RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2017. október 20., péntek
Vendel, Irén

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
Nálunk az értékállóság az első
2015-09. szám / Szepesi Krisztina

Amikor Horváth László 2010-ben visszatért a Fonó Budai Zeneház igazgatói székébe, érzékenyen reagálva a zenei kultúra és a közönség alakulására, sok változást kezdeményezett, amiknek nemzetközi elismerések és telt házas programok lettek az eredményei. December végéig különleges ünnepi programokkal várják a régi és az új látogatókat, hiszen 20. évébe lépett a népi kultúrát újjáélesztő és népszerűsítő intézmény.

Hogyan váltak be a változtatások?
H. L.: Amit anno elterveztünk, vagyis hogy kicsit gatyába rázzuk a népzenei és világzenei vonalat azzal, hogy csak a legjobbakkal koo­pe­rál­junk, jó döntésnek bizonyult. Így sikerülhetett az is, hogy a Fonó már harmadik éve Top Label minősítést kap, vagyis a világ 20 legjobb világzenei kiadója között vagyunk a legjobb közép-európai sze­rep­lő­ként. Ebben az is érdekes, hogy elsősorban magyar népzene és világzene kiadásával érdemeltük ki ezt az elismerést. Örömteli, hogy Lukács Miki, Dresch Mihály, Herczku Ági, Csík János, Lajkó Félix vagy a Cimbaliband új anyagain mi dolgozhatunk. Mellettük pedig fo­lya­ma­to­san noszogatjuk az új előadókat is, mert sokuknak vannak nagyon értékes tartalmaik, melyek kiadásra érettek. A portfóliót di­gi­tá­li­san is elérhetővé tettük, hiszen egyértelmű, hogy egyre inkább ezek­re a felületekre tevődik át a zenefogyasztás. De az például nagy kihívás még mindig, hogy a huszonéves generációt hogyan tudjuk e felé az igényes, tartalmas zenei világ felé terelni úgy, hogy pénzt is hajlandóak legyenek áldozni rá.

Ha ilyen népszerűek a kiadott zenei anyagok, az megalapozhatja a széles körű érdeklődést önmagában a népzene műfaja iránt is.
H. L.: Igen, bár a népzenének vannak mélységei, a legautentikusabb stílusok képviselői, akik nem lubickolnak ebben a népszerűségben, inkább csak a táncházas közönség kíváncsi rájuk, akárhol lépnek fel. Az igazi élmény az lenne, ha ezeket a zenekarokat is megismerné a publikum, és meglátnák, hogy például a Csík zenekar azért játssza úgy a dalait, mert ezektől az emberektől tanult. Ez persze évek marketingmunkája és szerencse kérdése is. Mindenkinek, aki a Fonóban dolgozik, van meghatározó népzenei élménye, így számukra nem is kérdés, hogy ezekkel az ügyekkel foglalkozni kell, és az alapító elvárása is az, hogy az értékek mentén szerveződjenek a programok.

Az is bebizonyosodott, hogy elég jó orruk van a válogatáshoz…
H. L.: A Fonó valóban bölcsője volt a magyar világzene létrejöttének. Innen indult világhódító útjára a Boban Markovic Orchestra, a Besh o droM, de a Parno Grasztot is a Fonó fedezte fel. Valahogy akkoriban ott voltunk a sűrűjében. Most a belvárosi zenei élethez, folk kocsmákhoz képest nagyon kiestünk ebből, szinte matuzsálemekként dolgozunk. A belvárosi embertömeg egyébként is más szórakozási formát kíván, ők inkább fogyasztanak, nálunk viszont az értékállóság az első. Ráadásul ide el kell jönni, rá kell szánni az utazást, de nem panaszkodunk, mert már az ősszel minden hétre lesz legalább egy telt házas bulink. Aki szereti ezt a műfajt, az úgyis eljön.

