Szilánkok
2014. december 01. / Illés Mihály

Olvasóként mindig csodás dolgunk van, amikor a költő-regényíró Rakovszky Zsuzsa alászáll a történelmi korok világába, és egészen közeli pillanatképként tárja elénk az egykor volt valóság mindennapjait. Ez a szinte empirikus feldolgozás röpített már minket a sötét középkorba (A kígyó árnyéka), az ötvenes évek diktatúrájába (A hullócsillag éve), aztán a 19. század második felébe (VS), ezúttal pedig a 20. század első felébe kalauzol bennünket.

A település (neve), a szereplők (nevei) fiktívnek mondhatók, de az a történet, amit „szilánkokból” építkezve bemutat, magába sűríti Magyar­ország kevéssé derűs huszadik századának első két évtizedét. Jó és bölcs regényhez méltóan ugyanakkor pofon vág bennünket számos könnyen belátható megfeleltetés a mostani, ugyancsak kevéssé derűs század időszakából is. A nyugati határváros életét felforgatja egy váratlan bankcsőd, melynek során számos, hite szerint többé-kevésbé biztos egzisztenciával bíró középpolgár is tönkremegy, elúszik a vagyonka, akárcsak ha devizahitelt vett volna fel száz évvel később…
A szélhámos bankigazgató öngyilkosságba menekül, ezzel indul a regény. Felesége és félárván hagyott kislánya, Emma a város meg­be­csült polgárának támogató oltalma alá kerül, nem kis részben a népharag ellen. A család- és korregény egyik kulcsfigurája éppen Emma lesz, aki a valós apa hiányában magát sem tartja sokszor valós lénynek, keresi magában az igazat és az igazit, sodródik a pesti új irányzatok áramában (feminizmus, freudizmus, kommunista ideológia és a liberális világfelfogás csírái), míg mostohatestvére, Erzsébet istenhívő és hagyománytisztelő kon­zer­va­tív­ként próbálja rendre jobb belátásra késztetni, és hazahúzni őt az otthon védelmező közegébe. (És erre minden oka megvan.)
Rakovszky félelmetes írói precizitásának hála valamennyi fő- és mellékszereplő karaktere részletesen kidolgozott, értjük motivációikat, belső vívódásaikat – ha vannak –, és végigkövethetjük sorsukat: elvarratlanul nem marad szál a klasszikus műfajú nagyregényben, amelynek történeti tere a heves lelkületű Tanácsköztársaság borzalmáig és annak kíméletlen, borzalmas leveréséig terjed. Az új ideológiák begyűrűzése mellett mindkét oldalról empatikusan láttatva megérthetjük a szereplők közt feszülő generációs ellentéteket, a hatalom ünnepelt ideológusai és az ellenzék szellemi vezérei között kialakuló kölcsönös megvetést, és a mindenkori hatalom kiábrándító korruptságát, kisszerűségét. Korszakok és ideológiák jönnek-mennek, háború és béke váltakozik: itt nálunk nem sok minden változik. Rakovszky Zsuzsa ugyanakkor megértéssel, empátiával fordul az ember felé, a legesendőbb, legkisebb egység felé, aki minden hibája, tévedése vagy akár ártó rosszhiszeműsége ellenére éli a maga számára kiszabott, rövidke kis életét. Az ideológiai irányzatokat, a korszakok dilemmáit és szociokulturális közegét, a hatalom természetét egybefogó mű súlyos, filozófiai alapvetésként is olvasható. És olvasandó.

Kritika (5)
Magvető Kiadó
610 oldal / 3990 Ft