RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2017. november 20., hétfő
Jolán

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
„Soha nem hasonlítom magam senkihez”
2017-03. szám / Jónás Ágnes

„Ha elkezdenék megelégedni magammal, elveszíteném a lényegemet: a keresést, kíváncsiságot, az önmagam fejlesztésére és boncolgatására való hajlamomat” – mondja Orosz Ákos, aki két éve erősíti a Vígszínház társulatát. Az idei évadban a Bűn és bűnhődés Raszkolnyikovjaként is
láthattuk már, február 25-től pedig Demetriusként küzd meg egy reménytelennek tűnő szerelemmel. A Junior Prima-díjas színművésszel Dosztojevszkij világhírű krimijének különleges Docekal-adaptációjáról és az alakításaival kapcsolatos dilemmáiról is beszélgettünk.

Jelenleg tizenkét futó előadásod van, ebből két nemrégiben debütált darabban, nevezetesen Michal Docekal, a Prágai Nemzeti Színház prózai társulatának művészeti vezetője által rendezett Bűn és bűnhődésben, valamint Kovács D. Dániel Szentivánéji álom szín­re­vi­te­lében játszol. Mindkét rendezés unikum.
O. Á.: Igen, de a futó előadásokat kiegészíteném még egy ti­zen­har­ma­dik­kal: a Házi Színpadon látható a Kelet-nyugati pályaudvar című, Zoltán Áron és Tóth András kollégáimmal, illetve két ze­nész­ba­rá­tom­mal közösen létrehozott zenés estünk – Cseh Tamás és Bereményi Géza Frontátvonulás és Nyugati pályaudvar című albumain szereplő zenéket és prózákat bújtattuk új köntösbe. Ami Docekalt illeti, ő a dramaturgiában újított: a történet megmaradt, azonban az események sorrendje megváltozott, bizonyos részeket kihagyott, egyes részeket felerősített. Egy rendkívül erősen stilizált, egy kiállítótér és egy boncterem közti nagy fehér térben játszódó előadásról, pontosabban nyomozásról van szó, melynek a vége egy gyönyörű ima. A színikritikusok által is elismert Kovács D. Dániel Docekal hoz hasonlóan egyedi nézőpontot hozott az általa rendezett előadásba. A shakespeare-i mű cselekményének nagy része egy erdőben játszódik, Dani ezt a természeti környezetet egy házibuli helyszínére cserélte ki, hiszen véleménye szerint ez ma, 2017-ben olyan jelentéstartalmat hordoz, amely az erdőhöz hasonlóan vagy talán még erősebben képes közvetíteni a szabadságot, a törvényen és rendszeren kívüliséget. Az elhagyatott kastélyban rendezett buliban a fiatalok szabadjára engedhetik ösztöneiket, s felszínre kerülhetnek az indulatok, az erotika és a bódulat.

Nehézséget jelentett, hogy a Bűn és bűnhődés esetében külföldi rendezővel kellett dolgozni?
O. Á.: Nem hétköznapi szövegről van szó, így a kezdetekkor természetesen akadtak nyelvi nehézségeink, annak ellenére, hogy Szabó G. László személyében egy nagyon rátermett tolmáccsal bővült a csapat. Mivel a cseh nyelv – akárcsak a magyar – bővelkedik a kétértelmű szavakban, javaslatainkat nem volt könnyű pontosan és érzékletesen egymás felé kommunikálnunk. Ilyenkor az érzelmekre, a gondolatokra és a metakommunikációra támaszkodtunk.

Mondhat még újat a mai nézőnek a Dosztojevszkij-történet?
O. Á.: Egyaránt feszegeti az önmagunkba, egy felsőbb hatalomba, a szerelembe és az értékrendbe vetett hit kérdését, s ráébreszt arra, hogy az embernek vállalnia kell tettei és szavai következményeit.

Vannak színészek, akik számára már-már kínszenvedés az előadás előtti fél óra. Te hogy vagy ezzel?
O. Á.: Számomra nem az utolsó fél óra, hanem az utolsó tíz perc a legnehezebb. Ilyenkor már minden idegszálammal rá vagyok állva arra, hogy felmenjek a színpadra. Így érezheti magát egy versenyló futás előtt.
hirdetés


És előadás után, amikor már bent vagy az öltözőben, rendszerint gyorsan lecsengsz vagy pörögsz még tovább?
O. Á.: Ez előadásfüggő. A Bűn és bűnhődésben Raszkolnyikov figurája iszonyú keményen megdolgoztatja mind az idegrendszeremet, mind pedig a fizikumomat, hiszen szinte végig színpadon vagyok, ráadásul az általam megformált karakter meglehetősen emberpróbáló szituációkba keveredik. Természetesen nem ragadok bele a szerepbe, nem megyek ki sírva a tapsrendre, csak érzem minden porcikámon és idegszálamon az igénybevételt, s kell egy kis átfutási idő, amíg lenyugszom. A Szentivánéji álom is koncentrált munkát igényel, azonban kevésbé vagy inkább máshogy megterhelő, így az előadást követően hamarabb visszaállok a hétköznapi állapotra.

Vagyis az adott karakterrel azonos idegrendszeri állapotra kell felpörögni.
O. Á.: Igen, és minden esetben meg kell próbálnom kihozni a maximumot a saját személyiségemből az előadás idejére. Diderot színészparadoxonja jut eszembe, mely szerint egy színésznek egyszerre kell tudnia mindent és semmit, vagyis nem mehetek be előzetes tudással a színpadra, nem lehet sejtésem arról, milyen információ ér majd a következő pillanatban, és ezzel egy időben mindennel tisztában kell lennem, hiszen képessé kell tennem magamat arra, hogy fizikailag, érzelmileg hitelesen reagálhassak az általam megformált karaktert és az adott előadás keretein belül az engem érő ingerekre. Tudnom kell a szöveget, a végszót, és mégis minden mondat, válasz, reakció ott és akkor kell, hogy megszülessen bennem estéről estére.

Szoktak lenni dilemmáid a saját alakításaiddal kapcsolatban? Például, hogy jó-e amit csinálsz, vagy hogyan hozz valami újat egy adott szerepbe?
O. Á.: Folyamatosan. Mindig „csak” a maximumot szeretném kihozni magamból, és száz százalékot kívánok nyújtani mind a kollégáimnak, mind pedig a nézőknek, de soha nem hasonlítom magam senkihez, és nem nyugszom meg attól, ha egyik este jobb vagyok, mint egy azt megelőző napon. Ha elkezdenék megelégedni magammal, elveszíteném a lényegemet: a keresést, kíváncsiságot, az önmagam fejlesztésére és boncolgatására való hajlamomat.

Öt évig voltál a Maladype Színház tagja, két éve már, hogy a Vígszínházhoz szerződtél. Bizonyára sokat profitáltál az eddig itt eltöltött időből.
O. Á.: Sohasem a profitra hajtok. Nekem egy barátság, egy színpadi élmény, egy tartalmas kollegiális viszony vagy egy jó feladat sokkal többet ér. Sőt, számomra ez az igazi profit! A Maladype után el kellett égnem, mint egy főnixmadárnak, hogy újra szárnyra kaphassak máshol, máshogy, de nem veszítve el önmagamat. Most éppen úgy érzem, a helyemen vagyok.


vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor