RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2017. december 11., hétfő
Árpád, Árpádina

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
Hitchcock-film adaptációja a Játékszínben
2017-10. szám / Jónás Ágnes

Alfred Hitchcock 1935-ös, mára kultikussá vált filmjének adaptációja Horgas Ádám rendezésében, Lengyel Tamás, Lévay Viktória, Nagy Sándor és Szirtes Balázs főszereplésével október 14-én de­bü­tált a Játékszín színpadán 39 lépcsőfok címmel. A rendezés különlegessége, hogy a négy
szereplőből hárman több karaktert is játszanak: Nagy Sándor és Szirtes Balázs több mint harminc figurát kelt életre, s a szerephalmozásnak köszönhetően az eredeti kémtörténet bűnügyi komédiába fordul. Nagy Sándorral a karakterváltás kihívásairól, az előadás rendhagyó látványvilágáról és humorforrásairól a premier előtt beszélgettünk.

Milyen elemektől válik Hitchcock klasszikusa krimiből krimi-vígjátékká, felszabadult szórakozássá?
N. S.: Horgas Ádám olyan filmes toposzokra játszik rá, mint például a szuper lassított akciópillanatok, a horror klisék vagy a vonatos ül­dö­zés. A rendezés és a játék az abszurd irányába hajlik. Az el nem kö­ve­tett bűnért felelősségre vont, ártatlan férfit, Hannayt Lengyel Tamás játssza, Lévay Viktória négy, egymástól teljesen eltérő nőalakot jelenít meg, a többi, közel harminc szerepet pedig Szirtes Balázs és jó­magam keltjük életre, s tulajdonképpen így alakul a darab krimiből komédiává, ez adja a humor forrását. Óriási kihívást jelent a sze­rep­halmozás, ami ugyanakkor virtuóz játékra is lehetőséget ad.

A gyors karakterváltás nem idegen öntől, hiszen a Szente Vajk ren­dez­te Agyeldobásban is volt már szerencséje hasonló kihíváshoz, a Madách Színházban futó 1x3 néha 4, avagy Egyszerháromnéhanégy című bohózatban pedig ikerpárt alakít.
N. S.: Igen, de a 39 lépcsőfok az említetteknél sűrűbb előadás – a sodró lendületben néha másodpercek alatt kell egy komplett öltözéket átcserélni, egyik figurából a másikba ugrani. Végig zenére dolgozunk, ami maximális pontosságot követel meg tőlünk, minden mozdulat ki van számítva, s közben ügyelni kell arra is, hogy ne csorbuljon a színészi hitelesség. A szerephalmozáson kívül tulajdonképpen a komplexitás az, ami még kihívást jelent mindannyiunk számára. Egy kicsit olyan ez, mint amikor valaki hónapokon keresztül minden nap fut húsz kilométert, majd lefutja a félmaratont, végül a teljes távot. Mi is a saját határainkat feszegetjük, és bízunk abban, hogy a 2005-ös londoni premierhez hasonló sikert arat a krimi-vígjáték.

Feminin ruhaügynök, takarítónő, jegyszedőnő, feleség – csak néhány azon karakterek közül, melyeknek a bőrébe bújik.
N. S.: És láthatnak még a nézők rendőrként, újságárus fiúként is… Szirtes Balázzsal hol fű, fa, bokor vagyunk, hol pedig bagoly, szúnyog, légy vagy a Loch Ness-i szörny, és hát a birka szerepét is sikerült megnyernem.
hirdetés

Horgas Ádámmal Daniel Keyes Virágot Algernonnak című kultikus műve volt az első közös munkája a Játékszínben. Hogyan jellemezné a vele való közös munkát?
N. S.: Nagyon szeretek vele dolgozni! Szoktam is mondogatni, hogy most Horgas-évem van, ugyanis a legközelebbi projektünk a Szomorú vasárnap lesz a Madách Színházban; a partnereim Rudolf Péter és Nagy-Kálózy Eszter lesznek. Szeretem Ádám felkészültségét, lelkesedését, szigorúságát s a benne lakozó polihisztort. A próbák során számtalan kreatív ötlettel áll elő, és pontosan tudja, mit akar látni a színpadon. Örülök, hogy Lengyel Tamással ismét együtt dolgozhatom, Lévay Viktóriával jelenleg több darabban játszom. Szirtes Balázshoz eddig még nem volt szerencsém, de nagyon kellemes meglepetést okozott, ugyanis remek karakterábrázolási készséggel megáldott, tehetséges színészt, jószívű srácot ismerhettem meg benne. Ezekre a találkozásokra ajándékként tekintek.

Az Életrevalók vagy a Virágot Algernonnak előadások jól példázzák, hogy Horgas a látásmód képi világának kifejezéséhez igyekszik mindig összművészetben gondolkodni – zenével, koreográfiával és vetítéssel teszi még hangsúlyosabbá a cselekményt. Ezúttal milyen látványvilágra számíthat a néző?
N. S.: Ádám zenei betétekkel vezeti át egyik jelenetet a másikba, a sokszínű, kreatív színpadi világ képregényszerűen idézi meg a harmincas éveket, ami a videoanimációkkal együtt izgalmas lát­vány­szín­há­zat eredményez. A színpadon látható nagyméretű ládák például egyik pillanatban kelléktárként, a másikban pedig egy vonatkupé üléseiként funkcionálnak.

Ön hazánk egyik legtöbbet foglalkoztatott prózai és musicalszínésze, de színpadon kívüli életéről aligha lehet olvasni, nem látható bulvárlapok címlapján, sem pedig televíziós show-kban. Önvédelem ez, vagy egyszerűen csak arról van szó, hogy nem tartja fontosnak az önreklámot?
N. S.: A bulvárlapokban való szereplést tudatosan kerülöm, de manapság már nem is nagyon keresnek az újságírók, hiszen a magánéletemről nem nyilatkozom, az pedig, hogy tizenhat előadásban játszom, kevésbé szenzációs. Televízióban eddig összesen kétszer tűntem fel főzőműsorban, de előtte még azt is kikötöttem, hogy kikkel vállalom a szereplést. Erről az időszakról pozitív emlékeket őrzök: tehetséges, jó fej színészeket és zenészeket ismerhettem meg. Jókat ettünk, remek volt a hangulat, akárcsak egy baráti összejövetelen. Részt vettem már műsorvezető és zenei tehetségkutató castingokon, de talán a sors úgy akarta, hogy maradjak inkább a színjátszásnál. A filmes szakma egyelőre még nem talált meg magának, de ami késik, arra várni kell, szokták mondani. Igyekszem okosan szelektálni, és olyan projekteket elvállalni, amiket magamhoz közelállónak érzek, mert szeretnék minden reggel tiszta lelkiismerettel belenézni a tükörbe.




vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor