2014. október 25. / Csicsely Zoltán
Különböző módszerekkel próbálják megnyerni a nézőket. Vannak, akik a színháznak építenek arculatot, mások az egyes produkciókat népszerűsítik, és olyanok is akadnak, akik a nevesebb színészeiket állítják csatasorba. A színházi marketingesek technikái különbözőek, a lényeg minden esetben a kedvcsinálás: a nézők figyelmének felkeltése és becsábítása a színházakba. Konferenciát rendeztek számukra Győrben.
Ötletcsere és kapcsolatépítés – ezt a kettős célt szolgálta a Színházat vegyenek! című konferencia. A Magyar Teátrumi Társaság, a Magyar Színházi Társaság és a Győri Nemzeti Színház közös rendezvényére több mint száz színházi marketinges és kommunikációs szakember érkezett az ország minden szegletéből, sőt, határon túli társulatoktól is.
A résztvevők megállapították, habár egymással is kell versenyezniük a nézőkért a kulturális piacon, elsősorban Budapesten, mégis egymást is erősítik a színházak és az egyes kampányok. Ha újabb nézőket sikerül megnyerniük, kedvet csinálni, az minden színház számára haszon. Herczeg Tamás, a Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatója ismertetett egy statisztikát, miszerint Magyarország lakosságának mindössze hat százaléka aktív kultúrafogyasztó, ez a szám jóval az európai átlag alatt van, bőven akadnak még tehát megcélozható közönségrétegek.
Ahol kinyílik a világ – dr. Turkovics Monika marketing és kommunikációs igazgató bemutatta az Operaház második éve futó, erőteljes és képzőművészeti igényességgel kidolgozott marketingkampányát. Az Operaház intézményként és egyes előadásaival is minden korábbinál erősebben jelen van nemcsak a médiában, hanem figyelemfelkeltően a közterületeken is. A dalszínház marketingeredményeiről minden szakember elismerően szólt, ugyanakkor irigyelték a rendelkezésükre álló összeget is. Dr. Turkovics Monika hangsúlyozta: százalékosan ugyanannyit tudnak költeni a színház költségvetéséből, mint mások, természetesen azzal a különbséggel, hogy figyelembe kell venni az Operaház nagyságát és egyedi jellegét, nincs másik dalszínháza az országnak, összehasonlító mérce számukra a külföldi operaházak lehetnek.
Fekete Péter, a Békéscsabai Jókai Színház igazgatója a színházában bevezetett belső kommunikációs rendszert ismertette, amelynek lényege, az adott produkciók minden érintettje részese egy levelezési rendszernek. A szisztematikusan közölt információk nemcsak az alkotók és a tárak munkatársai számára hasznosak, hanem a színház sajtósának is, aki hírforrásként is használhatja az információk áramlását.
Mattyasovszky Bence adminisztrációs igazgató azt mutatta be, hogyan reagált a budapesti Katona József Színház arculata, kommunikációja a folyamatosan változó igényekre és körülményekre az elmúlt évtizedekben. Herczeg András produkciós igazgató a Vígszínház elmúlt öt évének marketingmunkájáról beszélt Eszenyi Enikő igazgatása alatt. Oláh Zsolt projekt menedzser a független társulat, a Maladype Színház új finanszírozási modelljét vázolta: a folyamatosan csökkenő költségvetési támogatást mecénási rendszerrel próbálják pótolni. A „Százan százzal egyért” programjuk lényege, hogy a cégek, vállalkozások, magánszemélyek által felajánlott 100 000 forintos támogatásért cserébe részt vehetnek a színház próbáin, életében vagy akár kommunikációs workshopot is szerveznek számukra.
Az egyéni előadásokat követően három kerekasztal-beszélgetés következett. Igazgatók a marketing fontosságáról, gazdasági vezetők a színházak erre fordítható anyagi lehetőségeiről, két színész, Schell Judit és Szente Vajk pedig a karrierépítésük szempontjából beszélgettek a marketingről.
Szabó László, a Magyar Teátrumi Társaság titkára kifejtette: egy szakmai konferencián sokszor nem az a legfontosabb, ami a színpadon elhangzik, hanem azok a beszélgetések, amelyek a folyosókon zajlanak. Zárásként három javaslatot tett: találkozzanak minden évben, hozzanak létre egy online kommunikációs csatornát a színházi marketingesek számára, valamint alapítsanak díjakat, amelyekkel elismerhetik a legkiemelkedőbb színházi marketinges munkákat, köztük például a legszellemesebb előadásplakátokat, kampányokat vagy akár nézőtéri büféket is.