Két éve arról beszélt, hogy a kormány még mindig nem érzi és érti a hagyományos népzene és néptánc értékét, ám most talán változás áll be, hiszen 20 millió forintot kaptak egy NKA-pályázaton.
H. L.: Ez annyira elég, hogy túléljünk, de a színházaktól vagy más belvárosi, zenével foglalkozó intézményektől még messze vagyunk. Az a cél, hogy megértsék, a Fonó is ugyanúgy értékek mellett szerveződik, értékeket, élményt ad át, és ugyanúgy közösségformáló ereje van, mint más kulturális intézményeknek. Egyáltalán nem alacsonyabb rendű a népzene a többi műfajhoz képest, de ezt csak akkor fogjuk tudni bebizonyítani, ha ugyanannyi pénzt kapunk majd, mint egy szórakoztató színházi előadás. A kultúra részei vagyunk, de a népzenész nem azért megy játszani, mert ebből él, hanem mert ez számára belső elégtételt jelent. Más műfajok esetében komoly gázsiról beszélhetünk és próbapénzekről. Ráadásul azt a 10-20 évet se fizeti ki senki a népzenésznek, ami alatt megszerzi a tudását azoktól a művészektől, akik szintén sok év alatt tanulták meg elődjeiktől. A néptáncosokat pedig az érinti rosszul, hogy nem módosították a nyugdíjkorhatárt. Nem kellene, hogy a folk ellenzékben legyen saját hazájában.
hirdetés

Vagyis ez egy életforma.
H. L.: Identitást ad, hiszen aki ebbe egyszer belemártózott, nem tud belőle kiszeretni. Ez egyfajta szellemi táplálék, és minél több embert tudnánk erre az útra vezetni, annál hitelesebb lenne az ország saját kultúrája. Csak a népi kultúra átadható, a kottaszagú komolyzene ilyen formában nem öröklődik. Ahogy az opera fontos a támogatás szempontjából, éppúgy lehetne a népzene is. Arról nem is beszélve, hogy operát Békéscsabán nem lehet játszani, de a népzenét el lehet oda vinni, ráadásul sokkal kevesebb pénzből.

Addig is a bevétel gyarapodását, ami folyamatos támogatás híján a működés alapja, például az októberi WOMEX Hungarian Showcase is elősegítheti, amit először rendeznek meg nálunk.
H. L.: Lehetőséget kap 10 előadó, hogy nemzetközi menedzserek előtt bemutatkozzon. Ha jól muzsikálnak és a jelenlévők jó élményekkel távoznak, születhetnek együttműködések. A Hangvető és a mi célunk is elsősorban az, hogy a magyar zenét mutassuk be, és ezt vigyék haza Budapestről.

A Fonó 20. születésnapja alkalmából december 30-ig folyamatosak az ünnepi programok.
H. L.: Hozzászoktunk már a nagy ünnepi sorozatokhoz, hiszen ott volt a Fonó 15. és 18. születésnapja, most pedig a 20. szülinapon az élet alakította, hogy legyen Cimbalmos nap, itt legyen Theodosii Spassov, legyen egy világsztár, a Huun Huur Tu, legyen egy olyan nap, amikor a világzenét játszó Kerekes Band népzenét játszik, és olyan, amikor a táncházas Góbé világzenét. Ezekkel megmutathatjuk, mennyire sokszínű a műfaj. És az már önmagában nagy szám, hogy a Fonóban 20 éve minden szerdán megszakítás nélkül népzene szól. E táncházas esténk attól lesz most még különlegesebb élmény, hogy a táncon túl mindenféle határon túli régiók mutatkozhatnak be. Azokat a programokat pedig, amik nem férnek be a Fonó falai közé, kivisszük más helyszínekre. Így a Fonó szervezésében a Csík zenekarnak a SYMA csarnokban lesz koncertje, a Muzsikásnak a Müpában, Lajkó Félixnek pedig az Erkel Színházban.




vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor