2014. szeptember 08. /
Finta József Kossuth-díjas építész, a Magyar Művészeti Akadémia tagja Szabad.Kézzel címmel mutatja be útirajzait és építészeti grafikáit szeptember 26. és november 9. között a Vigadó Galériában.
Önnek több önálló tárlata volt, miben különbözik ez a mostani a 2013. áprilisi kiállításától, pontosan mit állít ki egy építész?
F. J.: Ez olyan tárlat lesz, amelyen nem a szokott keretezett útirajzok lesznek, hanem 70×100-as tablókon mintegy 200 rajz lesz látható, a galéria alsó szintjén pedig építészeti grafikáimat tesszük ki, szigorúan szabadkézi rajzokat, tehát nem mérnöki vagy számítógépes grafikákat, ahogy a kiállítás címében is utalok rá, szabadkézi rajzokat, mert úgy tartom, hogy így egységes matériává válik az egész tárlat.
Útirajzai közül mi lesz látható?
F. J.: Válogatás kerül a tablókra, egy-egy tablóra 3-4-5 rajz, összesen negyven tablón mintegy 200 grafikát mutatok be szülőhelyemtől, Erdélytől a görög szigeteken – benne Szantorinin –, Szicílián, Spanyolországon, Franciaországon át Hollandiáig, Németországig és külön kedvenc városaimig, mint Velence, Róma és Párizs.
Nyilvánvaló, hogy nagyon szeret utazni.
F. J.: A visszatéréseket a feleségemmel szeretjük városokba és szállodákba is. Velencében például huszadszor voltunk most húsvét táján, és ismerjük jól a turisták nélküli városrészeket, ahol a helyi gyerekek a templom oldalában rúgják a labdát, és azt is tudjuk, hol főzik a legjobb cappuccinót.
Életműve arányaiban és méreteiben is kiemelkedő. A Finta név fogalom a modern magyar építészet történetében.
F. J.: Ehhez sok szerencse és kitartás is kellett, nem szeretem, ha legyűrnek, ez talán erdélyiségemből ered. 1963-ban pályázatot írtak ki a pesti Duna-part rendezésére és ezt a pályázatot barátommal együtt megnyertük. 1965 végére a kormányzat eldöntötte, hogy az Intercontinental amerikai szállodacsoport bejöhet Magyarországra. Nagyon fiatalon, 30 évesen kaptam meg ezt a hatalmas munkát, nagyon megviselt, de megtanultam a szakmát. Az „interkonti” kijelentette, hogy a budapesti a legjobb háza a világon, persze minden házára ezt mondta. Ezután jött a megbízás a többi szállodára, épületre.
Lenyűgöző épületeinek funkcionalitása és vonzódása a high tech-hez.
F. J.: Vonzódásom abból ered, hogy mi voltunk az elsők az egyetemen, akik suttyomban tervezhettünk nem szocreál épületeket. Akkor az etalon, amit magyar építész maga előtt láthatott, a finn építészet volt. Ennek megvolt a szolgáló készsége, a funkcionalitása, az emberszeretete és a gyönyörű formaérzék is. Én máig ezt az építészetet tartom a legjobbnak. Szilárdan hiszem, hogy az építészet alaphivatása a szolgálat és nem a steril funkció.
Minden terve megvalósult?
F. J.: Nem, és ezekből a tervekből is láthat több munkát a látogató. Budapesten a Vörösmarty térre terveztem a Nemzeti Színházat, a Vigadó mögé. Török András akkori államtitkár beleszeretett az elképzelésbe, mert az épület nyitott lett volna a tér felé. Az illetékes minisztert kirúgták és Törököt is menesztették. Aztán az Erzsébet teret nézték ki, majd a ház a Soroksári úton valósult meg. Mániákusan hiszem, hogy Budapest arra van predesztinálva, hogy Közép-Európa egyik központja legyen, nagyszerű város, tudatosan kéne fejleszteni, nem ötletszerűen.
A Dunát sem használjuk ki megfelelően.
F. J.: Városi életet kellene ráépíteni. Nehéz a felső rakpartról lejutni a folyóhoz. Évtizede foglalkozom a Nemzeti Színházzal és környékével, a Müpával. Munkatársaimmal elképzeltünk egy kongresszusi és kulturális központot, de ez csak akkor működne, ha a HÉV-et elvinnék a rakpartról, és akkor a Szent István parktól a Rákóczi hídig egy fantasztikus Duna-parti sétány alakulhatna ki.
Tervez valamit a 21. századi Budapestre?
F. J.: Nehéz most az építész élete, átmeneti korban élünk, és ez bizonytalanná teszi az építészetet is. Jelenleg két folyó munkán dogozik a stúdióm, még fut a közszolgálati egyetem oktatási épületének és a 600 férőhelyes kollégiumnak az építése.