Ötletcsere és kapcsolatépítés – ezt a kettős célt szolgálta a Színházat vegyenek! című konferencia. A Magyar Teátrumi Társaság, a Magyar Színházi Társaság és a Győri Nemzeti Színház közös rendezvényére több mint száz színházi marketinges és kommunikációs szakember érkezett az ország minden szegletéből, sőt, határon túli társulatoktól is.
A résztvevők megállapították, habár egymással is kell versenyezniük a nézőkért a kulturális piacon, elsősorban Budapesten, mégis egymást is erősítik a színházak és az egyes kampányok. Ha újabb nézőket sikerül megnyerniük, kedvet csinálni, az minden színház számára haszon. Herczeg Tamás, a Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatója ismertetett egy statisztikát, miszerint Magyarország lakosságának mindössze hat százaléka aktív kultúrafogyasztó, ez a szám jóval az európai átlag alatt van, bőven akadnak még tehát megcélozható közönségrétegek.Ahol kinyílik a világ – dr. Turkovics Monika marketing és kommunikációs igazgató bemutatta az Operaház második éve futó, erőteljes és képzőművészeti igényességgel kidolgozott marketingkampányát. Az Operaház intézményként és egyes előadásaival is minden korábbinál erősebben jelen van nemcsak a médiában, hanem figyelemfelkeltően a közterületeken is. A dalszínház marketingeredményeiről minden szakember elismerően szólt, ugyanakkor irigyelték a rendelkezésükre álló összeget is. Dr. Turkovics Monika hangsúlyozta: százalékosan ugyanannyit tudnak költeni a színház költségvetéséből, mint mások, természetesen azzal a különbséggel, hogy figyelembe kell venni az Operaház nagyságát és egyedi jellegét, nincs másik dalszínháza az országnak, összehasonlító mérce számukra a külföldi operaházak lehetnek.
Fekete Péter, a Békéscsabai Jókai Színház igazgatója a színházában bevezetett belső kommunikációs rendszert ismertette, amelynek lényege, az adott produkciók minden érintettje részese egy levelezési rendszernek. A szisztematikusan közölt információk nemcsak az alkotók és a tárak munkatársai számára hasznosak, hanem a színház sajtósának is, aki hírforrásként is használhatja az információk áramlását.
Mattyasovszky Bence adminisztrációs igazgató azt mutatta be, hogyan reagált a budapesti Katona József Színház arculata, kommunikációja a folyamatosan változó igényekre és körülményekre az elmúlt évtizedekben. Herczeg András produkciós igazgató a Vígszínház elmúlt öt évének marketingmunkájáról beszélt Eszenyi Enikő igazgatása alatt. Oláh Zsolt projekt menedzser a független társulat, a Maladype Színház új finanszírozási modelljét vázolta: a folyamatosan csökkenő költségvetési támogatást mecénási rendszerrel próbálják pótolni. A „Százan százzal egyért” programjuk lényege, hogy a cégek, vállalkozások, magánszemélyek által felajánlott 100 000 forintos támogatásért cserébe részt vehetnek a színház próbáin, életében vagy akár kommunikációs workshopot is szerveznek számukra.
Az egyéni előadásokat követően három kerekasztal-beszélgetés következett. Igazgatók a marketing fontosságáról, gazdasági vezetők a színházak erre fordítható anyagi lehetőségeiről, két színész, Schell Judit és Szente Vajk pedig a karrierépítésük szempontjából beszélgettek a marketingről.
Szabó László, a Magyar Teátrumi Társaság titkára kifejtette: egy szakmai konferencián sokszor nem az a legfontosabb, ami a színpadon elhangzik, hanem azok a beszélgetések, amelyek a folyosókon zajlanak. Zárásként három javaslatot tett: találkozzanak minden évben, hozzanak létre egy online kommunikációs csatornát a színházi marketingesek számára, valamint alapítsanak díjakat, amelyekkel elismerhetik a legkiemelkedőbb színházi marketinges munkákat, köztük például a legszellemesebb előadásplakátokat, kampányokat vagy akár nézőtéri büféket is.