2011. január 27. / WG
Az évtized közepén még létezett egy alaptagot számláló zenekar (talán még most is, csak épp tetszhalott), a Skalpel, amelyik két tökéletes nagylemezével (Skalpel – 2004, Konfusion – 2005) a modern lengyel jazzre
irányította Európa figyelmét. Ebben a zenekarban játszott (játszik) Igor Pudlo, aki most Igor Boxx néven szólóalbumot adott ki, hogy egy újabb csatornát nyisson meg karrierjében.
Boxx bemutatkozó nagylemeze, mint azt a címe is sejteni engedi, Breslau (Wroclaw) előtt hajt főt, elmeséli történetét, a város neves szülöttének és egyben lakójának hozzá fűződő, mélyen személyes kapcsolatát. Nem új fogás ez a zene történetében, egy város dalba, számok sorába öntése – szinte csak emlékezetes darabok jutnak az eszünkbe (egy dal: az LCD Soundsystemtől a New York I Love You, és egy lemez: Lou Reedtől a Berlin), és a Breslau is ezt a halmazt erősíti.
A Breslau zenei világa rokonságba hozható a Skalpeléval. Jazz elektronikában és hangmintákban fürösztve, némi élő hangszerekkel és combos hangulatfestéssel – talán csak nem annyira hiphop-alapú, füstös-mocskos, mint az, hanem inkább az experimentális-kísérletező hajlam az erősebb bástya benne. Na és nem a 60-70-es évek jazzvilágára hajaz, mint a Skalpel, de azért arra is. Igor Boxx a régire visszakacsintó nu jazz mellé downtempót terít, meg pszichedeliát, ködöt és esős beborulást, hideget és hidegrázást. A Breslau című várostörténeti-városnézős lemez komoly mélyfúrás – nem egyszeri turistáknak való, hanem olyanoknak, akik szívesen vissza-visszatérnek egy-egy idegen városba, hogy minden egyes alkalommal újabb és újabb rétegét fedezzék fel, mígnem a szívéig, a lényegéig el nem jutnak.
CD
Ninja Tune / Neon Music
Kritika (4)
irányította Európa figyelmét. Ebben a zenekarban játszott (játszik) Igor Pudlo, aki most Igor Boxx néven szólóalbumot adott ki, hogy egy újabb csatornát nyisson meg karrierjében.Boxx bemutatkozó nagylemeze, mint azt a címe is sejteni engedi, Breslau (Wroclaw) előtt hajt főt, elmeséli történetét, a város neves szülöttének és egyben lakójának hozzá fűződő, mélyen személyes kapcsolatát. Nem új fogás ez a zene történetében, egy város dalba, számok sorába öntése – szinte csak emlékezetes darabok jutnak az eszünkbe (egy dal: az LCD Soundsystemtől a New York I Love You, és egy lemez: Lou Reedtől a Berlin), és a Breslau is ezt a halmazt erősíti.
A Breslau zenei világa rokonságba hozható a Skalpeléval. Jazz elektronikában és hangmintákban fürösztve, némi élő hangszerekkel és combos hangulatfestéssel – talán csak nem annyira hiphop-alapú, füstös-mocskos, mint az, hanem inkább az experimentális-kísérletező hajlam az erősebb bástya benne. Na és nem a 60-70-es évek jazzvilágára hajaz, mint a Skalpel, de azért arra is. Igor Boxx a régire visszakacsintó nu jazz mellé downtempót terít, meg pszichedeliát, ködöt és esős beborulást, hideget és hidegrázást. A Breslau című várostörténeti-városnézős lemez komoly mélyfúrás – nem egyszeri turistáknak való, hanem olyanoknak, akik szívesen vissza-visszatérnek egy-egy idegen városba, hogy minden egyes alkalommal újabb és újabb rétegét fedezzék fel, mígnem a szívéig, a lényegéig el nem jutnak.
CD
Ninja Tune / Neon Music
Kritika (4)