2010. szeptember 13. / SJ
Mindig zavarba ejtő, ha egy ismert, nagy zenész feldolgozáslemezt jelentet meg. Kifogyott az ötletekből? Vagy csak belefáradt a komponálás nehézségeibe, és játszadozni van kedve? De van egy harmadik lehetőség is,
ami főleg olyankor fordul elő, ha az illető muzsikus mind ez idáig éppen vizionárus, úttörő és mindig megújuló zenei projektjeiről volt híres. A többszörös Grammy-díjas, legendás jazz-zongorista, Herbie Hancock kitűnő példa erre az esetre: őt ugyanis az sarkallta a The Imagine Project című feldolgozáslemez megalkotására, hogy úgy érezte, másokkal karöltve, más szerzeményein keresztül jobban el tudja mondani gondolatait, mint egymaga. Hiszen az a központi gondolat, amelyre az album épül, történetesen éppen a zene összetartó erejét, univerzális jellegét és kultúrákon, korszakokon átívelő általános érvényét hangsúlyozza. Márpedig hogy ezt kifejezésre juttassa, bizony nem elég leülni a zongorához, és magányosan komponálgatni: ehhez valódi összefogásra és közös alkotásra van szükség. Így aztán Herbie a béke és a „világ zenészei egyesüljetek” jelszavával világzenei utazásra indul, hogy John Lennon Imagine-jétől Bob Marley Exodusán vagy éppen Bob Dylan The Times They Are A′Changin′-jén át Peter Gabriel Don′t Give Upjáig kalauzolja végig a hallgatót. Mindehhez pedig a világ minden tájáról és műfajából választott magának izgalmasabbnál izgalmasabb társakat, mint Pink, Dave Matthews, Seal, Anoushka Shankar vagy Wayne Shorter. Az eredmény egy valóban gazdag és minőségi anyag, mégis kicsit rávetül a gyanú árnyéka, hogy ezúttal a társadalmi felelősségvállalás jobban előtérbe került, mint a zenei értékek.
CD
Hancock Records
Kritika (4)
ami főleg olyankor fordul elő, ha az illető muzsikus mind ez idáig éppen vizionárus, úttörő és mindig megújuló zenei projektjeiről volt híres. A többszörös Grammy-díjas, legendás jazz-zongorista, Herbie Hancock kitűnő példa erre az esetre: őt ugyanis az sarkallta a The Imagine Project című feldolgozáslemez megalkotására, hogy úgy érezte, másokkal karöltve, más szerzeményein keresztül jobban el tudja mondani gondolatait, mint egymaga. Hiszen az a központi gondolat, amelyre az album épül, történetesen éppen a zene összetartó erejét, univerzális jellegét és kultúrákon, korszakokon átívelő általános érvényét hangsúlyozza. Márpedig hogy ezt kifejezésre juttassa, bizony nem elég leülni a zongorához, és magányosan komponálgatni: ehhez valódi összefogásra és közös alkotásra van szükség. Így aztán Herbie a béke és a „világ zenészei egyesüljetek” jelszavával világzenei utazásra indul, hogy John Lennon Imagine-jétől Bob Marley Exodusán vagy éppen Bob Dylan The Times They Are A′Changin′-jén át Peter Gabriel Don′t Give Upjáig kalauzolja végig a hallgatót. Mindehhez pedig a világ minden tájáról és műfajából választott magának izgalmasabbnál izgalmasabb társakat, mint Pink, Dave Matthews, Seal, Anoushka Shankar vagy Wayne Shorter. Az eredmény egy valóban gazdag és minőségi anyag, mégis kicsit rávetül a gyanú árnyéka, hogy ezúttal a társadalmi felelősségvállalás jobban előtérbe került, mint a zenei értékek.
CD
Hancock Records
Kritika (4)