2012. július 03. / Szepesi Krisztina
Valódi népmesei történet az, ahogyan Benedekffy Katalin egy kis székelyföldi faluból egy hátizsákkal elindult, s bejárta Magyarország és Európa nagy színpadait. Prózai színészből mára operaénekesnővé vált,
július 13-tól pedig a Báthory Erzsébet című musical-opera ősbemutatójának címszereplőjeként látható a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Nyughatatlan, ötletekkel teli és hiszi, hogy amit megálmodik, az valóra is válik.
Prózai színészként kezdted. Hogyan találtak meg most Báthory Erzsébet szerepével?
B. K.: Valóban sok helyen játszottam vidéken és a fővárosban is, aztán két éve megkaptam a francia királylány szerepét a János vitézből. Akkor azt gondoltam, ha egy ilyen szerep megtalált, azt csak úgy szabad megformálni, mint a legnagyobbak, és ehhez nekem rengeteget kell még tanulnom. Ekkor találkoztam a mesteremmel, a világhírű koloratúr szopránnal, Laki Krisztina művésznővel. Rengeteg kurzuson vettem részt, sokat fejlődtem, La Palmán egy operaverseny győztese is lehettem, aztán pár hónappal ezelőtt meghallgatott Selmeczi György tanár úr. Általa kerültem a kolozsvári operához. A meghallgatásom után Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója még aznap beajánlott a Báthory Erzsébet főszerepére. Nagyon érdekesen értek össze a szálak és jókor voltam jó helyen. Másnap felhívott Bán Teodóra, a Szabad Tér Színház Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója, hogy tanuljak meg egy dalt a darabból, s ha hazajöttem a külföldi fellépésekről, meghallgatna. De mire hazaértem, azzal fogadott, hogy utánanézett, milyen sokféle dologgal foglalkozom, így nincs is szükség a meghallgatásra. Közben pedig az is kiderült, hogy Szomor Györggyel, a zeneszerzővel is dolgoztam már együtt előzőleg A három testőrben, Bagó Bertalannal, a rendezővel pedig először a West Side Storyban a Tháliában, és ő vitt el a zalaegerszegi társulatba is.
Hogyan reagáltál a hirtelen jött felkérésre?
B. K.: Először dilemmáztam egy kicsit, úgy ítéltem meg, hogy a darab mélyebb hangfekvésű, mint az én hangom, de hamar eloszlottak a kétségeim, mivel a producer asszony megnyugtatott, mindent úgy fognak majd alakítani, hogy nekem kényelmes legyen. Bevallom, ilyen nagyszerű gesztussal nem nagyon találkoztam a pályám során. A szerep pedig már régóta kerülget engem, mert annak idején a Szakcsi Lakatos-féle darabban is Báthoryt próbáltam, de ott egy haláleset miatt elmaradt a bemutató, és érkezett más felkérés is erre a szerepre, de valahogy eddig sose jött össze. Eleinte persze picit aggódtam, hogy Báthory Erzsébet mindenkiben negatív karakterként él. Székelyföldiként tudom, hogy annak idején, amikor a Dracula című filmet forgatták, a rendező elment Erdélybe anyagot gyűjteni, mert hallotta Báthory történetét, de úgy döntött, nem lehet a filmjének egy nő a főszereplője, így Vlad Tepesről mintázta főhősét. Ha akkor ez nem így történik, ma Báthory nevétől lenne hangos Hollywood. Bán Teodóra abban is megnyugtatott, hogy nem egy vérengző kéjgyilkost kell játszanom, hanem egy védtelen nőt, aki a hatalmas vagyona miatt kerül koncepciós perbe. Boszorkánysággal, gyilkosságokkal vádolják és azzal, hogy szűz lányok vérében fürdött és mindezt egyetlen szerzetes írásaira alapozzák. Ez a darab tulajdonképpen rehabilitálja Báthory személyét. Az előadás nagyon összetett, látványos és elsöprő erejű. Bagó Bertalan rendező fantasztikus eszközökkel, filmszerűen varázsolja elénk a hirtelen tempóban változó eseményeket.
Nem csak ennél az előadásnál voltál jókor jó helyen, hiszen az egész eddigi pályád olyan, mintha egy népmesei hős lennél, aki a semmiből érkezett, aztán minden az övé lett…
B. K.: Egy nagyon pici faluból, Nagygalambfalváról származom, egy olyan közösségből, ahová a klasszikus színház nem jutott el. Az első színházi élménnyel 18 évesen találkoztam. Rá két évre felvételiztem is Kolozsvárra, ahová akkor nem vettek fel, de én azt mondtam: nem baj, én Magyarországon leszek majd magyar színésznő, és egy szál hátizsákkal elindultam a nagyvilágba. Akkor is és a mai napig is az a hit vezet a pályámon és az ad rengeteg sok erőt, hogy tudom, honnan jöttem és hogy vannak gyökereim. Bármennyire is meseszerűen hangzik, az álmok azért vannak, hogy beteljesítsük azokat, persze ehhez rengeteg erő, kitartás, alázat és tudásvágy kell.
