RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2017. szeptember 22., péntek
Móric

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
Rizikós kötéltánc
2017-03. szám / Bóta Gábor

A Duda Éva Társulat és a Budapesti Operettszínház az Átrium Film-Színházban mutatta be március elején Dinyés Dániel és Hegyi György Frida című új musicaljét. Duda Éva pedig, aki koreográfusként közismert, első rendezéseként állította színpadra a produkciót.

Kortárs koreográfusként hogyan került a Budapesti Operettszínházba?
D. É.: Pályám elején sokfelé dolgoztam, és köztük volt a Szávitri című Szokolay-opera, amit Kerényi Miklós Gábor rendezett, és én abban táncosként közreműködtem. Akkor koreográfus szakra jártam a Táncművészeti Főiskolára, és mindenféle munkát elvállaltam, amit csak lehetett, hogy tanuljam a szakmát. Rövid idő alatt nagyon jó munkaviszony alakult ki köztem és Kero közt, aki kisebb „teszt” munkák után egyre nagyobb feladatokkal bízott meg. Egy-két évre rá már a Rómeó és Júlia koreográfiáját csináltam, melyet további nagy musicalek követtek. Közben pedig szabadúszó maradtam, és élvezettel fogtam bele önálló munkákba is. A jó viszony pedig azóta is tart.

Az Operettszínházban vannak olyan színészek, akik jól tudnak táncolni. De mégis, olyanoknak, például esetleg primadonnáknak, bonvivánoknak, akik kevésbé tudnak, olyan koreográfiát kell kitalálni, hogy úgy nézzen ki, mintha ügyesen táncolnának. És őket valahogy össze kell elegyíteni azokkal, akik remekül táncolnak. Ebben Imre Zoltán koreográfus volt egészen nagy.
D. É.: Igen, nekem ő nagy példaképem. Az általa képviselt szemlélet számomra is igen fontos, akár a Vígszínházban dolgozom, akár a Szegedi Szabadtéri Játékokon, akár az Operettben. A színészeket a táncosokkal úgy kell összegyúrni, hogy homogén szövetté váljanak, egységes képet adjanak. Számomra a zenésben szörnyű, amikor van egy táncbetét, utána pedig következik egy dal, és a kettőnek semmi köze egymáshoz. De a mozgás jó közös nevező, és alkalmas a figurák kibontására. A Frida előadásban is arra törekedtem, hogy színészek és táncosok összhangban dolgozzanak, és mindenki szerves része legyen a készülő anyagnak. Alapvető fontosságú a muzikalitás és a mozgás, hogy testükkel a lehető leg­plasz­ti­ku­sab­ban fejezhessenek ki gondolatokat, érzelmeket.

Ezt hogyan lehet elérni?
D. É.: Fel kell mérni, hogy a színész mire képes, milyenek az adottságai, mi áll jól neki, milyen mozgások előnyösek az általa játszott figurához. És azt is tudni kell, mi az, ami nem áll jól, mivel nem érdemes terhelni. Semmiképp sem megoldás, hogy egy koreográfus kitalál valamit, és azt bármi áron ráerőszakolja a színészre. A kétballábas számára is ki lehet olyat találni, ami erősíti őt, biztonságérzetet ad neki, nem fél tőle, és nem túl nagy feladat ahhoz, hogy elvegye az összes energiáját.

Mennyire szabad megizzasztani?
D. É.: Pont annyira kell terhelni, hogy tudjon az elsődleges feladatára, a szerepformálásra figyelni. Amiben persze benne van az is, hogyan mozog az a karakter, hogy ül le, hogyan közlekedik, hogy gyorsítja vagy lassítja a lépteit, vagy éppen milyen, amikor verekszik. A jó színészek nagy része maga is foglalkozik ezzel, de egy koreográfus segíteni tud ebben.

Felkérnek zenés produkciókba olyan nagy színészeket, akik szinte egyáltalán nem tudnak táncolni. Ilyenkor mit lehet csinálni?
D. É.: Vannak trükkök. Ilyenkor körülötte kell olyan látványt csinálni, hogy az az érzése legyen a nézőnek, mintha a színész figurájából jönnének ki azok az erősugarak, amelyektől minden más megmozdul körülötte. Olyan „csomagolást” kell köré varázsolni, ami az adott szereplőt kiemeli a tömegből.

A „csomagoláshoz” pedig, gondolom, megvannak a megfelelő táncosok.
D. É.: A Frida esetében evvel nem volt gondom, hiszen a saját, bevált embereimmel, remek táncosokkal dolgoztam. Mégis nehézség, hogy ebben a produkcióban többféle műfaj találkozik, a képzőművészet, kortárs tánc, próza és a klasszikus zenés színház motívumainak mind jól össze kell hangolódniuk ahhoz, hogy az előadás ne csak gördülékeny, de erős legyen. Az összes előadónak, az ősbemutató szerzőinek és számomra is nagy kihívás volt. Ráadásul ez azért rizikós kötéltánc, a kortárs és a bulvár határán. A színészek közül többen még nem dolgoztak egymással, rendezőként az is fontos volt, hogy megértessem velük ezt az összművészeti lehetőséget, hogy legyen kedvük játszani egymással és foglalkozni ezzel az anyaggal. Van, aki prózai színházból jött, van, aki zenésből, független színházból, így egy teljesen új világot kellett közösen létrehoznunk.
hirdetés


Kerényi Miklós Gábor elmondta a premierbanketten, régóta rágta a fülét, hogy rendezhessen. Miért akarta ezt annyira?
D. É.: Ez régi ügy már. Sok éve beszélünk róla, csak annyira lefoglaltak a koreográfusi munkáim, hogy ez elodázódott. De most eljött az ideje. Az viszont, hogy egy teljesen új darabhoz nyúlhattam hozzá, és nem egy meglévő anyaghoz, nagyon fontos volt.

De miért volt biztos, hogy rendezni fog?
D. É.: Mert az ember normális esetben megy az álmai és a vágyai után.

Azért volt ez vágyálom, mert a rendezés komplexebb a koreografálásnál?
D. É.: Azt hiszem, igen. Amikor az ember alkalmazott koreográfusként dolgozik egy rendezővel, akkor az a dolga, hogy kiszolgálja a rendező koncepcióját, a legjobb tudása szerint kiegészítse, és megkomponálja azt mozgásban. De sok-sok éve érzem már, hogy kikívánkozik belőlem a saját látásmódom. Ez az a szabadság, ami számomra lételem.

Frida Kahlo roppant impulzív nő volt, és ez valószínűleg kedvez a táncos megjelenítésnek.
D. É.: Valóban. Nagyon különös nő volt, meglehetősen fordulatos, izgalmas életúttal. Egy igazi nonkonformista nő, aki viszont a testével hadilábon áll, hiszen nem tehet vele azt, amit akar. Kimondottan érdekes a testi fogyatékosságot, bénultságot tánccal kifejezni. A mexikói életérzést, a temperamentumot, a szenvedélyességet, a viharszerű létezést, a szabadságvágyat, ami mind megvan Frida életében, fantasztikus módon lehet tánccal ábrázolni, hiszen abszolút alkalmas elsöprő vagy éppen fájdalmas pillanatok érzékeltetésére.

Ezután nyilván akar még rendezni.
D. É.: Igen. De én mindig tovább dolgozom a munkáimon, még ez a produkció is érik, még nem tettem le.



vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor