2008. június 20. / Tarján Vera
Producer, férjével, Póka Balázs operaénekessel együtt a PS Produkció tulajdonosa. Jogi egyetemi diplomával lett a Rock Színház egyik alapító tagja,
zenés színházi produkciók (Rent, Anna Karenina, Miss Saigon, Sakk, Dorian Gray stb.) producere. Világhírű külföldi szerzők műveit hozta el Magyarországra, magyar énekeseket vitt külföldön – többségük ma vezető szerepet játszik a magyar színpadokon. Jó barátjának mondhatja többek között Tim Rice-ot, londoni premierek állandó meghívottja. Családi vállalkozásban mutatták be tavaly júniusban a Vámpírok bálját, amely most megint szériában látható a Magyar Színházban.
Egyszer egy hétre elvitted a Dorian Gray magyar előadását a londoni West Endre, amire azóta sem volt közép-kelet-európai példa. Most meg olyan vérprofi módon mutattad be a Vámpírokat, amire pedig még magyar példa nemigen akadt. Valamennyi táncos egyszerre mozog, végig pörög az egész rendkívül látványos, monumentális, világváros méltó produkció.
S. E.: Jim Steinman és Michael Kunze darabját, amelyet nyugodtan nevezhetünk a musicalek gyöngyszemének, 1997-ben a családdal láttuk Bécsben. Olyan hatással volt rám, hogy már a szünetben elhatároztam, én ezt Magyarországon is megmutatom, ezt a mi közönségünknek is látnia kell. Egyszóval maradandó nyomot hagyott, ezért megkértem a jogokat. Először koprodukcióban gondolkodtam, szponzort, befektetőt, támogatót kerestem, mert mindenképpen egy olyan kitűnő minőségű West End-musicalt akartam létrehozni, amilyent Londonban látni manapság. Ennek egyetlenegy feltétele volt: egy olyan kreatív team, amely ezt a műfajt tökéletesen tudja és műveli.
A legjobbakat sikerült a megtalálnod.
S. E.: Roman Polanski vezetőrendező jobbkeze, Cornelius Baltus rendező mellett ott volt Dennis Callahan koreográfus, Chris Ellis, a világ egyik legjobb világítástervezője, Kentaur, aki a nagyszerű díszlet- és jelmezterveket készítette. Karmesternek Köteles Gézát, az Operaház fiatal, tehetséges karmesterét kértük fel, művészeti vezetőnek pedig Póka Balázst. A magyar szöveget Miklós Tibor fordította, akihez régi munkatársi és baráti kapcsolat fűz, és akit Magyarország egyik legjobb szövegírójának tartok. Mindennek a jogi oldalát a lányom, Póka Júlia ügyvéd, a produkció jogásza intézte. És még nem szóltam Kékesi Miklós kollégámról, az én jobbkezemről. Olyan munkát végeztünk el családi vállalkozásban, amit egy színházban több részleg és jóval több ember csinál. Ez a csapat hozta létre ezt a megaprodukciót, ami ritkaságszámba megy. Nálunk legalábbis még nem történt ilyesmi. A Magyar Színház épületét is rendbe hoztuk belül, mindez több millió forintba került a bérlés mellett, nem beszélve a fény- és hangtechnika bérléséről. Köszönettel tartozunk Iglódi Istvánnak, amiért befogadta a Vámpírokat.
Megvolt a színházépület, a kreatív team, de kellett a társulat is. Mindenki meglepetésére nem neves sztárok lépnek fel a főszerepekben, hanem szinte ismeretlenek, akik ennek a darabnak köszönhetik az ismertséget.
S. E.: A pótmeghallgatásokkal együtt közel 800 ember közül fordulók, workshopok után választottuk ki a szerepekre legalkalmasabb énekeseket, táncosokat. A külföldi team elve az, hogy nem sztárok csinálják a darabot, hanem a darab minősége teszi sztárokká a művészeket. Külföldön jól bevált, nálunk újszerű, úgynevezett ensemble módszerrel dolgoztunk: a csapatot szólisták alkotják, aminek köszönhetően hihetetlen erő és energia áramlik a színpadon.
Tetszett Polanskinak a kész produkció?