Eddigi pályaképed pedig téged igazol.
B. K.: Nagyon sokan hittek bennem. Akkor is, amikor prózáról a musicalre és aztán az operettre váltottam, most pedig már operát énekelek Németországban, Ausztriában, Svájcban, Spanyolországban. Legutóbb épp Izraelben léptünk fel. Mindezt úgy, hogy két évvel ezelőtt nem sok közöm volt a klasszikus zenéhez. Nagyon rövid idő alatt kellett behoznom sok mindent, éjjel-nappal tanultam. Ehhez pedig kellett azoknak a fantasztikus embereknek a támogatása, akik mellettem álltak és állnak most is.
Ezek mellett színiiskolát is alapítottál gyerekeknek, lediplomáztál bölcsészkaron és dokumentumfilmet is forgattál…
B. K.: Gyermekkorom óta mindig azt teszem, ami érdekel. A filmkészítésbe is így vágtam bele. Egy rendező barátomnak beszéltem a terveimről, aki hallva lelkesedésemet, elmosolyodott, és csak annyit mondott: ez olyan, mint ahogy a Móricka elképzeli. Én belevágtam, leforgattam, és aztán a Duna TV sugározta főműsoridőben, amit otthon az egész falum könnyes szemmel nézett, és én nagyon boldog voltam velük együtt, mert adhattam valamit nekik, hiszen a film az ottani emberek mindennapjairól is szól. Az iskolát pedig azután hoztam létre, hogy végeztem a bölcsészkaron. Szerettem tanítani, szerettem a gyerekeket és nem utolsósorban végre szerettem volna megengedni azt a luxust magamnak, hogy ne legyek kiszolgáltatott, és ne függjek senkitől semmilyen körülmények között. Mivel előtte épp a Tháliában és az Operettben játszottam, sokan ismertek és minden akadály nélkül sikerült elindítani az évet sok tehetséges, tanulni vágyó fiatallal.
Ez a függetlenség iránti vágy az oka annak is, hogy szabadúszó vagy?
B. K.: Voltam társulati tag Zalaegerszegen, amit nagyon szerettem, de nekem állandóan mehetnékem van, nem tudok egy helyben sokáig megülni. Nagyon sok dolog érdekel és azt mind meg is szeretem valósítani. Szeretném, ha ötvenéves koromban nem egy szomorú, megtört arc nézne vissza rám a tükörből, aki már rég elfelejtette, hogy valaha neki is voltak álmai.
Külföldön is egyre több feladatot vállalsz.
B. K.: Nem tudom, mit hoz a jövő. Az is lehet, hogy az utam visszavisz Kolozsvárra, ahol minden elkezdődött. Nagyon jó érzés most visszamenni oda dolgozni, ennyi sikerrel a hátam mögött, ahonnan elindultam.
Most az opera foglalkoztat leginkább?
B. K.: Feszegetem a határaimat. Érdekel, mi az, ami még bennem van. Ha több, akkor felelősségem van magammal és mindazokkal szemben, akiknek ez nem adatott meg.
Ha az operaénekesi karrier ugyanúgy összejön, mint ahogy eddig minden, amibe belevágtál, van-e még valami ezen túl?
B. K.: Nyáron egy egyesület vezetőjeként Székelyföldön vezetek egy nagy tábort székelyföldi, vajdasági és anyaországi fiataloknak, ahol egymás kultúrájával, népszokásaival és hagyományaival ismerkedhetnek meg a résztvevők játékokon, grafikákon, verseken keresztül. Ennek lesz fővédnöke nagybátyám, Kányádi Sándor, aki egyben az egyesületünk tiszteletbeli elnöke is. De sok más tervem is van. Eközben pedig nagyon figyelek arra, hogy ne veszítsem el önmagam. A Magyar Színház színiakadémistájaként olyan művészek mellett tanulhattam a színészmesterséget, mint Sinkovits, Agárdy, Kállai vagy Béres Ilona, akik nemcsak a színházi szakma rejtelmeivel, de emberséggel is feltarisznyáztak bennünket. Mindemellett hálás vagyok a sorsnak, hogy egy fellépés alkalmával személyesen ismerhettem meg Tokody Ilonát, aki amellett, hogy világklasszis, fantasztikus mester és nagyszívű ember is. És ha ezeknek a művészóriásoknak nincs szükségük allűrökre, akkor bárki másnak miért lenne?
