2026. Április 18. / Handa Eszter
Somodari Péter érkezik a Miskolci Szimfonikus Zenekar partnereként Budapestre április 27-én. A zeneakadémiai koncert programja ritkán hallhatót és legnépszerűbbet egyaránt társít, igazi csemegét ígérve a zenekedvelők számára. A Bécsi Filharmonikusok szólócsellistája kipróbálta magát a
karmesteri pulpituson, sőt a covid alatt bankárként is, de mint mondta, szeret csellista lenni és a zene iránti szenvedélyét csellistaként folytatni, akkor is, ha ez kevésbé népszerű vagy épp jövedelmező. A világ mindössze három zenekari szólócsellistájának egyikével beszélgettem.
Ön már 4 évesen csellózott. Családi ráhatás volt a hangszerválasztás, vagy már ilyen pici gyermekként megvolt a vonzalom a zene, a gordonka iránt?
S. P.: Négyéves korom előtt is már gyakran voltam a zeneiskolában, mivel édesanyám ott dolgozott, aki úgy gondolta, jó lenne, ha nemcsak várnám őt, hanem tanulnék is valamit. Kezem alapján a csellót ajánlották. Édesanyám otthon foglalkozott velem: gyerekdalokat énekelgettünk, amit fel is vett. Beszélni még alig tudtam, de 1-2 éves korom közötti felvétel is van az éneklésről, ami nagyban segített, hogy fejlett hallással kezdjek neki a zenei tanulmányaimnak.
Mikor vált a zenetanulás, a hangszeres játék hivatássá?
S. P.: Hivatássá talán soha nem vált, mivel nem éreztem magam késznek. Mindig tanulok valamit, inkább csak előnyben voltam kicsit a többiekkel szemben. Szenvedélynek nevezném, ami független attól, hogy a komolyzene mennyire népszerű a világpiacon. Átképeztem magam a covid alatt, van hivatalos diplomám, amivel dolgozhatok akár bankban is. Ez sokkal jövedelmezőbb, mint a zene, de rájöttem, hogy az nem én vagyok, így zenészként folytattam az utamat.
Több mint egy évtizede a Bécsi Filharmonikus Zenekar szóló csellóművésze. Hogyan érzi magát ebben a szerepben?
S. P.: Köszönöm, szemtelenül jól érzem magam 13 éve a Bécsi Filharmonikusok szólócsellistájaként, mivel ez egy nagyon áhított állás, és gyönyörű munka is, amit csak három ember tölthet be az egész világon.
Mi a kedvenc zenei korszaka akár „fogyasztóként”, akár művészként, és miért?
S. P.: A kedvenc zenekorszakom megnevezéséhez nem ismerem eléggé a zeneirodalmat, de annyit mondhatok, az a zene, amelyik szenvedélyes, áll a legközelebb hozzám.
Ha jól tudom, a vezénylés is érdekli, sőt már be is mutatkozott a karmesteri pulpituson. Mi a dirigálás vonzereje az Ön számára? Mikor ragadta meg egyáltalán a gondolat, hogy kipróbálná magát ebben?
S. P.: Eredetileg azért akartam foglalkozni a vezénylés témával, hogy továbbképezzem magam mint szólócsellista. Érdekelt a karmester és a zenekar kapcsolata, amiben én egy közvetítő vagyok.
Aztán jött Bogányi Tibor, és minden a helyére került?
S. P.: És akkor jött Bogányi Tibor, aki egy zseni, és mindent megváltozott! Rengeteget tanultam tőle, sokkal többet, mint amit ép ésszel fel lehet fogni. Sokat vezényeltem, egyik felkérés jött a másik után. A karmesteri állapot egy rendkívül jó módja a továbbfejlődésnek, mindenkinek ajánlom. Én továbbra is szeretek csellista lenni és a zene iránti szenvedélyemet csellistaként folytatni, akkor is, ha a vezénylésemmel népszerűbb lehetnék.
Elképzelhetőnek tartja, hogy egyszer a csellóvonót karmesteri pálcára cserélje?
S. P.: Cseréről szerintem nincs szó, harmóniában van egymással a két tevékenység.
A Miskolci Szimfonikus Zenekar egy igazán sokszínű programban látja majd vendégül (Debussy–Caplet: Pagodák, Debussy–Ravel: Danse, Debussy: I. szvit – Rêve (Álom), Dohnányi: Konzertstück, Poulenc: Les Animaux Modéles – szvit, Ravel: Bolero) Török Levente vezényletével. Kérem, mutassa be és ajánlja a hallgatóságnak a koncertet!
S. P.: Egy igazán különleges koncertélmény várja a hallgatóságot a Miskolci Szimfonikusok jóvoltából a Zeneakadémián április 27-én! Török Levente vezényletével egy sokszínű műsort mutatunk be, amely a klasszikus zenei repertoár gyöngyszemeit vonultatja fel. Az est során Debussy, Ravel, Dohnányi és Poulenc művei csendülnek fel, elvarázsolva a közönséget álomszerű hangulatokkal, dinamikus ritmusokkal és magával ragadó dallamokkal. Ha valaki szereti a szimfonikus zenét, és kíváncsi arra, hogyan kel életre egy ilyen gazdag program, akkor ne hagyja ki ezt az eseményt! Egy igazi zenei utazás vár minden érdeklődőt. Én ott leszek, önöket is szeretettel várom!
karmesteri pulpituson, sőt a covid alatt bankárként is, de mint mondta, szeret csellista lenni és a zene iránti szenvedélyét csellistaként folytatni, akkor is, ha ez kevésbé népszerű vagy épp jövedelmező. A világ mindössze három zenekari szólócsellistájának egyikével beszélgettem.