S. E.: Polanski még a tavaly június 30-ai bemutató előtt érkezett, és többször is megnézte a próbát, majd az előadást. A büfében vagy két órát töltött el a társulattal, mindenkihez külön odament, megvizsgálta a sminkjét, a ruháját. Tudom, hogy ilyenkor mindenki azt mondja, hogy el van ragadtatva, de ezúttal tényleg így volt. Igaz, hogy alapjaiban követtük a Polanski-eredetit, ám a miénk nem nem replica-előadás, hiszen teljesen más a díszlet és a jelmez, mint a varsóiban vagy a berliniben, sőt, a forgószínpad szerepeltetése is Kentaur ötlete volt. Dannis Callahan pedig speciális magyar folklórelemeket koreografált a táncokba, ahogy Cornelius Baltus is figyelembe vette a helyi adottságokat.
Eddig hány előadásotok volt?
S. E.: A 7 promóciós előadással együtt eddig 68 előadást tartottunk. A mostani szériában 25-öt tervezünk július 6-áig. Amennyiben addig telt házaink lesznek, augusztus végén megint előadjuk a Vámpírokat. Aztán december 31. és január 13. között ismét játsszuk majd. A sikert azon lehet lemérni, hogy mind a hazai, mind a külföldi turisták részéről nagy az érdeklődés. Visszatérő japán, amerikai, kanadai, angliai, ausztriai, németországi csoportok jönnek, többször is megnézik az előadást. Hihetetlenül örülünk annak, hogy minden egyes előadáson hatalmas a siker, olyan szeretet árad a művészek felé, hogy ettől ők is örömmel jönnek be minden egyes alkalommal. Igazán szoros kapcsolat alakult ki közöttük.
Ezek szerint ameddig van közönség, addig van Vámpírok bálja.
S. E.: Nagy szükségünk van a közönségre, csak az ő mecanatúrájára támaszkodhatunk, mert nálunk a jegyárakon nincs állami dotáció. Fontos, hogy minden egyes jegyet eladjunk. Úgy vélem, a készülő színházi törvénynek a magánszínházakra is gondolnia kellene, jó lenne, ha az állam legalább a rezsiköltségekhez hozzájárulna, különösen ilyen minőség felmutatása esetén. Tudomásul kellett vennünk, hogy ebből nem lehet profitot csinálni, ez egy olyan vállalkozás, amiért nap mint nap meg kell küzdeni a siker érdekében. Ezért csináljuk.
És ezért mondom én: aki a zenés színházat szereti, ne hagyja ki a Vámpírokat!
zenés színházi produkciók (Rent, Anna Karenina, Miss Saigon, Sakk, Dorian Gray stb.) producere. Világhírű külföldi szerzők műveit hozta el Magyarországra, magyar énekeseket vitt külföldön – többségük ma vezető szerepet játszik a magyar színpadokon. Jó barátjának mondhatja többek között Tim Rice-ot, londoni premierek állandó meghívottja. Családi vállalkozásban mutatták be tavaly júniusban a Vámpírok bálját, amely most megint szériában látható a Magyar Színházban. Egyszer egy hétre elvitted a Dorian Gray magyar előadását a londoni West Endre, amire azóta sem volt közép-kelet-európai példa. Most meg olyan vérprofi módon mutattad be a Vámpírokat, amire pedig még magyar példa nemigen akadt. Valamennyi táncos egyszerre mozog, végig pörög az egész rendkívül látványos, monumentális, világváros méltó produkció.
S. E.: Jim Steinman és Michael Kunze darabját, amelyet nyugodtan nevezhetünk a musicalek gyöngyszemének, 1997-ben a családdal láttuk Bécsben. Olyan hatással volt rám, hogy már a szünetben elhatároztam, én ezt Magyarországon is megmutatom, ezt a mi közönségünknek is látnia kell. Egyszóval maradandó nyomot hagyott, ezért megkértem a jogokat. Először koprodukcióban gondolkodtam, szponzort, befektetőt, támogatót kerestem, mert mindenképpen egy olyan kitűnő minőségű West End-musicalt akartam létrehozni, amilyent Londonban látni manapság. Ennek egyetlenegy feltétele volt: egy olyan kreatív team, amely ezt a műfajt tökéletesen tudja és műveli.
A legjobbakat sikerült a megtalálnod.
