Szilánkok 2014. december 01. / Illés Mihály Olvasóként mindig csodás dolgunk van, amikor a költő-regényíró Rakovszky Zsuzsa alászáll a történelmi korok világába, és egészen közeli pillanatképként tárja elénk az egykor volt valóság mindennapjait. Ez a szinte empirikus feldolgozás röpített már minket a sötét középkorba (A kígyó árnyéka), az ötvenes évek diktatúrájába (A hullócsillag éve), aztán a 19. század második felébe (VS), ezúttal pedig a 20. század első felébe kalauzol bennünket. A település (neve), a szereplők (nevei) fiktívnek mondhatók, de az a történet, amit „szilánkokból” építkezve bemutat, magába sűríti Magyarország kevéssé derűs huszadik századának első két évtizedét. Jó és bölcs regényhez méltóan ugyanakkor pofon vág bennünket számos könnyen belátható megfeleltetés a mostani, ugyancsak kevéssé derűs század időszakából is. A nyugati határváros életét felforgatja egy váratlan bankcsőd, melynek során számos, hite szerint többé-kevésbé biztos egzisztenciával bíró középpolgár is tönkremegy, elúszik a vagyonka, akárcsak ha devizahitelt vett volna fel száz évvel később… A szélhámos bankigazgató öngyilkosságba menekül, ezzel indul a regény. Felesége és félárván hagyott kislánya, Emma a város megbecsült polgárának támogató oltalma alá kerül, nem kis részben a népharag ellen. A család- és korregény egyik kulcsfigurája éppen Emma lesz, aki a valós apa hiányában magát sem tartja sokszor valós lénynek, keresi magában az igazat és az igazit, sodródik a pesti új irányzatok áramában (feminizmus, freudizmus, kommunista ideológia és a liberális világfelfogás csírái), míg mostohatestvére, Erzsébet istenhívő és hagyománytisztelő konzervatívként próbálja rendre jobb belátásra késztetni, és hazahúzni őt az otthon védelmező közegébe. (És erre minden oka megvan.) Rakovszky félelmetes írói precizitásának hála valamennyi fő- és mellékszereplő karaktere részletesen kidolgozott, értjük motivációikat, belső vívódásaikat – ha vannak –, és végigkövethetjük sorsukat: elvarratlanul nem marad szál a klasszikus műfajú nagyregényben, amelynek történeti tere a heves lelkületű Tanácsköztársaság borzalmáig és annak kíméletlen, borzalmas leveréséig terjed. Az új ideológiák begyűrűzése mellett mindkét oldalról empatikusan láttatva megérthetjük a szereplők közt feszülő generációs ellentéteket, a hatalom ünnepelt ideológusai és az ellenzék szellemi vezérei között kialakuló kölcsönös megvetést, és a mindenkori hatalom kiábrándító korruptságát, kisszerűségét. Korszakok és ideológiák jönnek-mennek, háború és béke váltakozik: itt nálunk nem sok minden változik. Rakovszky Zsuzsa ugyanakkor megértéssel, empátiával fordul az ember felé, a legesendőbb, legkisebb egység felé, aki minden hibája, tévedése vagy akár ártó rosszhiszeműsége ellenére éli a maga számára kiszabott, rövidke kis életét. Az ideológiai irányzatokat, a korszakok dilemmáit és szociokulturális közegét, a hatalom természetét egybefogó mű súlyos, filozófiai alapvetésként is olvasható. És olvasandó. Kritika (5) Magvető Kiadó 610 oldal / 3990 Ft |