2023. december 13. /
Az ősz folyamán három preview-előadáson már találkozhatott a közönség a december 17-én, a RaM-ArT Színházban bemutatásra kerülő Misi mókussal, amelyben Szajkó néni szerepében Vágó Zsuzsi is színpadra lép. A színművésszel a produkció kapcsán a visszatérésről, a mesék fontossá-
gáról, valamint a darab által közvetített értékekről beszélgettünk.
Az elmúlt hónapokban már találkozhattak veled a nézők különböző fellépéseken, viszont a Misi mókus Szajkó nénije az első szereped a kislányaid születése óta. Milyen gondolatok voltak benned a visszatérés kapcsán?
V. Zs.: Kettős érzések kavarogtak bennem, mert egyrészről nagyon boldog voltam a felkérés miatt, másrészről kicsit aggódtam, hogy a próbaidőszakban több időt leszek távol a kicsiktől, és hiányozni fognak. Szerencsére Peller Károly, a darab rendezője nagyon nyitott és rugalmas volt, mindenben segített. Persze, ettől függetlenül volt bennem egy kis lelkiismeretfurdalás, amiért hosszabb ideig távol voltam a lányoktól, de megnyugtatott a tudat, hogy változatlanul biztonságban érzik magukat – az édesapjuk vagy a nagyszüleik vigyáztak rájuk.
Édesanyaként bizonyára te is tapasztalod, hogy mekkora ereje van a mesének. A Misi mókus Szajkó nénije a történet elején az örökké termő fáról beszél Misinek, aki ezután elindul, hogy megtalálja azt. Mit gondolsz, miért fontos, hogy meséljünk?
V. Zs.: A gyerekek rengeteget tanulnak a mesékből, például fejlődik a képzelőerejük, és kialakul bennük a másik iránti empátia. A Misi mókus esetében nagyon mély és aktuális mondanivalóval bíró történetről van szó, fontos szerepe van az érzékenyítésben. Nem mai szöveg, hiszen az 1950-es években írták, mégis a gondolatok, amiket közvetíteni akar, ugyanúgy érvényesek ma is.
Mit tanulhatnak belőle a mostani gyerekek?
V. Zs.: Leginkább azt, hogy fogadjuk el a másikat úgy, ahogy van, és ez a világ éppen attól szép, hogy különbözőek vagyunk. Misit azért bélyegzik meg, mert vörös mókusként fekete farokkal született, ám végül pont ő lesz az, aki a kalandok során szerzett tapasztalatait át tudja adni a társainak.
A Misi mókus egy irodalmi mű adaptációja, a színpad pedig lehetőséget ad arra, hogy még több gondolatot közvetítsetek a nézőknek.
V. Zs.: Úgy vélem, hogy a színház közelebb hozza a fiatalokat az olvasáshoz. Sokszor látom például, hogy ha a tanítványaim érdeklődését felkelti egy darab, amit láttak, szeretnék elolvasni a könyvet is. Így épül híd a színház és az irodalom között, és így tud még jobban eljutni a mű a nézőkhöz. Persze, ez fordítva is működik: éppen a Misi mókus kapcsán tapasztaltam, hogy az egyik barátnőm kisfia, akinek kötelező olvasmány az iskolában, már felkészülten érkezett. Az előadás után pedig arról beszélgettünk, hogy milyen különbségeket látott az olvasmányhoz képest.
Azokat az impulzusokat, amik ilyenkor vagy akár édesanyaként érnek, mennyire tudod beleépíteni a szerepbe, például Szajkó néni megformálásakor?
V. Zs.: Leginkább az érzések szintjén vannak ezek jelen, kevésbé megfoghatóan. Az ember minél többet tapasztal, annál gazdagabban tud a színpadon létezni, illetve megélni a különböző szituációkat. Ezek a dolgok formálnak engem és a szerepet is.
A tanítványaidat mi érdekli, miből építkeznek?
V. Zs.: Musical énekstílust tanítok, és azt látom, hogy azoknak, akik hozzám járnak énekelni, rendkívül széles az érdeklődési körük, stílusok tekintetében is. Ami mégis összeköti őket, az a zene szeretete. Szerencsére ma már a musical műfaja nagyon sokrétű, a rapbetétek éppúgy megférnek benne, mint a nagy ívű dalok, ezáltal mindenkihez elérnek. A Misi mókus zenéjét is úgy írta meg Nyitrai László, hogy minél több műfaj megmutatkozzon benne, kezdve az említett raptől egészen a klasszikus nagy musicaldalokig, mint amilyen Misi szólója is. Ahogy pedig ezek elérnek a fiatalokhoz, nyitottabbá, érzékenyebbé teszik őket, és ezzel együtt nekünk is utat nyitnak hozzájuk. Mindnyájan megérezzük, hogy a zene mennyire kifejező tud lenni, mennyi érzelem van benne.
gáról, valamint a darab által közvetített értékekről beszélgettünk.
