RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2017. április 25., kedd
Márk

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
Szeretek popénekesnő lenni
2014-11. szám / Szepesi Krisztina

Szekeres Adrien szinte minden műfajban kipróbálta magát, amíg megtalálta igazán a saját hangját. Azt mondja, csak így, önazonosan tud igazán sikeres és kiegyensúlyozott lenni. Több adventi fellépése között december 20-án a Mátyás-templomban énekel majd a Magyar Virtuózokkal, amivel komolyzenei énjének is hódolhat.


Nehéz téged definiálni, hiszen a popszakmában vagy, miközben operai hanggal rendelkezel.
Sz. A.: Szeretek popénekesnő lenni, annak ellenére, hogy a pályám elején klasszikus hangképzést tanultam, utána pedig énekeltem jazzt, sőt rockzenét is, de felléptem egy funky és r’n’b vonalat képviselő zenekarral is. Azt éreztem, egyik sem annyira az enyém, s nagyon szeretnék inkább saját zenét csinálni, és magyarul énekelni. A Magyar Rádióban készítettünk is felvételeket, így kicsit belekóstolhattam abba, milyen az, amikor bennem születhet meg egy dal először, és én hozhatom létre az első megfogalmazást még akkor is, ha utána valószínűleg más is elénekli majd. És lehet, hogy ma már maradinak hangzik, de Sík Olgi néni, az énektanárom is mindig azt mondta, hogy én csak csináljam a dolgomat, tanuljak, legyek készen, hogyha meg­ta­lál egy feladat, ne akkor kelljen egy új stílusra vagy hangásra gyorsan összekapni magam. Vele minden műfajt sokat gyakoroltunk, vagyis nagyon színes repertoárt csinált nekem. Amióta ő elment, Kővári Juditnál tanulok, aki nemcsak fantasztikus ember, de talán az egyik legjobb énektanár az országban. Nagy szükségem van rá ma is, mert ha valaki azt mondja, két év alatt meg lehet tanulni énekelni, az hazudik. Az operaénekeseknél figyeltem meg igazán, hogy a tanulásnál igazából nem is a hangodat képezed, hanem a testedet tanítod meg énekelni, és a szem, az arc meg az énekhang csak egy plusz dolog ehhez.

Sokszor mondják, hogy nem lehet váltogatni a stílusokat, és a hangszálakat egyszerre csak egyfélére lehet trenírozni.
Sz. A.: Ezt olyan énekesek mondják, akik soha nem tanultak énekelni. Sokaknál látom, hogy elvéreznek mellettem a színpadon egy-egy koncerten vagy éppen büszkén playbackelnek, idős korukra pedig nem marad semmi hangjuk. De ha eljönnek a koncertemre, én bebizonyítom, lehet többfélét is énekelni akár egy este is.

Gyakran lépsz fel komolyzenei kísérettel is.
Sz. A.: Kell egy pár év ahhoz, amíg rájövünk arra, kik vagyunk. A világ, amiben élünk, irányokat mutat, és ránk akar húzni sémákat, sablonokat, művészként pedig borzasztó érzés volt vergődni azon, hogy mi a baj velem, amiért én másként látom a dolgokat. Az évek során a poklok poklát átélve jöttem rá, hogy ez vagyok én, és igenis szeretek szimfonikus zenekarral énekelni, s szerencsére mindig akad néhány száz vagy ezer ember, aki szereti is hallgatni. Óriási öröm, amikor egy tizenhat éves lány a koncert után a Facebookon ír nekem, hogy eddig csak az anyukája szeretett engem, de ő még ilyet nem látott, hogy ilyen nagy zenekarral ilyet lehet csinálni, és hogy ez fantasztikus. Sokszor még heavy metal rajongóktól is kapok jó visszajelzéseket. Vagyis azt hiszem, negyvenéves koromra megtaláltam magam, és nagyon jó zenészekkel, kiváló csapattal dolgozom együtt. Ez pedig a mai világban iszonyú nagy dolog.

Arról nem is beszélve, hogy a nagykoncertekbe máig magánszervezésben, saját költségen vágtok bele.
Sz. A.: Mi a férjemmel gazdasági alapon működtetjük a produkcióinkat, de soha nem úgy rakjuk össze azokat, hogy becsapjuk magunkat és a közönséget azzal, hogy trükközünk. Mert össze lehet hozni nagy tömeget, de ha bemondják, hogy az utolsó dal következik, és a közönség háromnegyede felállna, és elindulna kifelé, az nem tenne boldoggá. Inkább az tesz boldoggá, ha egy ilyen bejelentés után még három ráadásra visszatapsolnak. Mert attól érzem jól magam, ami igazi. És valóban nagy döntéseket kell hoznunk, hiszen amikor az Arénába szerveztünk koncertet, tudtuk, ha bebuktuk volna, legrosszabb esetben el kellett volna adni a házunkat.
hirdetés


A Mátyás-templomban a Magyar Virtuózokkal is hasonlóan nagy feladatba vágtatok bele.
Sz. A.: Ez abban különbözik az előzőektől, hogy itt most ők kértek fel engem. A Magyar Virtuózoknak, ahogy mindenkinek, aki eddig felkért, volt egy képük arról, mit csinálok, miben vagyok jó. S mivel a december 20-i dátum nagyon közel van a karácsonyhoz, nekem pedig van egy adventi repertoárom, elég szépen kialakult a műsor annak fényében, hogy a Mátyás-templomban, egy ilyen csodálatos, szakrális térben azért nem lehet akármit elénekelni.

Milyen egy templomban énekelni?
Sz. A.: Más lelkülettel lépek be, nem úgy, mint egy művelődési házba, ahol ledobom a táskám az öltözőben. Máshogyan szólalok meg és a közönség is más kicsit. Részben könnyebb dolgom van, hiszen egy Ave Mariát énekelve a miliő is sokat hozzáad a dalhoz, miközben a közönség másként viselkedik, visszafogottabb.

Több adventi koncertet is tervezel, sok a fellépés, de lemezkészítésről is beszéltél a nyáron.
Sz. A.: Nagy lendülettel álltunk neki öt év kihagyás után. Nagyon érdekes dolog ez, hiszen nyilván nem én egyedül készítem a lemezt, hanem a férjemmel, aki zeneszerző és több szövegíró kollégával, akik hasonló korúak és gondolkodásúak, mint én. És talán épp ezért mind egyszerre kerültünk abba az állapotba, hogy nem tudjuk, mi történik körülöttünk, így nehezebben tudjuk megfogalmazni a dalokat is. Így inkább alaposan megrágjuk a dolgokat, hiszen nem akarok arról énekelni, amiről már korábban is. Van mondanivalóm, de az még nem irodalom és még nem dalszöveg.

Másokhoz hasonlóan simán kiadhatnál egy jó kis poplemezt, ami siker lehetne akkor is, ha te nem gondolod igazán jónak.
Sz. A.: Mindenáron nem akartam. Ráadásul én nagyon szeretek koncertezni, ezért is lettem énekesnő. 2009-ig egyfolytában lemezeket csináltam, ám utána nagyon intenzíven kezdtem fellépni. Azt hiszem, azok egész pályám legjobb időszakai, amikor látom a közönséget, az arcokat, látom rajtuk, hogy tetszik-e nekik az, amit csinálok.

vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor