Interjú
A művészetben nincs stagnálás, mindig fejlődni kell
2017-03. szám / Pavlovics Ágota
Az idén 65 éves Berkes Kálmán 25 évig élt Japánban, ahol a nagy tekintélyű Musashino Akadémián tanított klarinétot, kamarazenét, majd az egyetem zenekarának vezető karmestere lett. 30 éve vezényel. Zeneakadémiai tanárai Kovács Béla, Kurtág György, Mihály András, Simon
Albert, Sándor Frigyes voltak, vezénylést Ferencsik Jánostól és Giuseppe Patanétól tanult. 20 évig a Magyar Állami Operaház első klarinétosa volt. Abban a szerencsében volt részünk, hogy a Győri Filharmonikus Zenekar művészeti vezetőjeként és karmestereként dolgozó muzsikussal beszélgethettünk.
2009-ben vette át a Győri Filharmonikus Zenekar művészeti vezetését. Hol tart ma a zenekar?
B. K.: Nagyképűnek fog hangzani, pedig nem az a szándékom, egy évvel azt követően, hogy átvettem a zenekar irányítását, meglátogatott Kocsis Zoltán, aki azt mondta, 3-400 százalékkal javult a zenekar teljesítménye. Ha ma meghallgatom a zenekar régi felvételeit, én is óriási különbséget érzek. Persze ez a fejlődés az ő munkájukat dicséri. A Londonban született Gilbert Varga karmester pedig azt mondta, a Győri Filharmonikus Zenekar és az általa vezényelt Philadelphia Zenekar produkcióját összevetve a miénk volt jobb. Hasonló elismeréssel nyilatkozott a Magyarországon is nagyon népszerű Kobayashi Ken-Ichiro.
Ön szerint minek köszönhető a zenekar ilyen mértékű fejlődése?
B. K.: Sokat dolgoztam profi zenekarokkal, játszottam zenekari tagként, szólistaként, dirigáltam is, azt látom, hogy a győriek nagyon komolyan veszik a munkát, intenzíven játszanak. Optimális esetben a zenekar egy hangszer, amelyen a karmester játszik. Nagyon szeretem a győrieket, másként nem is lennék alkalmas arra a munkára, amit velük végzek. Az is sokat számít, hogy maximális támogatást kapunk Győr városától, jó kapcsolatban vagyok Borkai Zsolt polgármesterrel, és főszponzorunktól, az Auditól is nagyon sok segítséget kapunk. Minden adott hozzá, hogy a Győri Filharmonikusok az ország egyik legjobb zenekara legyen. A művészetben nincs stagnálás, mindig fejlődni kell. 65 éves leszek, kb. 5000 koncerten működtem közre, ezért tudom, hogy mindig lehet jobb egy produkció.
Mit szólt ehhez az ambíciójához Kocsis Zoltán?
B. K.: Zolival nagyon sokat beszélgettünk zenéről, megtörtént, hogy éjjel háromkor hívtam fel Tokióból, hogy kérdezzek tőle valamit, ő persze mint mindig tudta a tökéletes választ. Máskor ő nem tudott aludni, és telefonált, hogy elmondja legújabb zenei felfedezését. Zoli zseni volt, magával ragadta az embert a lelkesedése, bármit csinált. Pingpongban is jó volt, bár én jobb voltam nála, ha megvertem, nagyon mérges volt, nem bírt veszíteni. Felfoghatatlan a hiánya, elképesztő űrt hagyott maga után. Zoli nem gondolkodott másban, mint a legjobban, akár a saját zenekaráról, akár az én általam vezetett zenekarról volt szó.
A Győri Filharmonikus Zenekar hangversenyt ad április 18-án a Zeneakadémián. Milyen estére számíthatunk?
B. K.: A hangverseny első felében a Kossuth-díjas Kelemen Barnabás közreműködésével Csajkovszkij D-dúr hegedűversenye csendül fel. A mű a zeneirodalom egyik legnépszerűbb és legnehezebb hegedűversenye, Csajkovszkij a darabot Auer Lipótnak ajánlotta, ő azonban lejátszhatatlannak tartotta, ezért a fiatal Adolf Brodszkij mutatta be. Később Auer megváltoztatta a véleményét, többször eljátszotta, és a mű elfoglalta méltó helyét a műfaj legkiemelkedőbb alkotásai között. A folytatásban a zenetörténet egyik legnagyobbja, Franz Schubert ritkán hallható, 17 évesen komponált remeke, a nagyzenekari művei sorát elindító I. szimfóniája lesz hallható. Meggyőződésem, hogy egy zenekar tudását azon lehet lemérni, hogyan játszik Schubertet, Haydnt, Mozartot, Brahmsot. Ezen a hangversenyen módja lesz a közönségnek, hogy megítélje, hogy játszik a Győri Filharmonikus Zenekar.
| hirdetés
 |
|
Ön már 3 évesen azt mondta, hogy karmester lesz. Hogy fogalmazódott meg önben ez a gondolat?
B. K.: Édesanyám, aki az Operában a balettszólisták gyógymasszőze volt, engem is sokszor magával vitt. Egyszer a büfében a karmester lehajolt hozzám, és megkérdezte, mi akarok lenni, én meg rávágtam, hogy karmester, itt az Operában! Zongorázni és hegedülni is azért kezdtem, mert klarinétművész édesapám azt mondta: ha jó karmester akarsz lenni, egy vonós és egy fúvós hangszeren kell játszanod. Nem lehet a levegőbe beszélni, a zenekar konkrét utasításokat vár.
Aztán klarinétművész lett, klarinétozni is azért kezdett, hogy jó karmester legyen?
B. K.: Hát persze. Nekem nagy mázlim volt, mert tizenkét éves koromtól együtt játszottam Kocsis Zoltánnal, aki már 14 évesen komponált nekem darabot. Aztán megismerkedtem Ránki Dezsővel, Schiff Andrással, Jandó Jenővel. Nagyszerű zongoristákkal dolgoztam, ami óriási motiváció. Perényi Miklósnak is sokszor voltam a partnere, és ha az ember ilyen muzsikusokkal játszik együtt, a saját hangszerét is egyre jobban megszereti.
A Musashino tekintélyes magánegyetem. Mit kell tudnunk róla?
B. K.: Tokióban hét zeneakadémia működik, ebből egy állami, a többi magánkézben van, így a Musashino is. A tandíj magas, de a feltételek csodásak: van két, ezernyolcszáz férőhelyes koncerttermük, két kisebb kamaratermük és 750 zongorájuk. A két múzeumban eredeti Amati-garnitúra, egyedülálló kéziratgyűjtemény van, ők őrzik például Haydn „Pacsirta” vonósnégyesének kéziratát, pompás hangszer- és kottagyűjteményük van. Nagyra becsülöm az alapító Fukui család tagjait, hogy a tandíjakból befolyó pénzt ilyen értékek megvásárlására fordítják. Szeretem a növendékek hozzáállását, tisztességesen dolgoznak, nem alibiből játszanak. Ott egy zenekari zenész nagyon akar játszani, felkészülve jön a próbára.
Mit vár az egyetem vezetése a nagyszámú európai vendégtanártól?
B. K.: Nekünk alapvetően európai kultúrát kell tanítanunk. A japán nagyon finom edukáción nevelkedett nép, borzasztó udvarias, és sokkal zárkózottabb, mint mi vagyunk. Én mindig erőteljesebb kifejezéseket használtam zenei hasonlatokra, ilyesmit egy japán tanártól soha nem hallanának. Ez bejött, a gyerekek nyitottak, szeretnék elsajátítani az európai kultúrát.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
