Ötcsillagos sikerek
2019. március 04. / Pavlovics Ágota

A Játékszín Budapest egyik legsikeresebb szórakoztató színháza, ráadásul az egyik legnagyobb nézőszámmal is büszkélkedhet. A korábban műsorra vett darabokra sem könnyű jegyet venni, ám az évad első bemutatójára, a Menopauzára szinte lehetetlen. A repertoár évről évre gazdagabb, a teátrumhoz kötődő színészek száma pedig egyre nő. Évekkel a közönségforgalmi területek
után immár a művészek komfortját szolgáló épületrészek is megszépültek. Arról, hogy mi minden történik a Játékszín háza táján, Bank Tamást, a színház igazgatóját kérdeztük.

Amikor utoljára beszélgettünk, ön nagyon bízott benne, hogy a Me­no­pau­za siker lesz, de arra akkoriban még nem számíthatott, hogy igazi sikerbomba robban a Körúton.
B. T.: 2018. október 12-én a Menopauzával nyitottuk meg a színház 2018/2019-es premierjeinek sorát. Jeanie Linders zenés darabját Tallós Rita ajánlotta a figyelmembe. Más színház nem volt nyitott a témára, én azonban elolvastam a darabot, aztán hölgyekkel beszélgetve ki­de­rült számomra, hogy nehéz a nőknek erről társalogni, és sokaknak nem könnyű átélni sem. Egyértelművé vált, hogy ez az izgalmas, ugyanakkor érzékeny téma mindenki számára érdekes lehet. A szerző nem szánakozva vagy rettegve, hanem rengeteg humorral nyúl hozzá. Ezért mondtam igent, miközben könnyed, egyben megható fel­dol­go­zást vártam. Hiszen kicsit az elmúlásról is szól, vagyis a korosodás folyamatáról. Nagy örömömre négy dívát sikerült megnyernem. Hernádi Judit, Náray Erika, Szulák Andrea, Tóth Enikő fantasztikus színésznők. Ma is leborulok előttük, hogy vállalták a szereplést a darabban. Tényleg nem tudhattam, hogy robbanásszerű siker lesz a Menopauza, és a főváros egyik legkeresettebb színházi produkciója. Paradox helyzet, hogy emiatt azzal a nehézséggel áll szemben a szervezésünk, hogy az online jegyelővétel megnyitásával percek alatt elfogynak a helyek, míg a pénztár előtt négyszáz méteres sor áll. Havonta harmincszor is játszhatnánk, akkora az igény rá. Ez alapján azt gondolom, hogy a Menopauza évekig műsoron lesz. Azoktól, akik eddig nem jutottak jegyhez, azt kérem, legyenek egy kis türelemmel, igyekszünk a havi szokásos 2-3 helyett 6-8 alkalommal játszani. Megható, és mindannyiunk számára nagy öröm, hogy a közönség az előadás végén hosszú, álló tapssal köszöni meg a produkciót. Egyébként a négy színésznő egyöntetűen azt mondja, hogy élete három legnagyobb sikere között van a Menopauza.

Több szempontból is érdekes előadást mutattak be az év végén a gyerekeknek.
B. T.: Meggyőződésem, hogy a gyerekeket néha ki kell szedni a high-tech világából, és megmutatni nekik azt a varázslatot, ami nem a technika, hanem az ember által jön létre. Fontosnak tartom, hogy az új generációk a meséket ne csak DVD-n nézzék. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében tűztük műsorra a produkciót. A Hamupipőke Grimm testvérek által ismert változatát írta zenés színpadra az osztrák szer­ző­pá­ros, Thomas Jorda és Pavel Singer. A gyerekdarabból Szolnoki Tibor és Zsadon Andrea munkájának köszönhetően nagyszerű budapesti előadás lett. A Játékszín színpadán még soha nem volt annyi szereplő, mint ebben a darabban. Látványos, igazi mese. Címszereplője Az ének iskolája című tehetségkutatóban feltűnt Varga Vivien, aki fantasztikus tehetség, hercege Ódor Botond. A magyarországi bemutató az opera és operett világából ismert művészekre (mások mellett Teremi Trixi, Egyházi Géza, Bokor Jutta) épül. A klasszikus látványvilágú díszlet a régi mesekönyvek illusztrációit idézi, a gyerekek igazi csodát láthatnak, és a happy end sem marad el.

Hogy fogadta a közönség a Beszélgetős estek sorozatot?
B. T.: Népszerű a nézők körében az Élet Katedrális, Kling Rita sorozata, hiszen színészeket szólít meg, akik életük nehéz időszakaszairól is beszélnek. Évente 4-5 előadásunk van, mások mellett Hernádi Judit és Stohl András volt az est vendége.