*
Finta József kiállításán a köszöntőt Fekete György, az MMA elnöke mondja, megnyitja Jankovics Marcell animációs filmrendező, az MMA tagja. A tárlatra katalógus is megjelenik.
Önnek több önálló tárlata volt, miben különbözik ez a mostani a 2013. áprilisi kiállításától, pontosan mit állít ki egy építész? F. J.: Ez olyan tárlat lesz, amelyen nem a szokott keretezett útirajzok lesznek, hanem 70×100-as tablókon mintegy 200 rajz lesz látható, a galéria alsó szintjén pedig építészeti grafikáimat tesszük ki, szigorúan szabadkézi rajzokat, tehát nem mérnöki vagy számítógépes grafikákat, ahogy a kiállítás címében is utalok rá, szabadkézi rajzokat, mert úgy tartom, hogy így egységes matériává válik az egész tárlat.
Útirajzai közül mi lesz látható?
F. J.: Válogatás kerül a tablókra, egy-egy tablóra 3-4-5 rajz, összesen negyven tablón mintegy 200 grafikát mutatok be szülőhelyemtől, Erdélytől a görög szigeteken – benne Szantorinin –, Szicílián, Spanyolországon, Franciaországon át Hollandiáig, Németországig és külön kedvenc városaimig, mint Velence, Róma és Párizs.
Nyilvánvaló, hogy nagyon szeret utazni.
F. J.: A visszatéréseket a feleségemmel szeretjük városokba és szállodákba is. Velencében például huszadszor voltunk most húsvét táján, és ismerjük jól a turisták nélküli városrészeket, ahol a helyi gyerekek a templom oldalában rúgják a labdát, és azt is tudjuk, hol főzik a legjobb cappuccinót.
Életműve arányaiban és méreteiben is kiemelkedő. A Finta név fogalom a modern magyar építészet történetében.
F. J.: Ehhez sok szerencse és kitartás is kellett, nem szeretem, ha legyűrnek, ez talán erdélyiségemből ered. 1963-ban pályázatot írtak ki a pesti Duna-part rendezésére és ezt a pályázatot barátommal együtt megnyertük. 1965 végére a kormányzat eldöntötte, hogy az Intercontinental amerikai szállodacsoport bejöhet Magyarországra. Nagyon fiatalon, 30 évesen kaptam meg ezt a hatalmas munkát, nagyon megviselt, de megtanultam a szakmát. Az „interkonti” kijelentette, hogy a budapesti a legjobb háza a világon, persze minden házára ezt mondta. Ezután jött a megbízás a többi szállodára, épületre.
Lenyűgöző épületeinek funkcionalitása és vonzódása a high tech-hez.
F. J.: Vonzódásom abból ered, hogy mi voltunk az elsők az egyetemen, akik suttyomban tervezhettünk nem szocreál épületeket. Akkor az etalon, amit magyar építész maga előtt láthatott, a finn építészet volt. Ennek megvolt a szolgáló készsége, a funkcionalitása, az emberszeretete és a gyönyörű formaérzék is. Én máig ezt az építészetet tartom a legjobbnak. Szilárdan hiszem, hogy az építészet alaphivatása a szolgálat és nem a steril funkció.
Minden terve megvalósult?
F. J.: Nem, és ezekből a tervekből is láthat több munkát a látogató. Budapesten a Vörösmarty térre terveztem a Nemzeti Színházat, a Vigadó mögé. Török András akkori államtitkár beleszeretett az elképzelésbe, mert az épület nyitott lett volna a tér felé. Az illetékes minisztert kirúgták és Törököt is menesztették. Aztán az Erzsébet teret nézték ki, majd a ház a Soroksári úton valósult meg. Mániákusan hiszem, hogy Budapest arra van predesztinálva, hogy Közép-Európa egyik központja legyen, nagyszerű város, tudatosan kéne fejleszteni, nem ötletszerűen.
A Dunát sem használjuk ki megfelelően.
F. J.: Városi életet kellene ráépíteni. Nehéz a felső rakpartról lejutni a folyóhoz. Évtizede foglalkozom a Nemzeti Színházzal és környékével, a Müpával. Munkatársaimmal elképzeltünk egy kongresszusi és kulturális központot, de ez csak akkor működne, ha a HÉV-et elvinnék a rakpartról, és akkor a Szent István parktól a Rákóczi hídig egy fantasztikus Duna-parti sétány alakulhatna ki.
Tervez valamit a 21. századi Budapestre?
F. J.: Nehéz most az építész élete, átmeneti korban élünk, és ez bizonytalanná teszi az építészetet is. Jelenleg két folyó munkán dogozik a stúdióm, még fut a közszolgálati egyetem oktatási épületének és a 600 férőhelyes kollégiumnak az építése.
*
Finta József kiállításán a köszöntőt Fekete György, az MMA elnöke mondja, megnyitja Jankovics Marcell animációs filmrendező, az MMA tagja. A tárlatra katalógus is megjelenik.