Az elmúlt hónapokban már találkozhattak veled a nézők különböző fellépéseken, viszont a Misi mókus Szajkó nénije az első szereped a kislányaid születése óta. Milyen gondolatok voltak benned a visszatérés kapcsán?
V. Zs.: Kettős érzések kavarogtak bennem, mert egyrészről nagyon boldog voltam a felkérés miatt, másrészről kicsit aggódtam, hogy a próbaidőszakban több időt leszek távol a kicsiktől, és hiányozni fognak. Szerencsére Peller Károly, a darab rendezője nagyon nyitott és rugalmas volt, mindenben segített. Persze, ettől függetlenül volt bennem egy kis lelkiismeretfurdalás, amiért hosszabb ideig távol voltam a lányoktól, de megnyugtatott a tudat, hogy változatlanul biztonságban érzik magukat – az édesapjuk vagy a nagyszüleik vigyáztak rájuk.
Édesanyaként bizonyára te is tapasztalod, hogy mekkora ereje van a mesének. A Misi mókus Szajkó nénije a történet elején az örökké termő fáról beszél Misinek, aki ezután elindul, hogy megtalálja azt. Mit gondolsz, miért fontos, hogy meséljünk?
V. Zs.: A gyerekek rengeteget tanulnak a mesékből, például fejlődik a képzelőerejük, és kialakul bennük a másik iránti empátia. A Misi mókus esetében nagyon mély és aktuális mondanivalóval bíró történetről van szó, fontos szerepe van az érzékenyítésben. Nem mai szöveg, hiszen az 1950-es években írták, mégis a gondolatok, amiket közvetíteni akar, ugyanúgy érvényesek ma is.
Mit tanulhatnak belőle a mostani gyerekek?
V. Zs.: Leginkább azt, hogy fogadjuk el a másikat úgy, ahogy van, és ez a világ éppen attól szép, hogy különbözőek vagyunk. Misit azért bélyegzik meg, mert vörös mókusként fekete farokkal született, ám végül pont ő lesz az, aki a kalandok során szerzett tapasztalatait át tudja adni a társainak.
A Misi mókus egy irodalmi mű adaptációja, a színpad pedig lehetőséget ad arra, hogy még több gondolatot közvetítsetek a nézőknek.
V. Zs.: Úgy vélem, hogy a színház közelebb hozza a fiatalokat az olvasáshoz. Sokszor látom például, hogy ha a tanítványaim érdeklődését felkelti egy darab, amit láttak, szeretnék elolvasni a könyvet is. Így épül híd a színház és az irodalom között, és így tud még jobban eljutni a mű a nézőkhöz. Persze, ez fordítva is működik: éppen a Misi mókus kapcsán tapasztaltam, hogy az egyik barátnőm kisfia, akinek kötelező olvasmány az iskolában, már felkészülten érkezett. Az előadás után pedig arról beszélgettünk, hogy milyen különbségeket látott az olvasmányhoz képest.
Azokat az impulzusokat, amik ilyenkor vagy akár édesanyaként érnek, mennyire tudod beleépíteni a szerepbe, például Szajkó néni megformálásakor?
V. Zs.: Leginkább az érzések szintjén vannak ezek jelen, kevésbé megfoghatóan. Az ember minél többet tapasztal, annál gazdagabban tud a színpadon létezni, illetve megélni a különböző szituációkat. Ezek a dolgok formálnak engem és a szerepet is.
A tanítványaidat mi érdekli, miből építkeznek?
V. Zs.: Musical énekstílust tanítok, és azt látom, hogy azoknak, akik hozzám járnak énekelni, rendkívül széles az érdeklődési körük, stílusok tekintetében is. Ami mégis összeköti őket, az a zene szeretete. Szerencsére ma már a musical műfaja nagyon sokrétű, a rapbetétek éppúgy megférnek benne, mint a nagy ívű dalok, ezáltal mindenkihez elérnek. A Misi mókus zenéjét is úgy írta meg Nyitrai László, hogy minél több műfaj megmutatkozzon benne, kezdve az említett raptől egészen a klasszikus nagy musicaldalokig, mint amilyen Misi szólója is. Ahogy pedig ezek elérnek a fiatalokhoz, nyitottabbá, érzékenyebbé teszik őket, és ezzel együtt nekünk is utat nyitnak hozzájuk. Mindnyájan megérezzük, hogy a zene mennyire kifejező tud lenni, mennyi érzelem van benne.