Körberajzolva 2015. január 01. / Dercsényi Dávid Hogy egy színész mire jó a szorosabb munkaköri leírásán túl, ideális vígjátéki alapötletnek tűnik, elvégre Lars von Trier Főfőnöke is innen indul, aztán a filmtörténet egyik legmulatságosabb gyalázkodó monológjával zárul. Persze Trierből kevés van, Jean-Paul Saloméből meg több, utóbbi rendezte ezt a filmet meg az Arséne Lupint mondjuk 2004-ből, ami nem túl izgalmas kalandfilm volt, a Körberajzolva pedig nem túl humoros vígjáték. A tét nagyjából hiányzik, még ha a téte, azaz az arc meg is volna: Francois Damienst lehetett szeretni a Nathalie második életében, ahogy előadta a betűrt pulcsis svéd szerelmest. Most is a szerencsétlen fajtát alakítja, Jean Renault-ként élő paródiája Jean Renónak, kiállhatatlan színész, aki hashajtóreklámokra kénytelen pazarolni tehetségét. Összetett karakter, kár, hogy a belőle fakadó tragikumból semmit nem érzékelünk – mintha a rendezőből hiányozna az a beleélő képesség, amire Renault annyira büszke. A színészt végül a francia hegyekbe szólítja a kötelesség és a rendőrség: egy gyilkosság rekonstrukciós munkáin kell eljátszania a halottat. Itt még inkább kitágul az univerzum: ködös hegyek, furcsa bűntény, abszurd helyzet, csinos bírónő, helyzetkomikum és elrontott életek – más ebből kihozta az Erőszakikat, Salomé nem tudja meghaladni a 80-as évek francia tévés vígjátékait. Sőt, ügyetlenül bonyolít, próbál feszültséget szítani, ahol már nem lehet, valahogy egyre szétesőbb és kétségbeesettebb az egész. Francia vígjátéktól nem ilyen jelzőket várunk. Körberajzolva (16) (Je fais le mort) Francia, feliratos film Rendező: Jean-Paul Salomé Szereplők: Francois Damiens, Géraldine Nakache, Lucien Jean-Baptiste 104 perc Forgalmazó: Mozinet Már a mozikban |