RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2017. december 11., hétfő
Árpád, Árpádina

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
Összeszokott csapat, bátor darabválasztás, székhez szögező előadások
2017-10. szám / Pavlovics Ágota

A Jászai Mari Színházban igazi műhelymunka folyik, aminek eredményeként rendre kiváló előadásokkal rukkolnak elő. A 2017/18-as évad mottója merész, hiszen az igazságot állították fókuszába. Az igazság keresése napjainkban nem tartozik a legkedveltebb tevékenységek közé,
sőt, erős vágy mutatkozik megtörtént dolgok, ha úgy tetszik, történelmi igazságok elkendőzésére. Az évadnyitó előadás, Tadeusz Slobodzianek A mi osztályunk című dermesztően aktuális darabja volt, amit Molnár Ferenc Játék a kastélyban című remeke követ. Mindkét darabot Guelmino Sándor rendezi, akivel Slobodzianek darabjának premierje után, és a Molnár-darab próbafolyamatának kellős közepén be­szél­gettünk.

Kezdjük mindjárt a mottóval.
G. S.: Minden jászais évad tervezésénél fontos szempont számunkra, hogy olyan darabokat is bemutassunk, amelyek reflektálnak a leg­lé­nye­ge­sebb társadalmi problémákra, ilyen például A mi osztályunk. Az évadmottót egyébként még Anger Zsolttal közös szolnoki pályázatunk idején találtuk ki, majd átvittem a Pesti Magyar Színházba, ahonnan Tatabányára hoztam. A mottó fontos, kohéziós erő. Erős évadot si­ke­rült összeállítanunk, a darabok rímelnek, feleselnek egymással.

Évadindító előadásuk Közép-Kelet-Európa népeinek az 1930-as évek­ben kezdődött és sorsfordító eseményekben gazdag hetven évében játszódik. A mi osztályunk bátor választás, önt mi motiválta a darab színpadra állításában?
G. S.: Nem sikerült a kelet-közép-európai népeknek a történelmük során felnőni, infantilisak maradtak, mindig volt egy erős ember, aki megmondta, mit kell tenni. Nem tanultunk meg felelősséget vállalni magunkért, a tetteinkért, embertársainkét, viszont a váltakozó rezsimek alatt mindenkit bőven ért vesz­te­ség, ezért vagyunk olyan könnyen egymás ellen uszíthatók. Számomra ez a legfontosabb üzenete, illetve az, ha a történelmünkkel nem nézünk szembe, elhallgatjuk, akkor lehetőséget adunk arra, hogy ezek a jelenségek újból és újból megismétlődjenek. A darabban tíz emberi sorsot követünk végig, melyek a 20. század gócpontjai mentén alakulnak, és amelyeket nem szívesen emlegetünk a legszebb történelmi események között. A múlt századra és napjainkra is jellemző, hogy szeretjük megszépíteni a dolgokat, ami ahhoz vezet, hogy nem szembesülünk elődeink tetteivel. A darab arról a sokáig eltitkolt rémtettről szól, hogy lengyel civilek pajtákba zártak és elégettek elevenen 1600 zsidót. A kérdés az, vajon milyen sé­rel­mek, eszmék, ideák miatt követték el rettenetes tettüket? Hogy tudnak elszámolni a lelkiismeretükkel? Egy ilyen témát választó darabot elővenni önmagában is figyelmeztetés.

A darab különleges formai megoldást is igényel, ön az osztályterem helyett tornaterembe vitte a színészeit.
G. S.: Nagyon nehéz megtalálni azt a formát, amiben ez az előadás érvényesen tud működni. Király Attila színész-koreográfussal azt találtuk ki, hogy a darab egy nyomasztóan militáns tornateremben fog ját­szód­ni, a szereplők gyerekruhában játsszák végig az előadást, ami annak a szimbóluma, hogy ezek a népek nem nőttek fel igazán, nem tanulnak, és nem okulnak. Ugyanakkor a tornatermi gyakorlatok, agresszivitás, csuklóztatás mindenki számára ismertek és értelmezhetőek. Júniusban sokat gondolkodtunk a formanyelven, minden elemét kidolgoztuk, és augusztusban a próbák alatt azt láttuk, hogy működik, megy minden, mint kés a vajban. Külön öröm, hogy a színészek mennyi ötlettel gazdagították az előadást.
hirdetés

Gyakran hivatkozik arra, hogy megfelelő csapat nélkül elképzelni sem tudja bizonyos darabok színrevitelét, most jött el a pillanat?
G. S.: Ezt az előadást csak olyan színészek tudják sikerre vinni, akik egymást jól ismerő, együtt­mű­kö­désre képes közösséget alkotnak. Szakmai életemben második alkalommal fordult elő, hogy jelen lehettem, amikor egy jó csapat elindul. Az első a Madách Kamarában volt Mácsai Pállal, ami kegyelmi helyzet volt, a második pedig a tatabányai színházban. Nagyon fontos számomra, hogy összeszokott csapatként dolgoztunk ezen a számomra különösen fontos előadáson. Bakonyi Csilla, Crespo Rodrigo, Danis Lídia, Dévai Balázs, Egri Márta, Kardos Róbert, Megyeri Zoltán és Mikola Gergő mellett Király Attila a Jászai Mari Színház új tagjaként, Jegercsik Csaba pedig meghívott vendégként látható Slobodzianek darabjában.

Hány percig tart az előadás?
G. S.: Két óra tizenhét perc, se több, se kevesebb nem volt az utolsó próbahéten, beállt az előadás ennyire. Akik látták, azt mondják, olyan sodrása van az előadásnak, hogy észre sem vették, megy az idő.

Úgy tudom, fiatalkora meghatározó élménye volt az Újvidéki Színház Játék a kastélyban előadása. Miért éppen most rendezi meg?
G. S.: A Játék a kastélyban számomra elsősorban arról szól, milyen ereje van a színháznak, arról, hogy a színház sokszor valóságosabb valóságot képes produkálni, mint maga az élet. Így tökéletesen illik évadunk mottójához. Ami pedig az újvidéki előadást illeti, újdonságnak számított, hogy azt is megmutatták, mi történik a falon túl. Ezt az előadást ismerve a további előadások, amelyeket láttam, csalódást okoztak. Volt, ahol a darab elegáns stílusát nem tudták eltalálni, máshol a humorlehetőségeket nem tudták kiaknázni, vagy éppen a tétjeit veszítette el a mű, és olyan előadást is láttam, ahol szellemes-játékos ötletek helyett meg akarták erőszakolni a Molnár-kottát. Igazán jó előadáshoz az kell, hogy minden szereplő a „helyén legyen”, de a legfontosabb nyilván Turai, a drámaíró szerepe, akiben szerintem Molnár önmagát mintázta meg. Ő mozgatja a szálakat ő a nagy manipulátor. Újvidéken minden rendben volt, kivéve a Turait alakító színész játékát. Úgyhogy maradt bennem hiányérzet. A mi előadásunkban Turait Kardos Róbert játssza, akit fajsúlyos színésznek tartok. Szakmai okokból nem tehetem, és nem is jellemző rám, amikor dolgozom, de amikor A mi osztályunk Abramjaként azt veszi számba, hány embert veszített el, már a próbán kicsordult a könnyem. Benne megvan az a játékintelligencia és szellemi főlény, hogy az ő irányításával virtuózan tudjon majd összegabalyodni a valóság és a látszat, az igazság és a hazugság, az élet és a színház.




vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor