RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2017. szeptember 21., csütörtök
Máté, Mirella

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
A muzsika mesés óceánjába merülve
2015-05. szám / Pavlovics Ágota

Vashegyi György a régi zene kiemelkedő szakértője, kiváló hangszeres muzsikus, karmester és felfedező. Nem talált megfelelőt, hát alapított két régizene-együttest. A Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar immár negyedszázada kényezteti a közönséget. Repertoárjuk gerincét a Gesualdótól
Mendelssohnig terjedő időszak zenéje alkotja, de játszanak későbbi műveket is. A különleges tehetségű, rendkívül sokoldalú és lenyűgöző kitartással útját járó muzsikussal a fertődi Régi Zenei Napok ren­dez­vény­sorozatának apropóján beszélgettünk.

A 31. Régi Zenei Napok a Filharmónia Magyarország Nonprofit Kft. Szer­ve­zé­sé­ben június 27. július 4. között, ahogy minden évben, a fer­tő­di Esterházy-kastélyban lesz. A nyitókoncertet Önök adják, milyen műsorral?
V. Gy.: A nyitókoncerten népszerű műveket adunk elő: Antonio Vivaldi Glóriáját és Johann Sebastian Bach két kantátáját, a 138-as „Warum betrübst du dich, mein Herz” címűt, valamint a 76-os „Die Himmel erzählen die Ehre Gottes” címűt. E két kantáta személyes kedvencem: azt gondolom, hogy a 76-os záró korálja egészen kivételesen gyö­nyö­rű. A műveket mások mellett olyan pontos barokk hang­szer­má­so­la­tokon fogjuk megszólaltatni, mint a barokk trombita, tolótrombita, viola da gamba, oboa és oboa d’amore. A Régi Zenei Napok esti hang­ver­se­nyei a mesterkurzusokat követik, amelyek kiváló továbbképzési le­hetőséget nyújtanak a magyar és a külföldi hivatásos muzsikusok és zeneakadémiai hallgatók számára. Néhány név a Régi Zenei Napok közreműködői közül: Erik Bosgraaf, Malcolm Bilson, Barthold Kuijken, Dmitrij Sinkovsky, Alexandra Koreneva, Ewald Demeyere, Capella Savaria, Sonatores Pannoniae.

Ön kamarazenei kurzust fog tartani, kiknek szól a kurzus?
V. Gy.: Énekesek, valamint barokk és klasszikus hangszeres résztvevők számára tartok kamarazenei kurzust. A kurzus anyaga főleg az 1600 és 1800 közötti vokális és hangszeres kamarazene lesz. Egyéni jelentkezőket és hangszeres csoportokat is szívesen látok.

Számos meghatározása ismert a régi zenének, mi az ön definíciója?
V. Gy.: A régi zene definíciója fontos: vannak, akik még ma is úgy gondolják, hogy a „régi zene” körülbelül Johann Sebastian Bach haláláig tart. Ezzel nem értek egyet, nekem elég radikális válaszom van: számomra az a „régi zene”, amikor a zeneszerző már nem él – zömében mindannyian régi zenét játszunk. Például az általam nagyon tisztelt Petrovics Emil zenéje is ilyen: amikor előadjuk egy darabját, nem tudjuk már a Tanár úrtól megkérdezni, hogy bizonyos helyeken milyen előadói megoldásra gondolt. Ha viszont Gyöngyösi Levente barátom egyik új művét próbáljuk, akkor megkérdezhetem tőle, nem kezdhetnénk-e azt a crescendót egy ütemmel korábban annál, mint ahogyan a kottában szerepel. Mivel a zeneszerző él, tud válaszolni: vagy azt, hogy milyen jó ötlet, írjuk át, vagy éppen hogy ne, mert neki más volt az elképzelése. Az ő válasza nélkül a művét nem lehetne teljes értékűen interpretálni. Tekintve, hogy ilyen információkat csak élő zeneszerzők adhatnak nekünk, ha már nem élnek, akkor csak másodlagos forrásokra tá­masz­kod­ha­tunk. Malcolm Bilson mondja, hogy amikor hangfelvételről hallgatjuk Bartók Béla zongoraműveit Bartók saját előadásában, a kottát nézve olyanokat szokás mondani, hogy a zeneszerző milyen „szabadon” játszik. Ezt Bilson szerint (és szerintem is) éppen fordítva kellene nézni: a mű „maga” az, amit Bartók játszik – a kérdés sokkal inkább az, hogy miért úgy írta le a kottában. A régi kottaolvasásnak is megvannak a maga szabályai, ezek nélkül nem tudjuk rendesen elolvasni a kottát sem. Más „szemüveg” kell például Haydnhoz és kicsit más Mozarthoz…
hirdetés


A Magyar Állami Operaház az utóbbi időben barokk operákat is műsorára tűz. A budapesti operarajongók berzenkedve fogadják némelyiket és az akusztikát sem tartják megfelelőnek. Ezzel szemben Ön rendületlenül járja az útját, és immár évtizedek óta a kritika és a közönség osztatlan elismerésétől kísérve mutatja be a barokk operairodalom csodáit.
V. Gy.: A 17-18. századi (nemcsak barokk) operának fontos helye van a zenei életünkben, ez nem kérdés: emellett Monteverdi, Lully, Charpentier, Rameau, Gluck, Händel nevétől Mozart és Haydn sem elválasztható – a mentalitás sok mindenben azonos, a zenei stílus kicsit más. Az európai zenetörténet talán legfontosabb választóvonala Haydn–Mozart és Beethoven között húzódik. Az Állami Operaház akusztikája jelenleg valóban nem tökéletes finomságokra, de ahogyan a barokk operák között is szép számmal vannak monumentális alkotások, úgy Mozart operáinak jelentős része kamaraopera: ilyen a Così fan tutte vagy akár a Figaro is.

A régi zene különlegességeit nagy kedvvel kutatja, milyen felfedezéseket tett a közelmúltban? Mi az ezek közül, amit láthatunk is valamelyik koncertteremben?
V. Gy.: Az az érzésem, hogy részben a vak véletlenen múlik, hogy mely műveket ismerünk és melyeket nem. Az európai zenetörténet nem látható át könnyen: sok az elfeledett zene, páratlan kincsek lapulnak könyvtárak mélyén, rengeteg művet kellene még bemutatnunk, borzasztóan sok felfedeznivaló van. Például Marianne von Martinez, aki énekes, csembalista és zeneszerző volt: jól ismerte Haydnt, és vele játszott négykezes zongoraszonátát Mozart. Vagy a 18. században élt és alkotott Jean-Joseph de Mondonville, francia hegedűs és zeneszerző, akinek novemberben motettáit fogjuk játszani, és 2016 tavaszán bemutatjuk a Művészetek Palotájában Isbé című operáját, amely 1742 óta nem hangzott el a világon sehol. Még egy kicsit a Müpánál maradva: több mint húsz éve várok arra, hogy vezényelhessem Monteverdi Poppea megkoronázása című operáját, és novemberben most erre is sor fog kerülni.

Tíz évvel ezelőtt Önök nyitották meg a Művészetek Palotájában a Fesztivál Színházat, mire készülnek még a Müpával közösen?
V. Gy.: A jövő szezonban ünnepeljük a Purcell Kórus és Orfeo Zenekar „közös” 25. születésnapját, nagy örömünkre 2015/16-ban mi leszünk „az évad együttesei” a Müpában. Együttműködésünk mindig remek volt a Müpával, de az évek alatt egyre szorosabbá vált. Kétségkívül sok izgalmas dolog vár ránk: boldogok és szerencsések vagyunk.


vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor