa is Barta Dóra. Az irodalmi
alapanyagokat különösen kedvelő – az összművészeti produkciók elkötelezett híveként is ismert – művész fantáziáját ezúttal Frank Wedekind tragikusan későn öntudatra ébredő hőse, Lulu ragadta meg.

Mottó
„... Ahogy a földön guggolt,
Kezében tartotta szívét
És ette.
Szóltam: „Ízlik, barátom?”
„Keserű – felelte –, keserű.
De épp azért szeretem,
Mert keserű,
És mert a szívem.”
Stephen Crane: A pusztában (részlet), Ferencz Győző fordítása


Frank Wedekind hősnője, Lulu inspirálta új darabját. Miért éppen ő?
B. D.: Lulu önmagában egy rendkívüli jelenség, engem ez ragadott meg igazán, és nagyon izgalmasak számomra a különböző lé­te­zés­for­mái is. Lulu történetének számos rétege van, éppen úgy, mint amikor a hagyma héját bontogatjuk, ahogy Ibsen megfogalmazta a Peer Gyntben, egyre több és több gondolat mutatja meg magát. Az is izgalmas számomra, hogy a darab központi figurája milyen nagy utat jár be. Én gyakran használok irodalmi műveket inspirációként, de a tánc mégis egészen más műfaj, össze­ha­son­líthatatlan a prózával. Nem célom sem a színdarab, sem az Alban Berg komponálta opera reprodukálása. Önálló táncművet készítek Wedekind inspirációjára. Lulu alakja összetett és aktuális.

A halála után expresszionistaként definiált német szerző szilaj, szép állatként írta le hősét. Ön milyennek látja Lulut?
B. D.: Az én előadásomban ez a figura egy furcsa, mondhatni amorf lény, nem tudom, szép-e, de biztosan vonzó, és rettenetesen erős kisugárzással rendelkezik. A környezetét erőteljesen tudja befolyásolni, formálja, magához igazítja, miközben persze azok is formálják őt, akikkel kapcsolatba kerül. Az én gon­do­la­taim­ban Lulu egyfajta öntudatára ébredt robot. A táncban tökéletesen lehet érezni és éreztetni azt a balance-ot, amit a párkapcsolatokban is átélhetünk, azt, ahogy folyamatosan hatunk egymásra. A két ember – férfi és nő – között zajló játékot, ami olykor szélsőséges is lehet.

Vagyis nem csupán a központi figura útja, hanem Lulu és a vele kapcsolatba kerülő férfiak kölcsönös egymásra hatása is foglalkoztatja.
B. D.: A drámai szituációk érdekelnek. Melyik folyamat izgalmasabb, a meghatározó vagy a meghatározott ember változása? Lulu nincs önmagában, csakis mások tükrében lehet őt megmutatni.
hirdetés

Egy interjúban nagyon képiesen fogalmazott, azt mondta mozdulatkristályosító vagyok.
B. D.: Koreográfusként és rendezőként is ennek a hatalmas kisugárzással rendelkező női figurának a táncszínházi lehetőségei érdekelnek a legjobban. A részletek, a mozdulatok adta titok, a mozgás invenciója izgat. Ha mégis össze kellene foglalnom, akkor azt mondanám, hogy a hatás-kölcsönhatás, a zsigeri jelenlét, a szavak nélküli egymásra pendülés érdekel.

Apropó egymásra pendülés, ön szereti összekapcsolni a táncot a képzőművészettel, prózával, élőzenével. A Luluba tervez prózát?
B. D.: Vannak előadások, amelyekben fontos számomra, hogy legyen bennük próza is, de a Luluban nem látom a szerepét, úgyhogy ebben nem lesz.

Az ön darabjaiban mindig kiemelt szerepe van a zenének, milyen zenével gondolja társítani ezt a nagyon erősnek ígérkező darabot?
B. D.: Egészen biztos, hogy Alban Berg zenéje nem fog megszólalni. Még válogatok, de azt már tudom, hogy erősen atmoszférikus zene lesz. Persze a csendnek is felmagasztosult pillanatai lehetnek. Egy lengyel zeneszerző műve erősen foglalkoztat, de még nem tudom, hogy mennyit fogok használni belőle. Intenzív, erős minőségű zenében gondolkodom, aminek segítségével a darab végén Lulu állapotát is fogom tudni éreztetni.

Többen fognak játszani a darabban, szeretne-e kiemelni valakit az együttesből?
B. D.: Nem érzem azt, hogy bárkit ki kellene emelnem, bár a cím azt sugallja, hogy egy főszereplő van, Lulu, de az én előadásomban nem egészen így lesz. Ahogy mondtam, Lulu kapcsán a nő és férfi közötti kölcsönhatás foglalkoztat. Két nő és négy férfi fogja táncolni a darabot. Mindegyikük különleges előa­dó­művész.

Március 17-én lesz a premier. A Nemzeti Táncszínház több játszóhelye közül melyik ad otthont a Badora Társulat produkciójának?
B. D.: Budapesten a MOM Kulturális Központban lesz a bemutató.

Dióhéj
Barta Dóra vezeti a Kecskemét City Balett társulatát is. A koreográfus-rendező ötlete alapján Balett + címmel összművészeti sorozat indult a 2015/16-os évadban. Ennek aktuális darabja a Magyar Fotográfiai Múzeum emberi testet bemutató képei alapján készült. A táncosok maguk választották ki a képeket és készítettek koreográfiát. Az est nézői számára így válik egységes élménnyé a vetített kép, a zene és a tánc.



vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor