Interjú
„Valamit vissza kellett adnom”
2010-12. szám / Sári Júlia
A Sziget nulladik napján a hazai könnyű-, világ- és népzenei élet legkiválóbb előadói hajolnak meg Cseh Tamás emléke és zenei öröksége előtt, annak a lemeznek a bemutató koncertjén,
 amelyen a tavaly elhunyt, rendkívüli hatású dalszerző-énekes dalainak feldolgozásai szerepelnek. A koncerten a lemez valamennyi szereplője fellép, így ott lesz a Heaven Street Seven, a Csík zenekar, a Quimby, Péterfy Bori, a Kistehén, a Napra, Palya Bea és Lovasi András – hogy csak a társaság egyik felét soroljuk fel. Az Eszembe jutottál – főhajtás Cseh Tamás előtt című lemez szerkesztője és a koncert egyik szervezője, Marton László Távolodó író és zenekritikus az album születéséről mesélt, amellyel régi tartozását óhajtotta kiegyenlíteni Cseh Tamás felé.
Milyen viszonyban voltál Cseh Tamással?
M. L. T.: Személyes vagy komolyabb kapcsolat nem volt köztünk. Néhány alkalommal találkoztuk, bemutattak egymásnak, tudtunk egymásról. De semmi több. A lemez kiadója, Kiss Ferenc viszont nemcsak baráti, hanem intenzív munkakapcsolatban is volt vele. Beszéltek is a lemezről, hiszen az eredeti elképzelésünk az volt, hogy valamilyen formában Tamás is szerepeljen rajta. Az Eszembe jutottál terve ugyanis nem Cseh Tamás halála után született.
Hanem? És kinek a fejében?
M. L. T.: Az én ötletemen alapult. De amikor a Feri felvetette Tamásnak, akkor a betegsége már nem tette lehetővé a közös munkát. Persze annak, hogy tervezünk egy lemezt a dalai feldolgozásaiból, nagyon örült. Aztán néhány héttel később a halálhíre más színezetet adott a munkának. Ami aztán végképp más színezetet kapott attól, hogy hirtelen elszaporodtak a Cseh Tamás-emlékkoncertek. Én semmiképpen nem akartam egy ilyen hullámba belefolyni, úgy gondoltam, hogy jobb, ha várunk a lemezzel pár hónapig.
Valamilyen formában mégis szerepel a lemezen Cseh Tamás.
M. L. T.: Miután már lemondtam erről, Cseh Tamás egykori zenei rendezője, Péterdi Péter előállt azzal az ötlettel, hogy egy korabeli – és kidolgozatlan – archív felvételről leemelné Cseh Tamás hangját, és meghangszerelné utólag. Így készült el a Szomszédon cse ta című dal. Nem akármilyen kegyelmi pillanat ez a sorstól, hiszen ha nem is az eredeti elképzelésünk szerint, de mégiscsak az lett a vége, hogy Cseh Tamás énekel a lemezünkön. És nem is akárhogy... Péterdi Péter olyan zenészekkel vette fel, akik a hetvenes években együtt dolgoztak Cseh Tamással. Azt a kérdést próbálták megválaszolni, hogy ha ezt a dalt akkor megcsinálták volna, hogyan hangzott volna. És azt gondoljuk, hogy valahogy így.
Ha nem volt köztetek semmilyen személyes viszony, miért érezted még az életében, hogy ezzel a főhajtással tartozol neki?
M. L. T.: Valójában rettenetesen sokkal tartozom neki. Nagyon kevés olyan magyar előadó van, aki valamilyen módon a részévé vált az életemnek. Cseh Tamás ilyen. Abban az időben, amikor az első lemeze, a Levél nővéremnek megjelent, én az életem egyik legrettenetesebb időszakát éltem. És abban, hogy azon az időszakon valahogy át tudtam evickélni, komoly szerepe volt annak a lemeznek. A későbbiekben is mindig azt kerestem, hogy a zene az életem részévé váljon, hogy arra reflektálnom kelljen. És hogy valamit visszaadhassak abból, amit kaptam. Nem mondom, hogy Cseh Tamás az egyetlen, akivel kapcsolatban ezt éreztem, de nincsenek sokan.
Az Illés együttes is ilyen volt?
