Borsos Lőrinc: Kiállítás
2014. december 08. /

Borsos Lőrinc fura figura. Folyton analizál, ám a végeredmény maga lesz a színtiszta egyszerűség. Egyszerre befelé figyelő, mégis kitárulkozó. Végtelenül mély, ugyanakkor ha iróniáról és gegről van szó, nem ismer tréfát. Pontosabban csakis a tréfát ismeri.

Borsos Lőrincről, ha egy szóval kellene jellemeznem, azt mondanám, hogy alkotó. Nem, véletlenül sem művész, hiszen minden egyes művészi megnyilvánulása maga a kiteljesedett, megalkotott pillanat. Létezése során hitt sok mindenben, most leginkább abban, hogy a művészet lehet eszköz, amely felhasználható az élet alapvető, mindennapos problémáinak megoldására. Egyfelől arra használjuk, mondja többes szám első személyben Borsos Lőrinc, hogy a segítségével mi magunk is jobban megértsük a társadalmi, politikai, egzisztenciális vagy akár vallási jelenségeket, másfelől egyfajta kapocsként tekintünk rá: az egymástól távol álló, egymással nem megfeleltethető, nem kommunikáló társadalmi dimenziók átjárójaként. Lőrinc a művészeten kívül az együttműködésben is hisz. Abban, hogy két ember együtt, egymást kiegészítve, egymásnak tükröt tartva sokkal többre képes, mint külön-külön. Merthogy Borsos Lőrinc valójában két ember. Lilla és Janó. Vallják, hogy ha egy vizsgált jelenségre minél több nézőpontból tekintünk rá, annál valóságosabb képet kaphatunk róla. Lilla civilben festőművész, Janó grafikus, mégsem korlátozzák magukat és az alkotást a tanult médiumra.
A téma a legfontosabb, folytatja Lőrinc, maga a jelenség, amit vizsgálunk. A művészeti ágat, amiben aztán megszületik az alkotás, maga a téma jelöli ki. Ha épp nem értünk hozzá, együttműködünk másokkal. Vizsgálódásuk tárgya az utóbbi időben maga Borsos Lőrinc. Lilla és Janó párterápiára járnak, hogy megfejtsék, ki(k) is ő(k) valójában; a Viltin Galériában tavaly év végén megnyílt kiállításuk, a Kiállítás, Borsos Lőrinc most induló öndefiníciós sorozatának nyitó eseménye, melyen az alkotó(pár) saját himnuszát is meghallgathatja a közönség. A tárlaton egy vállaltan közhelyes téma, a foci, mint a társadalmi párbeszéd egyik metaforája kerül a középpontba.

[kep3]

Viltin Galéria (V., Széchenyi u. 3.)
01. 31-ig