2010. november 25. /
Sokan, sokféleképpen beharangozták már a Ludwig Múzeum Martin Munkácsi-kiállítását, ám az előzetes híresztelések az összes létező látványos ígérettel együtt sem képesek megidézni azt az élményt,
amit a tárlat közel 300, 80%-ban vintage felvétele adni tud. Ahogy F. C. Gundlach, német divatfotós és gyűjtő – ő és Martin Munkácsi lánya, Joan Munkacsi állították össze az anyagot – fogalmazott: „Hamburg, Berlin, New York, San Francisco és Moszkva után végre elérkezett oda a tárlat, ahol a legjobb otthonra lel.” Nagy, megnyitóra való szavak, mondhatnánk, ám a Lumu tereiben életre kelő Munkácsi-képek profán egyetértéssé enyhítik a gyűjtő Gundlach kissé patetikus szavait. Ott vagyunk, és otthon vagyunk bennük. Légyen szó akár az 1920-as évek Pesti Naplóban és Az Estben megjelenő fotográfiáiról, autó- és motorversenyekről vagy Martin Munkácsi egyik legnagyobb szenvedélyéről, a futballról – stílusosan a halál is egy New York-i meccs fényképezése közben érte – készült felvételekről, vagy a világot annak idején felforgató képes tudósításokról. Ott volt, amikor a gazdasági válság idején a kávét a tengerbe lapátolták a brazil termelők, és akkor is, amikor 1933-ban Hitler hatalomra jutott. A sors fura fintora, hogy zsidó származása ellenére, még mielőtt menekülnie kellett volna, a nácik egy különszámot is megjelentettek az eseményt megörökítő fotóiból…
Szerencsére Martin Munkácsi az a fajta „menekült”, aki némi iróniával talán még köszönetet is mondhat az Egyesült Államokba üldözésért, hisz ott, a tengeren túl pillanatok alatt maga lett a divatfotózás császára. Akkoriban forradalmian újszerűnek számított, ha valaki műterem helyett tengerpartra, városi környezetbe csalogatva, mozgás közben fotózta a modelljeit. Nem is beszélve a híresebbnél híresebb sztárportréiról, melyekről Fred Astaire, Katharine Hepburn, Marlene Dietrich vagy Louis Armstrong olyan arcukkal néznek vissza ránk, amit a róluk készült soktucatnyi felvétel ellenére is csak Martin Munkácsi fedezett fel bennük.
Igazi idő- és fotótörténeti utazás ez a kiállítás, melyet azért sem érdemes kihagyni, mert a tervek szerint itt és most látható így egyben utoljára. Meg persze azért sem, mert ritka manapság az ennyire jól összerakott, esztétikai élményt is hordozó, mégis gondolatébresztő tárlat. Hisz ahogy Martin Munkácsi ars poeticája is mondja: „Think while you shoot”, azaz gondolkodj, miközben exponálsz!
Ludwig Múzeum
2011. 01. 09-ig
amit a tárlat közel 300, 80%-ban vintage felvétele adni tud. Ahogy F. C. Gundlach, német divatfotós és gyűjtő – ő és Martin Munkácsi lánya, Joan Munkacsi állították össze az anyagot – fogalmazott: „Hamburg, Berlin, New York, San Francisco és Moszkva után végre elérkezett oda a tárlat, ahol a legjobb otthonra lel.” Nagy, megnyitóra való szavak, mondhatnánk, ám a Lumu tereiben életre kelő Munkácsi-képek profán egyetértéssé enyhítik a gyűjtő Gundlach kissé patetikus szavait. Ott vagyunk, és otthon vagyunk bennük. Légyen szó akár az 1920-as évek Pesti Naplóban és Az Estben megjelenő fotográfiáiról, autó- és motorversenyekről vagy Martin Munkácsi egyik legnagyobb szenvedélyéről, a futballról – stílusosan a halál is egy New York-i meccs fényképezése közben érte – készült felvételekről, vagy a világot annak idején felforgató képes tudósításokról. Ott volt, amikor a gazdasági válság idején a kávét a tengerbe lapátolták a brazil termelők, és akkor is, amikor 1933-ban Hitler hatalomra jutott. A sors fura fintora, hogy zsidó származása ellenére, még mielőtt menekülnie kellett volna, a nácik egy különszámot is megjelentettek az eseményt megörökítő fotóiból… Szerencsére Martin Munkácsi az a fajta „menekült”, aki némi iróniával talán még köszönetet is mondhat az Egyesült Államokba üldözésért, hisz ott, a tengeren túl pillanatok alatt maga lett a divatfotózás császára. Akkoriban forradalmian újszerűnek számított, ha valaki műterem helyett tengerpartra, városi környezetbe csalogatva, mozgás közben fotózta a modelljeit. Nem is beszélve a híresebbnél híresebb sztárportréiról, melyekről Fred Astaire, Katharine Hepburn, Marlene Dietrich vagy Louis Armstrong olyan arcukkal néznek vissza ránk, amit a róluk készült soktucatnyi felvétel ellenére is csak Martin Munkácsi fedezett fel bennük.
Igazi idő- és fotótörténeti utazás ez a kiállítás, melyet azért sem érdemes kihagyni, mert a tervek szerint itt és most látható így egyben utoljára. Meg persze azért sem, mert ritka manapság az ennyire jól összerakott, esztétikai élményt is hordozó, mégis gondolatébresztő tárlat. Hisz ahogy Martin Munkácsi ars poeticája is mondja: „Think while you shoot”, azaz gondolkodj, miközben exponálsz!
Ludwig Múzeum
2011. 01. 09-ig