Báthory Erzsébet
musical-opera
2012. július 13–14–15., 20.30h
Margitszigeti Szabadtéri Színpad
július 13-tól pedig a Báthory Erzsébet című musical-opera ősbemutatójának címszereplőjeként látható a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Nyughatatlan, ötletekkel teli és hiszi, hogy amit megálmodik, az valóra is válik.
Prózai színészként kezdted. Hogyan találtak meg most Báthory Erzsébet szerepével?
B. K.: Valóban sok helyen játszottam vidéken és a fővárosban is, aztán két éve megkaptam a francia királylány szerepét a János vitézből. Akkor azt gondoltam, ha egy ilyen szerep megtalált, azt csak úgy szabad megformálni, mint a legnagyobbak, és ehhez nekem rengeteget kell még tanulnom. Ekkor találkoztam a mesteremmel, a világhírű koloratúr szopránnal, Laki Krisztina művésznővel. Rengeteg kurzuson vettem részt, sokat fejlődtem, La Palmán egy operaverseny győztese is lehettem, aztán pár hónappal ezelőtt meghallgatott Selmeczi György tanár úr. Általa kerültem a kolozsvári operához. A meghallgatásom után Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója még aznap beajánlott a Báthory Erzsébet főszerepére. Nagyon érdekesen értek össze a szálak és jókor voltam jó helyen. Másnap felhívott Bán Teodóra, a Szabad Tér Színház Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója, hogy tanuljak meg egy dalt a darabból, s ha hazajöttem a külföldi fellépésekről, meghallgatna. De mire hazaértem, azzal fogadott, hogy utánanézett, milyen sokféle dologgal foglalkozom, így nincs is szükség a meghallgatásra. Közben pedig az is kiderült, hogy Szomor Györggyel, a zeneszerzővel is dolgoztam már együtt előzőleg A három testőrben, Bagó Bertalannal, a rendezővel pedig először a West Side Storyban a Tháliában, és ő vitt el a zalaegerszegi társulatba is.
Hogyan reagáltál a hirtelen jött felkérésre?
B. K.: Először dilemmáztam egy kicsit, úgy ítéltem meg, hogy a darab mélyebb hangfekvésű, mint az én hangom, de hamar eloszlottak a kétségeim, mivel a producer asszony megnyugtatott, mindent úgy fognak majd alakítani, hogy nekem kényelmes legyen. Bevallom, ilyen nagyszerű gesztussal nem nagyon találkoztam a pályám során. A szerep pedig már régóta kerülget engem, mert annak idején a Szakcsi Lakatos-féle darabban is Báthoryt próbáltam, de ott egy haláleset miatt elmaradt a bemutató, és érkezett más felkérés is erre a szerepre, de valahogy eddig sose jött össze. Eleinte persze picit aggódtam, hogy Báthory Erzsébet mindenkiben negatív karakterként él. Székelyföldiként tudom, hogy annak idején, amikor a Dracula című filmet forgatták, a rendező elment Erdélybe anyagot gyűjteni, mert hallotta Báthory történetét, de úgy döntött, nem lehet a filmjének egy nő a főszereplője, így Vlad Tepesről mintázta főhősét. Ha akkor ez nem így történik, ma Báthory nevétől lenne hangos Hollywood. Bán Teodóra abban is megnyugtatott, hogy nem egy vérengző kéjgyilkost kell játszanom, hanem egy védtelen nőt, aki a hatalmas vagyona miatt kerül koncepciós perbe. Boszorkánysággal, gyilkosságokkal vádolják és azzal, hogy szűz lányok vérében fürdött és mindezt egyetlen szerzetes írásaira alapozzák. Ez a darab tulajdonképpen rehabilitálja Báthory személyét. Az előadás nagyon összetett, látványos és elsöprő erejű. Bagó Bertalan rendező fantasztikus eszközökkel, filmszerűen varázsolja elénk a hirtelen tempóban változó eseményeket.
Nem csak ennél az előadásnál voltál jókor jó helyen, hiszen az egész eddigi pályád olyan, mintha egy népmesei hős lennél, aki a semmiből érkezett, aztán minden az övé lett…
B. K.: Egy nagyon pici faluból, Nagygalambfalváról származom, egy olyan közösségből, ahová a klasszikus színház nem jutott el. Az első színházi élménnyel 18 évesen találkoztam. Rá két évre felvételiztem is Kolozsvárra, ahová akkor nem vettek fel, de én azt mondtam: nem baj, én Magyarországon leszek majd magyar színésznő, és egy szál hátizsákkal elindultam a nagyvilágba. Akkor is és a mai napig is az a hit vezet a pályámon és az ad rengeteg sok erőt, hogy tudom, honnan jöttem és hogy vannak gyökereim. Bármennyire is meseszerűen hangzik, az álmok azért vannak, hogy beteljesítsük azokat, persze ehhez rengeteg erő, kitartás, alázat és tudásvágy kell.