S. E.: Roman Polanski vezetőrendező jobbkeze, Cornelius Baltus rendező mellett ott volt Dennis Callahan koreográfus, Chris Ellis, a világ egyik legjobb világítástervezője, Kentaur, aki a nagyszerű díszlet- és jelmezterveket készítette. Karmesternek Köteles Gézát, az Operaház fiatal, tehetséges karmesterét kértük fel, művészeti vezetőnek pedig Póka Balázst. A magyar szöveget Miklós Tibor fordította, akihez régi munkatársi és baráti kapcsolat fűz, és akit Magyarország egyik legjobb szövegírójának tartok. Mindennek a jogi oldalát a lányom, Póka Júlia ügyvéd, a produkció jogásza intézte. És még nem szóltam Kékesi Miklós kollégámról, az én jobbkezemről. Olyan munkát végeztünk el családi vállalkozásban, amit egy színházban több részleg és jóval több ember csinál. Ez a csapat hozta létre ezt a megaprodukciót, ami ritkaságszámba megy. Nálunk legalábbis még nem történt ilyesmi. A Magyar Színház épületét is rendbe hoztuk belül, mindez több millió forintba került a bérlés mellett, nem beszélve a fény- és hangtechnika bérléséről. Köszönettel tartozunk Iglódi Istvánnak, amiért befogadta a Vámpírokat.
Megvolt a színházépület, a kreatív team, de kellett a társulat is. Mindenki meglepetésére nem neves sztárok lépnek fel a főszerepekben, hanem szinte ismeretlenek, akik ennek a darabnak köszönhetik az ismertséget.
S. E.: A pótmeghallgatásokkal együtt közel 800 ember közül fordulók, workshopok után választottuk ki a szerepekre legalkalmasabb énekeseket, táncosokat. A külföldi team elve az, hogy nem sztárok csinálják a darabot, hanem a darab minősége teszi sztárokká a művészeket. Külföldön jól bevált, nálunk újszerű, úgynevezett ensemble módszerrel dolgoztunk: a csapatot szólisták alkotják, aminek köszönhetően hihetetlen erő és energia áramlik a színpadon.
Tetszett Polanskinak a kész produkció?
S. E.: Polanski még a tavaly június 30-ai bemutató előtt érkezett, és többször is megnézte a próbát, majd az előadást. A büfében vagy két órát töltött el a társulattal, mindenkihez külön odament, megvizsgálta a sminkjét, a ruháját. Tudom, hogy ilyenkor mindenki azt mondja, hogy el van ragadtatva, de ezúttal tényleg így volt. Igaz, hogy alapjaiban követtük a Polanski-eredetit, ám a miénk nem nem replica-előadás, hiszen teljesen más a díszlet és a jelmez, mint a varsóiban vagy a berliniben, sőt, a forgószínpad szerepeltetése is Kentaur ötlete volt. Dannis Callahan pedig speciális magyar folklórelemeket koreografált a táncokba, ahogy Cornelius Baltus is figyelembe vette a helyi adottságokat.
Eddig hány előadásotok volt?
S. E.: A 7 promóciós előadással együtt eddig 68 előadást tartottunk. A mostani szériában 25-öt tervezünk július 6-áig. Amennyiben addig telt házaink lesznek, augusztus végén megint előadjuk a Vámpírokat. Aztán december 31. és január 13. között ismét játsszuk majd. A sikert azon lehet lemérni, hogy mind a hazai, mind a külföldi turisták részéről nagy az érdeklődés. Visszatérő japán, amerikai, kanadai, angliai, ausztriai, németországi csoportok jönnek, többször is megnézik az előadást. Hihetetlenül örülünk annak, hogy minden egyes előadáson hatalmas a siker, olyan szeretet árad a művészek felé, hogy ettől ők is örömmel jönnek be minden egyes alkalommal. Igazán szoros kapcsolat alakult ki közöttük.
Ezek szerint ameddig van közönség, addig van Vámpírok bálja.
S. E.: Nagy szükségünk van a közönségre, csak az ő mecanatúrájára támaszkodhatunk, mert nálunk a jegyárakon nincs állami dotáció. Fontos, hogy minden egyes jegyet eladjunk. Úgy vélem, a készülő színházi törvénynek a magánszínházakra is gondolnia kellene, jó lenne, ha az állam legalább a rezsiköltségekhez hozzájárulna, különösen ilyen minőség felmutatása esetén. Tudomásul kellett vennünk, hogy ebből nem lehet profitot csinálni, ez egy olyan vállalkozás, amiért nap mint nap meg kell küzdeni a siker érdekében. Ezért csináljuk.
És ezért mondom én: aki a zenés színházat szereti, ne hagyja ki a Vámpírokat!