PM Online | Színház

„A színházi tánckari feladat és a társulati lét két különböző munkastílust, szakmai felkészültséget és időbeosztást igényel. Eddig a kettőt együtt, felváltva végeztük, de be kellett látni, hogy ez hosszú távon képtelenség” – mondja Vincze Balázs, a Pécsi Balett igazgatója, aki január
elsejétől tölti be a Pécsi Balett Nonprofit Kft. ügyvezetői posztját. Hogy milyen okok állnak az önállósodás mögött, milyen előnyökkel járhat a Pécsi Nemzeti Színháztól való elszakadás, és milyen célokkal indul neki a társulat a következő két évnek, arról a Harangozó-díjas táncművész-koreográfussal beszélgettünk.

A Pécsi Balett Nonprofit Kft. január elseje óta működik. Miért volt szükség a Pécsi Nemzeti Színháztól való elszakadásra?
V. B.: Az önálló intézményként működő Pécsi Balettet üzemeltető Pécsi Balett Nonprofit Kft. január 1-jétől már valóban létezik, köthetünk szerződéseket, illetve tervezhetünk előre, azonban 2017. augusztus elsejéig még a Pécsi Nemzeti Színház kötelékében vagyunk. A teljes állományt az évad lezárultával vesszük át. Az önállóság elsődleges célja a szakmai függetlenség, a tagozati léttel járó kettős feladatellátás megszüntetése és a zenés előadások kiszolgálásával járó egyeztetési nehézségek megoldása volt. A Pécsi Balett az utóbbi évtizedekben kezdte elveszíteni önálló társulati minőségét és funkcióját. Az 1980-as évekig harminchat táncossal működött a társulat, így a vendégszereplések mellett gond nélkül látta el színházi kötelezettségeit is. A jelenlegi tizennyolc taggal – színházi elfoglaltságaink miatt – számos hazai felkérést és külföldi vendégszereplést kellett elutasítanunk. A színházi tánckari feladat és a társulati lét két különböző munkastílust, szakmai felkészültséget és időbeosztást igényel. Eddig a kettőt együtt, felváltva végeztük, de be kellett látni, hogy ez hosszú távon képtelenség.

Fizikailag is megterhelő lehet a táncművészeknek évi több mint száz előadásban maximálisan helytállni.
V. B.: Nem beszélve a mentális leterheltségről, ugyanis egy balettművésznek nehéz megélnie, hogy kedden még címszerepet táncol egy nagyszabású előadásban, másnap pedig a Csárdáskirálynőben lép fel mellékszereplőként.

Milyen előnyökkel járhat az önállósodás?
V. B.: Az évi százhúsz – musical és operett közreműködést is tartalmazó – előadás helyett ezentúl évente mintegy nyolcvan, kizárólag balettprodukcióban lépnek majd fel művészeik. Nem kell kettős feladatot ellátni, ez által meghosszabbodik a táncosok élettartama, hivatásukat a legmagasabb szakmai minőségben tudják majd teljesíteni. Lehetőségünk nyílik arra, hogy saját költségvetéssel önállóan tudjunk tervezni, s hogy határon túli, valamint országon belüli fellépéseket vállaljunk. Nem egyetlen helyszínhez kell kötődnünk – ezentúl a Zsolnay-negyedben található E78 rendezvényközpontban is bőven nyílik lehetőség a fellépésekre.

Hogy önálló intézményként működjetek, úgy tudom, régi vágy, hiszen elődeid, például Tóth Sándor, Herczog István, Keveházi Gábor is ezt szerette volna. Miért éppen most valósult meg a terv?
V. B.: Őszintén szólva erre magam sem tudom a választ. Évtizedekkel ezelőtt megérett már a helyzet a jogi önállóságra, de örömmel tölt el, hogy a régóta vágyott autonómiát, ha komoly erőfeszítések árán is, most nekem sikerült kiharcolnom. Hogy másfél éve vagyok a Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft. ügyvezetője, kétségkívül nagy előny, hiszen több fülhöz, például a polgármesterhez, az Emberi Erőforrások Minisztériumához is el tudtam juttatni a társulat problémáját.