M. L. T.: Igen, természetesen – azért is csináltam az Illésnek öt éve egy hasonló feldolgozás-lemezt. Az lényegében ennek a mostaninak az előzménye. De a személyes gesztus mellett egy ilyen ügynek sokkal egyetemesebb érvénye is van. Jelen esetben az, hogy változtassak azon a képen, ami Cseh Tamásról sztereotip módon kialakult, rögzült. Vagyis azon, hogy ő a Kádár-korszak hírmondója, a hatvanas évek „nagy generációjának” a kultikus figurája. Ezek olyan skatulyák, amik elzárják az utat minden más és nem kevésbé érvényes értelmezési lehetőség elől. Engem most főleg az izgatott, hogy a mai fiataloknak mit jelenthet Cseh Tamás zenéje, akár hallgatóként, akár előadóként. | |
És milyen megnyugvással szolgált, hogy – ahogy te fogalmaztál – vissza tudtál adni valamit Cseh Tamásnak?
M. L. T.: Ez ugye csak egy szimbolikus gesztus. Mindenesetre az jó, ha az ember azt érzi, hogy már nincs tartozása. Vagy hogy eggyel kevesebb tartozása van. Így is bőven marad.
A kezdetektől te irányítottad a lemez elkészülését? Te válogattad össze a rajta szereplő zenészeket?
M. L. T.: Egy kisebb stábbal s abban régi munkatársammal, Lőkös Csabával dolgoztam. Az első pillanattól kezdve az volt a célunk, hogy három lábon álljon ez a projekt. Megszületett a lemez, most készülünk a lemezbemutató koncertre, és forog egy film is, ami a lemez megvalósulását és a koncertet kíséri végig. A művészeti vezetés az én feladatom volt – a filmet is én rendezem –, így aztán az is az én döntésemen múlott, hogy kik szerepeljenek a lemezen.
A saját kedvenc előadóidat kérted meg?
M. L. T.: Én mindig a „saját kedvenceimet” kérem meg, hiszen csak azokért tudok felelősséget vállalni, akikben hiszek. Pusztán az, hogy ki mennyire népszerű, hány lemezt ad el, vagy mekkora közönséget vonz, önmagában számomra teljesen érdektelen. Természetesen bizonyos kompromisszumokat meg kell kötni, free jazzbe aligha lenne szerencsés átültetni ezeket a dalokat, de amúgy teljesen szabadon dolgozhattak a zenészek. Az pedig kifejezett célunk volt, hogy stilárisan minél változatosabb legyen a lemez, vagyis legyen rajta népzene, világzene, sanzon, rock, reggae, sőt, még némi jazz is.
Neked van kedvenc adaptációd a lemezen?
M. L. T.: Azt nyilván senki sem hinné el, hogy egyformán szeretem mind a tizennyolc számot. Kiemelni mégsem tudnám egyiket sem, mert a hangulatomtól függően változik, hogy épp melyik áll a legközelebb hozzám. De hogy ne térjek ki a kérdés elől: többek közt különösen izgalmasnak tartom az Antoine és Désiré történelemkönyve című dalt Bognár Szilvia és Herczku Ágnes előadásában, hiszen rettenetesen nagy kihívás, hogy egy kifejezetten „férfias” Cseh Tamás-számot két fiatal nő, kíséret nélkül adjon elő. Nagyon fontosnak tartom, hogy a Cseh Tamás-számok mélyén rejlő hallatlan érzelmi töltet több feldolgozásban is jelen van, sőt: a Balaton, a Bin-Jip vagy Palya Bea feldolgozása még rá is tesz egy lapáttal. A címadó szám is roppant izgalmas: abban Tóth Evelin szélsőségesen szenvedélyes előadásmódja párosul Lantos Zoltán széteffektezett indiai hegedűjével. Az is elképesztő, ahogy a PASO egy hatvanas évekbeli, jamaicai rocksteadyt gyúr a Munkásszállásból. És sorolhatnám tovább… Én most nemcsak Cseh Tamás előtt, de a feldolgozók előtt is megemelem a kalapom. Az utolsó szám, a Szomszédom cse ta pedig mint egy rakéta, úgy emelkedik meg, s röpíti a költészet magasságába az albumot.
|
 vissza |
|
|
| |
RSS | Impresszum | Előfizetés
vissza a lap tetejére