A Játékszínben megy évek óta a Beugró, hol tart a sokak számára megunhatatlan széria?
B. T.: A Beugró sorozat lassanként a századik előadáshoz közelít, és mit sem veszít népszerűségéből, sőt, a közönség kérésére februárban a tervezetten kívül még egy estén láthatták, és továbbra is műsoron tartjuk. Az improvizációs show szereplőit – Pokorny Lia, Debreczeny Csaba, Kálloy Molnár Péter és Szabó Győző – nagyon szeretik a nézők, a kreatív, felüdítő játéktípusok mellett a velük való találkozás is vonzza őket.

Apropó 100. Beugró, hol tartanak a színház legnépszerűbb darabjai az előadásszámokat illetően?
B. T.: Az előző évadban hat produkciónk érkezett kerek előadásszámhoz. A ...Tied a világ!, a Kölcsönlakás és az Életrevalók az ötvenedik, az És már senki sem… a századik előadását ünnepelte, és százötvenedik előadásán jubilált a Nyolc nő, valamint a Gombóc Artúr, a nagy utazó című gyerekdarab, melynek jubileumi előadására a szerző, Csukás István is ellátogatott. A tájelőadások száma csaknem megkétszereződött az előző szezonhoz képest. Hatvan-hetven helyszínen játszunk. Százhalombattán az év végén Aranydió-díjas lett a Szervét Tibor által színpadra írt és főszereplésével látható Virágot Algernonnak, ahogy korábban az Életrevalók is. Továbbra is a színház legnépszerűbb darabjai között van Az eastwicki boszorkányok, Gáspár Sándor, Pokorny Lia, Parti Nóra és Lévay Viktória alakításában, és a Mennyei hang!, Florence Foster Jenkins operaénekesnő szerepében a csodálatos Bánsági Ildikóval. Akár a Körúton, akár táje­lőa­dáson vagyunk, mindig telt ház előtt játszunk, ami óriási öröm számunkra.

Szezonzárás előtt Legénybúcsú címmel saját darabot visz színre Szente Vajk. Mit tudhatunk róla?
B. T.: Akár Ken Ludwig Primadonnák című darabjának folytatásaként is tekinthetjük Szente Vajk Le­gény­bú­csú című vígjátékát, melynek nemcsak írója, de rendezője és szereplője is lesz. Elmaradhatatlan „ját­szó­tár­sa”, Nagy Sándor alakítja a másik férfi főszerepet. A darabot május 4-én mutatjuk be. A Legénybúcsú telis-tele lesz meglepetésekkel. Színpadra lép benne mások mellett Szerednyey Béla, Csonka András, Lévay Viktória, Bálizs Anett és Kovács Panka. Hiszem, hogy ismét nagy siker várományosai vagyunk, és remélem, hogy a nézők könnyesre nevetik majd magukat.

Amióta megnyílt, folyamatosan szépül a színház, nyáron a színészöltözők felújítása folyt, hogy sikerült?
B. T.: Amikor átvettük a színházat, felújítottuk a nézőteret, az előteret, ám az öltözőkig még csak most jutottunk el. Ezek a 20-30 éves öltözők nem voltak túl higiénikusak, barátságosak, ahol jól érezheti magát a színész. Évadkezdésre éppen elkészültünk a 40 millió forintos beruházással. Ráadásul úgy, hogy egy vállalkozó menet közben becsapott minket, s emiatt hosszabb ideig tartott, mint gondoltuk. Nagyon szépen sikerült. Örülök, mert szerintem fontos, hogy amikor a színész a Játékszínbe jön, ne csak a színpadon érezze jól magát, hanem a többi helyiségben is olyan érzése legyen, mintha hazaérkezett volna. Azt szeretném, hogy jó kedvvel menjenek fel a színpadra.

Nem csak a falak és az ajtók vannak újrafestve, kicserélve, új a be­ren­de­zés is. Kinek a munkáját dicséri?
B. T.. Az a helyzet, hogy az egész az én ötletem volt, és én vittem végig. Magam mentem el bútort nézni, választottam ki a szöveteket, a színt. Előtte persze beszéltem az öltöztetőtár-vezetőkkel arról, hogyan nézzenek ki nagyjából az öltözők. Van, amelyikhez külön vécét építtettünk, és a fürdőszobákba is én választottam ki a csempét. Ami pedig a berendezést illeti, a Kinnarps kínálatából választottam, mert a letisztult, a skandináv vonalat képviselik. Ez a stílus közel áll hozzám, de azért szerettem volna valamelyest élénkebb színeket is a helyiségekbe, ezért lettek tarkák a székek párnái. Ezzel is egy kis vidámságot vittünk az öltözőkbe. A színészek azt mondják, úgy érzik magukat az öltözőinkben, mint egy ötcsillagos hotelben. A cég nem mellesleg nemcsak szolgáltatóként vett részt a projektben, hanem támogatónkká is lett.

Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve, mondhatná, ugyanakkor a színházi élet kedélyeit erősen borzolják a tao-támogatás változásaival kapcsolatos bizonytalanságok, amelyek nyilván nem kerülik el a Játékszínt sem.
B. T.: Nem állítom, hogy a bejelentett változások nem nehezítették meg a helyzetünket, de nagyon reménykedünk benne, hogy végül pozitív megoldás születik.