Főszerepben: Keira Knightley
2019. Április 02. / Szalóky Bálint

Szinte hihetetlen, de a 34 éves színésznő mögött már több mint negyedszázados szakmai múlt áll. Új filmjében, a Colette-ben a címszereplő írónőt alakítja, aki a maga idejében alaposan felrázta a francia irodalmi életet. Íme a színésznő karrierjének legfontosabb állomásai.

Csavard be, mint Beckham (2002)
Gurinder Chadha rendezőnő munkásságának visszatérő eleme, hogyan illeszkedhetnek az indiai tradíciók a nyugati társadalomban felnövő leszármazottak értékrendjébe. A Csavard be, mint Beckhamben egy ti­néd­zser lány – dacolva a szülei kívánságával – egy női focicsapathoz csatlakozik. Őt Parminder Nagra alakítja, akit később a Vészhelyzet Neelájaként ismert meg a világ. Knightley a legjobb barátnő szerepben tűnik fel, a szerelem pedig Jonathan Rhys Meyers (Match Point, Tudorok) képében érkezik. Chadha máig legsikeresebb rendezése a gyártási költségeit több mint megtízszerezte a kasszáknál és Knightley karrierjét is beindította.

A Karib-tenger kalózai 1-2-3
Őrült ötlet, hogy a Disneyland vidámparki attrakciójából készüljön méregdrága kalózos mozi, főleg, hogy a műfajban tett próbálkozások rendre óriásit buktak, gondoljunk csak – vagy mégsem – az 1995-ös A Kincses sziget kalózaira. Bár a szuperlátványosság az addig főleg szerényebb produkciókban látható Johnny Depp magánszáma lett, a film a többi szereplő életében is fontos változást hozott: az akkor mindössze 18 éves Keira Knightley számára A Karib-tenger kalózai jelentette a belépőt Hollywoodba. Természetesen szerepet vállalt a második és harmadik részben is, s még mielőtt a sorozat lejmenetbe kezdett volna, jó érzékkel kilépett. A kalózos múltjának köszönhetően számos akciófilmbe hívták, az elvállalt szerepek közé tartozik az ugyancsak Jerry Bruckheimer producer égisze alatt készült Artúr király (2004), a Tony Scott rendezte, kortárs közegben játszódó Domino (2005) és a Tom Clancy regényhősét felélesztő Jack Ryan: Ár­nyékügy­nök (2014), de nem ezek miatt szeretjük elsősorban.

[kep3]

Igazából szerelem (2003)
Knightleynak is jutott szerep a kétezres évek egyik legnagyobb romantikus filmslágerében, a karácsonyok és a hosszabb repülőutak örök kedvencében, az Igazából szerelemben. Ki ne emlékezne a történetszálra, melyben a Knightley alakította Julietet nemcsak újdonsült férje (Chiwetel Ejiofor) imádja, de titkon a férj leg­jobb barátja (Andrew Lincoln) is szerelmes belé. A szerelmes filmek sorába tartozik a korántsem szokványos Míg a világvége el nem választ (2012), melyben két, látszólag semmiben sem hasonlító szomszéd talál egymásra nem sokkal a világunkat elpusztító aszteroida becsapódása előtt. A Szerelemre hangszerelve (2013) egy zenei kulisszák között játszódó dramedy, amelyben Knightley egy feltörekvő énekesnőt alakít, míg a Későnérők (2014) hősnője olyannyira bepánikol az eljegyzésekor, hogy inkább egy tinédzser lánnyal barátkozva gondolja újra az életét.
Büszkeségek, vágyak, Annák
A színésznő filmográfiájában egymást érik a kosztümös szerepek: Joe Wright rendezővel forgatta a Büszkeség és balítélet (2005) és az Anna Karenina (2012) feldolgozásait, de együttműködésük leg­si­ke­rül­tebb darabjának a Vágy és vezeklés című Ian McEwan-regény adaptációja (2007) bizonyult. Utóbbiban egy gyermeki hazugság pecsételi meg a szerelmesek sorsát a második világháború idején. Ugyanebben a korszakban játszódik a Dylan Thomas szerelmi életét felelevenítő A szerelem határai (2008) és a németek kódrendszerét feltörő brit matematikusról, Alan Turingról szóló Kódjátszma (2014) is. Az erőteljes női karakterek sorát színesítik A hercegnőben (2008) és a Jung és Freud vetélkedését felelevenítő Veszélyes vágyban (2011) alakított szerepek is.


Colette
A nagy részben Budapesten forgatott, így számos hazai stábtagot és helyszínt felvonultató mozi a Gigi és a Chéri írónőjének életét eleveníti fel, aki sokáig a férje árnyékában élt és alkotott. Végül felülemelkedve az elnyomáson a francia irodalom egyik legjelentősebb írónőjévé vált. Colette megelőzte a korát: nyíltan vállalta a biszexualitását, kiállt a jogaiért, és megharcolt az őt megillető anyagi javakért. Az élettörténet annyira színes, hogy a film pusztán már emiatt is kiemelkedik a szok­vá­nyos kosztümös drámák tengeréből. Tulajdonképpen érthetetlen, korábban miért nem láttak a producerek fantáziát benne – Wash Westmoreland rendező maga is bő másfél évtizeden át házalt a for­ga­tókönyvével, míg végre finanszírozókra talált.