Eddigi pályaképed pedig téged igazol.
B. K.: Nagyon sokan hittek bennem. Akkor is, amikor prózáról a musicalre és aztán az operettre váltottam, most pedig már operát énekelek Németországban, Ausztriában, Svájcban, Spanyolországban. Legutóbb épp Izraelben léptünk fel. Mindezt úgy, hogy két évvel ezelőtt nem sok közöm volt a klasszikus zenéhez. Nagyon rövid idő alatt kellett behoznom sok mindent, éjjel-nappal tanultam. Ehhez pedig kellett azoknak a fantasztikus embereknek a támogatása, akik mellettem álltak és állnak most is.
Ezek mellett színiiskolát is alapítottál gyerekeknek, lediplomáztál bölcsészkaron és dokumentumfilmet is forgattál…
B. K.: Gyermekkorom óta mindig azt teszem, ami érdekel. A filmkészítésbe is így vágtam bele. Egy rendező barátomnak beszéltem a terveimről, aki hallva lelkesedésemet, elmosolyodott, és csak annyit mondott: ez olyan, mint ahogy a Móricka elképzeli. Én belevágtam, leforgattam, és aztán a Duna TV sugározta főműsoridőben, amit otthon az egész falum könnyes szemmel nézett, és én nagyon boldog voltam velük együtt, mert adhattam valamit nekik, hiszen a film az ottani emberek mindennapjairól is szól. Az iskolát pedig azután hoztam létre, hogy végeztem a bölcsészkaron. Szerettem tanítani, szerettem a gyerekeket és nem utolsósorban végre szerettem volna megengedni azt a luxust magamnak, hogy ne legyek kiszolgáltatott, és ne függjek senkitől semmilyen körülmények között. Mivel előtte épp a Tháliában és az Operettben játszottam, sokan ismertek és minden akadály nélkül sikerült elindítani az évet sok tehetséges, tanulni vágyó fiatallal.
Ez a függetlenség iránti vágy az oka annak is, hogy szabadúszó vagy?
B. K.: Voltam társulati tag Zalaegerszegen, amit nagyon szerettem, de nekem állandóan mehetnékem van, nem tudok egy helyben sokáig megülni. Nagyon sok dolog érdekel és azt mind meg is szeretem valósítani. Szeretném, ha ötvenéves koromban nem egy szomorú, megtört arc nézne vissza rám a tükörből, aki már rég elfelejtette, hogy valaha neki is voltak álmai.
Külföldön is egyre több feladatot vállalsz.
B. K.: Nem tudom, mit hoz a jövő. Az is lehet, hogy az utam visszavisz Kolozsvárra, ahol minden elkezdődött. Nagyon jó érzés most visszamenni oda dolgozni, ennyi sikerrel a hátam mögött, ahonnan elindultam.
Most az opera foglalkoztat leginkább?
B. K.: Feszegetem a határaimat. Érdekel, mi az, ami még bennem van. Ha több, akkor felelősségem van magammal és mindazokkal szemben, akiknek ez nem adatott meg.
Ha az operaénekesi karrier ugyanúgy összejön, mint ahogy eddig minden, amibe belevágtál, van-e még valami ezen túl?
B. K.: Nyáron egy egyesület vezetőjeként Székelyföldön vezetek egy nagy tábort székelyföldi, vajdasági és anyaországi fiataloknak, ahol egymás kultúrájával, népszokásaival és hagyományaival ismerkedhetnek meg a résztvevők játékokon, grafikákon, verseken keresztül. Ennek lesz fővédnöke nagybátyám, Kányádi Sándor, aki egyben az egyesületünk tiszteletbeli elnöke is. De sok más tervem is van. Eközben pedig nagyon figyelek arra, hogy ne veszítsem el önmagam. A Magyar Színház színiakadémistájaként olyan művészek mellett tanulhattam a színészmesterséget, mint Sinkovits, Agárdy, Kállai vagy Béres Ilona, akik nemcsak a színházi szakma rejtelmeivel, de emberséggel is feltarisznyáztak bennünket. Mindemellett hálás vagyok a sorsnak, hogy egy fellépés alkalmával személyesen ismerhettem meg Tokody Ilonát, aki amellett, hogy világklasszis, fantasztikus mester és nagyszívű ember is. És ha ezeknek a művészóriásoknak nincs szükségük allűrökre, akkor bárki másnak miért lenne?
Báthory Erzsébet
musical-opera
2012. július 13–14–15., 20.30h
Margitszigeti Szabadtéri Színpad