Lendületben: Keanu Reeves
2019. május 14. / Szalóky Bálint

Az idén 55 éves Keanu Reeves karrierje nemrég új lendületet vett a John Wick akciófilm-so­ro­zat­nak köszönhetően. A széria harmadik része (John Wick: 3. felvonás – Parabellum) május 16-tól látható a hazai mozikban. Mindez jó apropó, hogy sorra vegyük a színész – szerintünk – leg­me­nőbb filmjeit.

Veszedelmes viszonyok (1988)­
Choderlos de Laclos szerelmi cselszövésekkel teli klasszikusa számos rendezőt (például Milos Formant és Roger Vadimot) megihletett, ám alighanem Stephen Frears feldolgozása a legnépszerűbb. A karrierje csú­csán lévő Glenn Close, John Malkovich és Michelle Pfeiffer mellett az olyan fiataloknak, mint Reeves és Uma Thurman egyelőre csak másodhegedűs szerep jutott, de Frears filmje kiváló belépőnek bizonyult az A-ligás filmek világába.

Bill és Ted zseniális kalandja (1989)
A két együgyű rockrajongó telefonfülkés időutazása már csak a speciális effektusok miatt is meg­mo­so­lyog­tató produkció, de kétségtelen, hogy van benne valami a korszellemből. A mostanra kultstátuszba került filmnek rögvest készült folytatása (Bill és Ted haláli túrája), Reeves és egykori színészpartnere, Alex Winter pedig mostanra kötélnek álltak a harmadik részhez. Harminc évvel az eredeti után a két főhős immár középkorú apuka, akik még mindig azzal próbálkoznak, hogy berobbanjanak a rockiparba – jövőre kiderül, mekkora sikerrel.

Holtpont (1991)
A kilencvenes években Reeves akciósztárként is bemutatkozott. Kathryn Bigelow Holtpont című filmjében egy szörfös bandába beépülő FBI-ost alakít. Az ügynökség feltételezése szerint ők állnak egy bankrablás-sorozat hátterében. A szörfösök karizmatikus vezetője (Patrick Swayze) nagy hatást gyakorol a zöldfülűre. Bigelow mozija nemcsak a nagy sikerű Halálos iramban sorozatot inspirálta, de sokáig egy folytatás is tervbe volt véve, ám ez – részben Swayze halála miatt – nem készült el. Ellenben 2015-ben készült egy harmatgyenge remake a Swayze-nél jóval kevésbé karizmatikus Edgar Ramírez főszereplésével.

[kep3]

Otthonom, Idaho (1991)
A bevállalósabb filmek közé tartozik Gus Van Sant mozija, amelyben Reeves a fiatalon elhunyt River Phoenix partnereként prostituáltat játszik. A karakterek nyíltan vállalt homoszexualitása és a film markáns stílusa is hozzájárult ahhoz, hogy az Otthonom, Idaho az akkoriban éledező queer cinema jelentős darabja lett. A két színész két évvel később újra együtt dolgozott a rendezővel, de a Néha a csajok és úgy vannak már egyáltalán nem tűnt ki a kor független filmjei közül. Ebben Reevesnek csak egy mellékszerep, a premier előtt drogtúladagolásban elhunyt Phoenixnek pedig egy cameo jutott.

Drakula (1992)
Francis Ford Coppola feldolgozása egyszerre nyúlik vissza Bram Stoker regényéhez és a német expresszionista remekműhöz, Murnau Nosferatujához. Lenyűgöző látványvilágú filmjében Coppola mégsem annyira a horrort, mint inkább a tragikus románcot domborítja ki: a Reeves által játszott fiatal ügyvéd, Jonathan Harker kétségbeesve próbálja kiszabadítani menyasszonyát (Winona Ryder) a halhatatlan gróf karmai közül. A film a klasszikus horrorok újraértelmezésének hullámát indította el – a Frankenstein (1994) és a Dr. Jekyll és Mr. Hyde történetet felelevenítő A gonosz csábítása (1996) után a sorozat megszakadt, mivel utóbbiaknak nem sikerült felnőniük Coppola filmjéhez.

Féktelenül (1994)
Újabb akciófilm, egyben a lehető legtipikusabb példája a ’90-es évek blockbustereinek. A Drágán add az életed és a Halálos fegyver 3. operatőrének rendezői bemutatkozásában egy utasokkal tömött busz se­bes­sé­ge nem csökkenhet 50 mérföld alá, máskülönben bomba robban rajta. A film nemcsak Reevest tette egyértelműen szupersztárrá a nagyközönség körében, de Sandra Bullock karrierjén is hatalmasat lendített. A két színész tizenkét évvel később, a Ház a tónál című romantikus drámában dolgozott újra együtt.

Az ördög ügyvédje (1997)
Remek döntésnek bizonyult, hogy Reeves nem vállalta el a Féktelenül folytatását. Helyette inkább egy thrillerben tűnt fel, és rögtön el is adta a lelkét az Ördögnek – ami ez esetben szó szerint értendő. Taylor Hackford filmje Roman Polanski klasszikusát, a Rosemary gyermekét értelmezi újra az akkoriban – John Grisham regényadaptációinak köszönhetően – népszerű tárgyalótermi közegben. Reeves egy fiatal ügyvédet játszik, partnere egy igazi legenda: Al Pacino.

Mátrix (1999)
A Wachowski testvérek sci-fije az évtized egyik, ha nem a legmeghatározóbb hollywoodi filmje, s egyben Reeves karrierjének talán legfontosabb munkája. Lenyűgöző speciális effektusaival, a japán animék filozófiai hátterével és a kort jellemző félelmek (például az ezredforduló és a digitális átállás körüli paranoiák) tárházával a Mátrix ma is megállja a helyét. Nem így a két teljesen felesleges folytatás: az egyidejűleg forgatott Újratöltve és a Forradalmak kétes dicsősége (az anyagi sikeren túl), hogy ráállította a stúdiókat a nem önálló alkotásokban, hanem a franchise-okban való gondolkodásra.

Kamera által homályosan (2006)
Richard Linklater közönségfilmekben és artmozikban egyaránt otthonosan mozgó, rendkívül izgalmas alkotó. Philip K. Dick sci-fijének feldolgozása az utóbbi vonalat erősíti, és követi korábbi rendezése, Az élet nyomában technikai megoldását: a filmet először sztárokkal (Reeves mellett Winona Ryderrel, Robert Downey Jr.-ral és Woody Harrelsonnal) forgatta le, majd a végeredményt a rotoszkóp-technika segítségével animációvá dolgozta át.

John Wick (2014)
Az elmúlt évtized nem kedvezett Reevesnek, az élvonalból fokozatosan kicsúszva egyre felejthetőbb produkciókat vállalt. A John Wick azonban visszahelyezte a térképre: az Elrabolva nyomvonalán haladó történetben az egykori bérgyilkos kénytelen visszatérni a munkájához, miután egy orosz gengszter elkényeztetett fiacskája ellopja az autóját és megöli a kutyáját. Wick kegyetlen bosszúhadjáratba kezd, a folytatásban pedig leszámol mindenkivel, aki a fejére kitűzött vérdíjra pályázik. Ha hihetünk a hollywoodi statisztikáknak, az első részben 84 emberrel, a má­so­dik­ban ennek másfélszeresével végzett, így könnyen lehet, hogy a har­ma­dik epizódra átlépjük a 200-as határt.