Furcsa, de egyben csodálatos – Ethan Hawke
2014. szeptember 17. /

Nyolcadik alkalommal dolgozik együtt Richard Linklater rendezővel, de ez a nyolcadik minden eddiginél különlegesebb vállalkozás: a szeptember 18-án mozikba kerülő Sráckor 12 év közös munkájának gyümölcse; igazi felnövés-történet, mely egy texasi kisfiú kamasszá érését mutatja be.

Ha azt mondjuk, a Sráckor egy különleges vállalkozás, nagyon fi­no­man fogalmaztunk.
E. H.: Hát, tényleg nagyon finoman. Nézze, 13 éves korom óta filmezek, de ilyet még én se pipáltam. Azt se tudtuk, mit írjunk a szerződésbe. Maximum 7 évre előre lehet szerződni, de 12-re?! Kísérlet volt ez minden tekintetben. De ha ismered Ricket (Richard Linklater – a szerk.), tudod, hogy jó kezekben vagy. Ez a fajta időkezelés nem idegen tőle, hiszen valami hasonlót csináltunk a Before-filmekkel (Mielőtt felkel a Nap, Mielőtt lemegy a Nap, Mielőtt éjfélt üt az óra). Igaz, ott nem terveztünk előre, míg itt már a kezdettől több mint egy évtizedben gondolkodtunk. Egy család történetében. A Sráckor 12 év történéseinek elbeszélése 12 évnyi forgatással a háttérben. Ilyet valóban még nem csinált senki sem. Eddig még minden filmem hasonlított valamilyen másik filmre. Ott van például a Kiképzés. Mondhatja rá, hogy ja, a Francia kapcsolatra hajaz. De mit mondana a Sráckorra? Nem, ennek a filmnek nincsen párja.

Voltak kételyei amikor Linklater elővezette a terveit?
E. H.: Őszintén szólva nem voltak. Éreztem, hogy működni fog a dolog. Pedig alig volt valami a forgatókönyvből. Szinte semmi sem volt a kezemben. Nagyjából ez idő tájt született a fiam. Rick eljött meglátogatni, s akkor avatott be a terveibe. Aggódott, hogy az évenkénti forgatásokat nem tudom majd beleilleszteni az időbeosztásomba. Meg kellet ígérnem, hogy időt tudok szakítani a filmre minden évben.

És hogy boldogult az időzítéssel?
E. H.: Furcsa érzés, hogy befejeztük, mert az elmúlt 12 évben, amikor csak elvállaltam egy munkát, még mielőtt aláírtam volna a szerződést, felhívtam Ricket, hogy egyeztessünk. Amikor a Macbethben játszottam a Broadwayn, lecsekkoltam nála, hogy tudunk-e forgatni a bemutató előtt. 12 éve vagyunk így összenőve.

Egy évet sem kellett kihagynia?
E. H.: Egyet sem. Nagyon rugalmasak voltunk. Patricia Arquette egy teljes tévésorozatot leforgatott közben, de az is belefért.

Milyen érzés volt viszontlátni a vásznon, ahogy évről évre idősebb lesz?
E. H.: A gyerekek felnőnek, mi felnőttek pedig öregszünk. Furcsa, de egyben csodálatos is. Nem valami Benjamin Button-szerű hókuszpókuszra kell gondolni, nálunk nincs semmilyen látványos trükk. Valóban eltelik 12 év, az arcunkra van írva az idő. Tele van a mozi a felnőtté válásról szóló történetekkel, de ezek mind egy bizonyos, meghatározó gyermekkori fordulópontra koncentrálnak, nem is tehetnek másként. Még egy olyan csodás klasszikus is, mint a Ne bántsátok a feketerigót! A Sráckor viszont nem egy pontra fut ki; igazi kollázs, rengeteg kis ponttal. Az irodalom ezt mindig is jobban csinálta, mint a film. Az Anna Karenina végére érve úgy érzed, megismerted a benne szereplőket. A filmek csak ritkán képesek ilyesmire. Azt hiszem, nekünk sikerült.
A forgatás felidézte a saját kamaszkorát?
E. H.: Hogyne, nem is egyszer. A Sráckor Patricia, Rick és az én emlékeim, tapasztalataim egyvelege. A szülői tapasztalatainké éppúgy, mint a tinédzserkori emlékeinké.

Közben játszott Alejandro Amenábar Regression című filmjében.
E. H.: Thriller lesz. Emma Watsonnal és David Thewlisszal játszom együtt. A nyolcvanas években több letartóztatás is történt egy sátánista szektával kapcsolatban. A film az ügy körüli hisztéria története.

Detektívet játszik?
E. H.: Pontosan. Én vagyok Humphrey Bogart!

És a Good Kill című Andrew Niccol-filmről mit árulhat el?
E. H.: A drónokat irányító pilótákról szól. Azokról a pilótákról, akik F-16-os vadászgépekkel repültek Irakban, most azonban egy lakóautóban iszogatják a light kólájukat, elmennek a gyerekért a suliba, és embereket ölnek műholdas irányítással. Olyan, mint egy sci-fi, pedig nem az.


Az interjúért köszönet a UIP–Duna Filmnek