„Hogy platformot biztosítsunk az új generációs hegedűkészítő mestereknek”
2018. március 16. / Jónás Ágnes

Hogy mi a közös hegedűben és borban, arra április 7-én és 8-án a hetedik Wine & Violin Hegedűkészítők Szalonjában kaphatunk választ a Fonó Budai Zeneházban, ahol hazai mesterek mutatják be hangszereiket, beszélnek a szakma fortélyairól, és amelynek keretében fellépnek a
Kokas testvérek, valamint a világhírű román hegedűművész, Alexander Balanescu. A rendezvényről, a közelgő lemezbemutató koncertekről, a néptánc kapcsolatépítő és összetartó erejéről Horváth Lászlóval, a Fonó Budai Zeneház ügyvezető igazgatójával beszélgettünk.

Tavaly lehetett olvasni, hogy a kormány ötvenmillió forintot biztosít a Fonó Budai Zeneház felújításának előkészítésére, tervezési mun­ká­la­tai­ra. Mikortól veszti kezdetét a korszerűsítés?
H. L.: Az elmúlt években Kis Péter építészeti irodájával közösen olyan tervek kidolgozásán fáradoztunk, amelyek egy 21. századi Fonót vetítenek előre. Tereink, infrastruktúránk és hangtechnikai eszközeink egyaránt felújításra és fejlesztésre szorulnak – várhatóan idén nyáron indulnak a munkálatok, de hogy mindezt a Sztregova utca 3.-ban bonyolítjuk-e, még korántsem biztos. Nagy a valószínűsége, hogy a mögöttünk lévő, a Sztregova utcai tömbön belüli épületet alakítjuk át, hogy ne zavarjuk a szomszédos házak lakóit.

Idén áprilisban hetedik alkalommal adtok otthont a Wine & Violin Hegedűkészítők Szalonjának. Milyen céllal jött létre annak idején a kétnapos rendezvény, és milyen at­mosz­férával szembesül, milyen programokon vehet részt az ide látogató?
H. L.: Ilyenkor hazai mesterek mutatják be hangszereiket és világhírű művészek lépnek fel nálunk. A hangszereket kézbe lehet venni, ki lehet próbálni, a készítőkkel személyesen lehet beszélgetni egy-egy pohár jó bor mellett, s lehetőség van egy-egy témát körüljárni a hazai kulturális szcéna meghatározó személyiségeivel, vagyis a kétnapos rendezvénynek kétségkívül van egyfajta sajátos varázsa. Mióta a kínai hegedűket sokszor jóval olcsóbban lehet megvásárolni, mint a hazai kézműves hangszereket, azóta különösen fontosnak tartom, hogy platformot biztosítsunk az új generációs hegedűkészítő mestereknek, és hogy a hazánkban készített hangszereket népszerűsítsük. Büszkék vagyunk arra, hogy a Wine & Violin programmal már külföldön is bemutatkozhattunk. Az idei kiállító hegedűkészítők között lesz Adonyi Iván, Bárdi Szabolcs, Etzler Bernd, Faragó-Thököly Márton, Ficsor Gergő, Gollob Balázs, Guminár Tamás, Héjja János, Holló Bence, Kovács Tibor, Körösi Ferenc, Lakatos László, Nagy András, Popara Nikola és Székely Márton. A Hegedűkészítők Szalonjának keretében Kokas Katalin és Kokas Dóra lépnek fel, valamint Alexander Balanescu világhírű román hegedűművész ad szólókoncertet, akit remélhetőleg arra is rá lehet majd venni, hogy néhány, a mesterek által kiállított hegedűt is megszólaltasson.

A Fonó-beli élet lemezbemutató nélkül szinte elképzelhetetlen, januárban például a Canarro és a Servet zenekar mutatta be új zenei anyagát. Mi várható tavasszal?
H. L.: Kubinyi Júlia Junior Prima-díjas népdalénekes, a Fonó művészeti vezetőjének lemeze februárban látott napvilágot, márciusban a Cimbaliband tartja nálunk a Balkan Projekt lemezbemutató koncertjét, és új lemezzel jelentkezik a Cimbalom Brothers is – Lisztes Jenő, aki az elmúlt évtizedben Roby Lakatos zenekarával bejárta a világ legnagyobb koncerttermeit, és Unger Balázs, a Cimbaliband frontembere a nagy cimbalmos elődök témáit teszik át mai szövetbe. Dolgozunk a Borbély-Dresch Kvartett lemezén, valamint gyártás alatt van egy fiatal népzenészekből álló együttes albuma is.

Húsz éve fut nagy sikerrel a néptáncoktatással egybekötött szerdai táncház. Szerinted mit tanít a néptánc ma?
H. L.: A néptánc a kapcsolatépítés eszköze. Kamaszoknak is szervezünk táncházat, örömmel látjuk, hogy mindig tele van a pajta fiatalokkal. Végre leteszik az okostelefonjaikat, egymás szemébe néznek, tán­col­nak és kommunikálnak egymással, és persze zajlik az ismerkedés, a csábítgatás a táncórák előtt és után is. Nem újdonság ez, hiszen számos olyan néptáncost ismerünk, akiket a tánc hozott össze, s vállaltak egy életre szóló kötődést a műfaj és egymás iránt.

A gyermekednél is fontosnak tartod, hogy otthonosan mozogjon a népzene és néptánc világában?
H. L.: Nálunk otthon mindig szólt a népzene, a kisfiam már háromévesen magába szívta a dallamokat. Ez évtől jár iskolába, de most újabban inkább rockot és modern zenéket hallgat – talán valamiféle lázadás vagy korosztályos befolyás miatt van ez, de jó füle van, mert mindig felismeri azoknak az előa­dó­mű­vé­szeknek a zenéjét, akikkel a Fonóban együtt dolgozom, így Lajkó Félixét és Boban Markovicét is.