Ön már 4 évesen csellózott. Családi ráhatás volt a hangszerválasztás, vagy már ilyen pici gyermekként megvolt a vonzalom a zene, a gordonka iránt?
S. P.: Négyéves korom előtt is már gyakran voltam a zeneiskolában, mivel édesanyám ott dolgozott, aki úgy gondolta, jó lenne, ha nemcsak várnám őt, hanem tanulnék is valamit. Kezem alapján a csellót ajánlották. Édesanyám otthon foglalkozott velem: gyerekdalokat énekelgettünk, amit fel is vett. Beszélni még alig tudtam, de 1-2 éves korom közötti felvétel is van az éneklésről, ami nagyban segített, hogy fejlett hallással kezdjek neki a zenei tanulmányaimnak.
Mikor vált a zenetanulás, a hangszeres játék hivatássá?
S. P.: Hivatássá talán soha nem vált, mivel nem éreztem magam késznek. Mindig tanulok valamit, inkább csak előnyben voltam kicsit a többiekkel szemben. Szenvedélynek nevezném, ami független attól, hogy a komolyzene mennyire népszerű a világpiacon. Átképeztem magam a covid alatt, van hivatalos diplomám, amivel dolgozhatok akár bankban is. Ez sokkal jövedelmezőbb, mint a zene, de rájöttem, hogy az nem én vagyok, így zenészként folytattam az utamat.
Több mint egy évtizede a Bécsi Filharmonikus Zenekar szóló csellóművésze. Hogyan érzi magát ebben a szerepben?
S. P.: Köszönöm, szemtelenül jól érzem magam 13 éve a Bécsi Filharmonikusok szólócsellistájaként, mivel ez egy nagyon áhított állás, és gyönyörű munka is, amit csak három ember tölthet be az egész világon.
Mi a kedvenc zenei korszaka akár „fogyasztóként”, akár művészként, és miért?
S. P.: A kedvenc zenekorszakom megnevezéséhez nem ismerem eléggé a zeneirodalmat, de annyit mondhatok, az a zene, amelyik szenvedélyes, áll a legközelebb hozzám.
Ha jól tudom, a vezénylés is érdekli, sőt már be is mutatkozott a karmesteri pulpituson. Mi a dirigálás vonzereje az Ön számára? Mikor ragadta meg egyáltalán a gondolat, hogy kipróbálná magát ebben?
S. P.: Eredetileg azért akartam foglalkozni a vezénylés témával, hogy továbbképezzem magam mint szólócsellista. Érdekelt a karmester és a zenekar kapcsolata, amiben én egy közvetítő vagyok.
Aztán jött Bogányi Tibor, és minden a helyére került?
S. P.: És akkor jött Bogányi Tibor, aki egy zseni, és mindent megváltozott! Rengeteget tanultam tőle, sokkal többet, mint amit ép ésszel fel lehet fogni. Sokat vezényeltem, egyik felkérés jött a másik után. A karmesteri állapot egy rendkívül jó módja a továbbfejlődésnek, mindenkinek ajánlom. Én továbbra is szeretek csellista lenni és a zene iránti szenvedélyemet csellistaként folytatni, akkor is, ha a vezénylésemmel népszerűbb lehetnék.
Elképzelhetőnek tartja, hogy egyszer a csellóvonót karmesteri pálcára cserélje?
S. P.: Cseréről szerintem nincs szó, harmóniában van egymással a két tevékenység.
A Miskolci Szimfonikus Zenekar egy igazán sokszínű programban látja majd vendégül (Debussy–Caplet: Pagodák, Debussy–Ravel: Danse, Debussy: I. szvit – Rêve (Álom), Dohnányi: Konzertstück, Poulenc: Les Animaux Modéles – szvit, Ravel: Bolero) Török Levente vezényletével. Kérem, mutassa be és ajánlja a hallgatóságnak a koncertet!
S. P.: Egy igazán különleges koncertélmény várja a hallgatóságot a Miskolci Szimfonikusok jóvoltából a Zeneakadémián április 27-én! Török Levente vezényletével egy sokszínű műsort mutatunk be, amely a klasszikus zenei repertoár gyöngyszemeit vonultatja fel. Az est során Debussy, Ravel, Dohnányi és Poulenc művei csendülnek fel, elvarázsolva a közönséget álomszerű hangulatokkal, dinamikus ritmusokkal és magával ragadó dallamokkal. Ha valaki szereti a szimfonikus zenét, és kíváncsi arra, hogyan kel életre egy ilyen gazdag program, akkor ne hagyja ki ezt az eseményt! Egy igazi zenei utazás vár minden érdeklődőt. Én ott leszek, önöket is szeretettel várom!