Impresszum | Előfizetés  
  2024. március 29., péntek
Auguszta

 
 
Nyomtatható változat
Interjú
Én adom meg a fővonalat
2017-08. szám / Bóta Gábor

Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója szerint nem fogyasztói attitűddel dolgoznak, hogy bemutatnak valamit, az lefut, kész, kidobják a kukába. Egy művészeti műhelynek a tel­je­sít­mé­nye nem egyetlen előadás, hanem a repertoárja.

Szinte tiszta klasszikusokból álló évad lesz a Nemzetié. Csehov, Beaumarchais, Goldoni, Katona, Móricz, Gárdonyi egyaránt bemutatásra kerül. Miért alakult ez így?
V. A.: Ez most így alakult. De azért például az Egri csillagokból egy darabot íratunk és nem a regény adaptációját tűzzük műsorra. És bár Brecht persze klasszikus, de A gömbfejűek és csúcsfejűek című darabja, amit nálunk Zsótér Sándor rendez, ritkán játszott, fel­fe­de­zés­szám­ba megy. Ha már filmet forgatunk az Úri muriból, akkor, logikus, hogy színpadra is állítsuk. Bánsági Ildikó, Blaskó Péter hetvenéves lesz a következő szezonban. Az ő kérésük volt, hogy mutassuk be Az ügynök halálát. Sok mindenből rakódott ez az évad össze. Én egy erős, kihívásokkal teli és kompromisszumok nélküli szezont látok magam előtt. Amúgy nem szoktam arra rágörcsölni, hogy mai szö­ve­get játsszunk, mert ha valaki megnézni majd a Bánk bán ren­de­zé­se­met, akkor tapasztalja, hogy annál modernebb szöveg nincs a világon.

Hogyhogy filmet forgattok az Úri muriból?
V. A.: Ez régi tervem már, ideális esetben egy nagyjátékfilm és négyrészes tévéfilm lesz belőle, jelen pillanatban még csak négyrészes tévéfilm, mert ez az, ami anyagi szempontból megvalósítható.

A Nemzeti társulatával készül?
V. A.: Úgy a Nemzeti társulatával, hogy Cserhalmi Györggyel a főszerepben, aki már kötődik hozzánk, a Bánk bánkban Endre, az Úri muriban Csörgheő Csuli lesz. A harmadéves kaposvári színészosztálya is egész évben itt van gyakorlaton nálunk.

Szokták rólad mondani, hogy nagy rendezői vízióid vannak, amelyekben olykor elvesznek a színészi teljesítmények, nem gondolkodsz eléggé bennük. Ez viszont most színészközpontú évadnak tűnik, amiben nagy alakítások lehetségesek.
V. A.: Én is úgy gondolom, hogy lépést tettünk efelé. Nehéz feladni bizonyos elképzeléseket és nyilván bizonyos víziók mentén létezik az ember, de szerencsére úgy alakult, hogy olyan darabokat mutatunk be, hogy mindegyikben gömbölyű, nagy színészi alakításokra van lehetőség. Remélem, hogy jól fogják érezni magukat az évadban, amennyire egy színész jól tudja magát érezni, mert mindig többre vagy éppen másra vágyik. Nagyon ritkán tudja az ember eltalálni az igényeiket, de hát mindegy, ez az évadcsinálás, sze­rep­osz­tás bája.

Most is sokat rendezel.
V. A.: Én mindig sokat rendezek. Én adom meg a fővonalat, és úgy gondolom, hogy ez így is lesz egy darabig. Én vagyok a művészeti vezetője a színháznak. Hál’ istennek működnek a dolgaink, vannak olyan produkcióink, amelyek nem kérdés, hogy túlélik az évadot, van rájuk néző. Hármat rendezek most a tizenegy premierből.

Korábban volt az már négy is.
V. A.: Akkor ezt tekinthetjük csökkenő tendenciának. Ez nem vicc, mert jövőre csak kettőt fogok csinálni. Idén már eggyel kevesebb is lesz a bemutatók száma. Le fogunk menni egy-egy évadban hat-hét produkció bemutatásra. Még hosszabb próbafolyamatot fogunk csinálni, és van egy gyönyörű repertoárunk, ami mű­kö­dik. Szinte alig vettem le előadást a műsorról.

