Genezis 2018. Április 10. / Szalóky Bálint Az egy évtizeddel ezelőtti romagyilkosságokról korábban Fliegauf Bence készített komoly kritikai sikert arató drámát (Csak a szél), de Bogdán Árpád rendezőtől még ilyen előzmények mellett is bátor vállalás, hogy második játékfilmjéhez ezt a kiindulópontot választotta. Bátor, mert a téma súlya – legyen szó akár a konkrét eseményekről, akár egy tágabb Magyarország-képről – szinte lehetetlenné teszi a néző számára, hogy kívül maradjon a történeten, és bátor, mert a legkisebb rendezői bizonytalanság is félreviheti a végeredményt. Sajnos e kihíváshoz a Genezisnek nem sikerült felnőnie, pedig a megközelítési mód ígé­re­tes­nek tűnt. A három részre bontott film első fejezetében egy kisfiú, Ricsi (Csordás Milán) szemszögéből ismerjük meg mélyszegénységben élő családja kiszolgáltatott életét. A második Virág (Illési Enikő Anna), a tinédzser lány története, aki beleszeret a támadásokat elkövető egyik fiúba. Vé­gül a fiút védő ügyvédnő, Hanna (Cseh Anna Marie) morális di­lem­má­ja tárul elénk. A három szál közül egyértelműen Ricsié a legerősebb, de onnantól, hogy a Genezis túllépne a tragédia közvetlen közelségén egy tágabb megközelítés reményében, egyre nyilvánvalóbbá válik, mennyire hiányzik a markáns rendezői kézjegy. A játékidő előrehaladtával a film saját maga ellen kezd dolgozni. Felsorakoztatja a kelet-európai fesztiválfilmek kliséit, a szereplőket követő intenzív kézikamerától a túlhasznált zenén át a szájbarágós szimbólumokig. Genezis (16) Magyar film Rendező: Bogdán Árpád Főszereplők: Csordás Milán, Illési Enikő Anna, Cseh Anna Marie 120 perc Forgalmazó: Hungaricom Bemutató: 04. 12.