Rozi az égen 2011. Április 28. / Minden azzal kezdődött, hogy Rozi hatodik születésnapja elveszett. Jó, esetleg elkóborolt. Mindenesetre szőrén-szálán eltűnt, nyoma veszett, felszívódott. Még szerencse, hogy megkergült az ágy lábához kötött lufi, mert különben mi repítette volna Rozit egyenesen fel az égbe? Márpedig ha nem repül, talán sosem találkozik a szeleburdi Kentaurlánnyal, a Nagy Kaprikornusszal, a tejtó halacskáival, a Krokorigókkal, az Ikernagyikkal és mind a többi églakóval. Még a végén maga is elhitte volna azt a képtelenséget, hogy az ég olyan üres, mint egy lukas dió. Tasnádi István és Jeli Viktória me­se­re­gé­nyé­ben Rozi elveszettnek vélt születésnapját keresve végigjárja a csillagos eget. A Skorpió, azaz saját jegye elől menekülve megismerkedik a többi tizenegy csillagjeggyel és a hozzájuk tartozó alapvető tu­laj­don­sá­gokkal, vonzalmakkal és taszításokkal. Az út végére aka­rva-aka­rat­la­nul sok mindent megtanul, és természetesen az ellopott-elveszett szülinap is megkerül. Miután hazatér, este, az ágyba bújva azon morfondírozgat, hogy valaha el fogja-e tudni mesélni valakinek az égi kalandjait. Végül úgy dönt, az elmesélt történet örökre az ő titka marad. Úgysem hinne neki senki. Soha. A meseregény megjelenésével párhuzamosan elkészült a bábszínházi adaptáció is, melyet április 3-án és 4-én játszik a Budapest Bábszínház. Pozsonyi Pagony 90 oldal, 3250 Ft