A legnagyobb vitát körülötted tavaly az váltotta ki, hogy bejelentetted, bizonyos előadásokra ingyen mehetnek a nézők...
V. A.: Rögtön árnyalnám, hogy ez csak diákokra vonatkozik, ezt mindig elfelejtik az engem „nagyon szeretők”. Négy produkcióról van szó a harmincöt-harminchatból. A felnőttek továbbra is pénzért veszik ezekre a jegyeket.

Te szereted azokat az előadásokat, amikre csoportosan hozzák a diákokat akár egyetlen iskolából?
V. A.: A János vitéz, a Csongor és Tünde nagyrészt diák előadás lesz, gyakran fordul elő, hogy diákok ülnek a nézőtéren és én ennek nagyon örülök. A Tóth Ilonka és a Fehér felhő előadásának misszió jellege van, ezekre szintén sok diák jön, az utóbbira szinte csak diákok. Ez azért jelent missziót, mert ők kapnak az első világháborúról egy olyan képet, ami sok mindent helyre rak az agyakban és a lelkekben.
hirdetés

Tudom, hogy a Fehér felhő előadása diákok nélkül nem volt dugig, tehát mondható, hogy nem megy jól a produkció, ezért adod ingyen.
V. A.: De ez csak a Fehér felhőre vonatkozik. A másik három produkció tele van, a Tóth Ilonka az egyik legtöbbet játszott előadásunk volt a nagyszínpadon. A János vitéz meg a Csongor és Tünde pedig nem kérdés, hogy tele van, a János vitézre öt-hat előadásnyi előrejegyzés van. A Fehér felhőre az első előadások óta valóban kevesebb lett a néző, de azóta azok, akik eljönnek rá, nagyon hálásak érte.

Hogy álltok nézőszám tekintetében?
V. A.: Nem számoltattam még mindent pontosan ki, de azt tudom, hogy január óta egyetlen hét volt, amikor 90% alatt volt a látogatottságunk.

Ez egyaránt vonatkozik a nagyszínpadra és a kisebbekre?
V. A.: Nem, ez vegyesen, a nagyszínpadon nyilván valamelyest kisebb a telítettség, de ott is 80% fölött van. A kis színpadokon alig van olyan előadásunk, aminek nincs 100%-os látogatottsága.

Mi a legfontosabb ebben az évadban?
V. A.: Ezt idén nem határoztuk meg, mondhatnám azt, hogy a repertoárunk kiegészítése. Arra gondolunk leginkább, hogy a meglévő produkcióink mellé mi az, ami még kell.

Fontosnak tartod, hogy bizonyos művek állandóan repertoáron legyenek, hogy a felnövő generáció megnézhesse őket?
V. A.: Nem fogyasztói attitűddel dolgozunk, hogy bemutatunk valamit, az lefut, kész, kidobjuk a kukába. Egy művészeti műhelynek a teljesítménye nem egyetlen előadás, hanem a repertoárja. Ebben mutatkozik meg a színház arca.

Tehát azt akarod, hogy a Bánk bán akár még húsz év múlva is menjen?
V. A.: Ha húsz év múlva nem is, de amíg én itt vagyok, addig szeretném műsoron tartani. Igen, folyamatosan legyen a repertoáron a Bánk bán, jövőre megrendezem Az ember tragédiáját, és akkor teljes a nagy magyar drámákból a paletta. A János vitézt is szeretném, hogy legyen, ameddig én itt vagyok. Az ’56-os darab kapcsán pedig a témát szeretném, hogy legyen, két év múlva lesz egy másik, ’56-ról szóló produkciónk, és akkor erre cseréljük a Tóth Ilonka előadását. Ahogy szeretném majd, hogy a Trianon-témáról is szó legyen a Nemzeti Színházban.







vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor