2015. március 13. / Szepesi Krisztina
Sztán Attila fiatal kora ellenére már rutinos zenész, és bár azt mondja, nem könnyű a rézfúvósok élete, állja a sarat a Concerto Budapest harsonás szólamvezetőjeként. Február 13-án a Concerto Heavy Metal koncertsorozat második estjén főszereplőként mutathatja be hangszerét a BMC közönségének.
Nagy lehetőséget kaptál azzal, hogy ilyen fiatalon saját koncertet adhatsz.
Sz. A.: Tavaly szeptemberben kerültem a Concerto Budapesthez, ahol szólamvezető lettem. Volt egy koncert, amin Mahler II. szimfóniáját játszottuk, és azután találta ki Keller András, a zenekar vezetője, hogy legyen egy ilyen koncertsorozat a rézfúvós szólamvezetőknek, ahol mind megmutathatjuk, mit tudunk. A rézfúvósoknak egyébként sem könnyű, hiszen mi nem szoktunk hosszú, önálló koncertet adni, mint egy hegedűművész vagy egy zongorista, akik már a középiskolában is 20-30 perces darabokat adnak elő, miközben mi akkor még csak 6-7 perces anyagokkal lépünk el. Ez azért is van, mert fizikailag nekünk sokkal nehezebb, a száj izmainak munkáját fel kell építenünk az évek során. Vagyis kicsit nehéz lesz a BMC-s koncert, hiszen ilyen sokat még egy este alatt nem játszottam, de nagyon örülök, hogy ilyen lehetőséget kaptam.
Lesznek klasszikusok és kortárs darabok is a programban.
Sz. A.: Én választottam ki a koncert anyagát. Nagyon szeretem ezeket a darabokat, egy részüket már tanultam is, és nagyon jó élményeim vannak velük kapcsolatban. Szerintem a laikusok számára is nagyon érdekes program lehet ez a modern darabokkal együtt. Néhányat ezek közül kifejezetten csak harsonával lehet előadni. Ilyen például a legelső, ami egy szólódarab. Folke Rabe, aki a darabot írta, nagyon ért a hangszerhez. Mindenféle effektet, beleéneklést írt bele, néha a hangközöket egyszerre kell játszani, vagyis nehéz darab, de épp ezért nagyon élvezhető is.
Ha ilyen nehéz ezen a hangszeren játszani, mi az oka, hogy ezt választottad?
Sz. A.: Ahonnan én származom, az egyházban volt egy fúvós zenekar, aminek édesapám volt karmestere. Nagyon tetszett, máig szeretem őket hallgatni, így hamar egyértelművé vált, hogy rézfúvós leszek. De minden hangszernek megvan a maga nehézsége, miközben ezek mellett olyan szép dolgokat kapunk a zene által, amiket másként nem tudnánk. Persze, amikor megtudják, hogy harsonán játszom, néha megkérdik, hogy az melyik hangszer, amire mindig a Mézga Gézát szoktam mondani, akkor pedig már egyből tudják, miről beszélek.
A Concerto Budapestben nagyon sok fiatal zenész gyűlt össze, Keller András izgalmasan alakítja a zenekar életét.
Sz. A.: Nagyon szeretek ott lenni, hiszen a társaság és a csapat szakmailag is nagyon jó. Az eddigi munkáim közül talán a legjobb hely, ahol játszhatok. Ebben az évadban is a kortárs daraboktól kezdve Beethoven IX. szimfóniájáig mindenfélét játszunk. Ehhez az kell, hogy a zenész a saját hangszerével nagyon jól bánjon, ezután jön az, hogy nyitott legyen a különböző korszakokra. Vannak, akik idegenkednek például a kortárs daraboktól, pedig épp azért jó és nehéz feladatok, mert meg kell próbálni úgy előadni azokat is, hogy érdekes legyen a közönség számára, és valóban hasson.
Rengeteg koncertetek van, sokat is utaztok, miközben szükség van a gyakorlásra is.
Sz. A.: Amennyire szép szakma, éppannyira nehéz is a zenészeké. Nálunk nem telhet el úgy nap, főleg a fúvósoknál, hogy ne gyakoroljunk. Ha két napot kihagynék, legalább annyi kellene, hogy visszajöjjön a forma. Ideje meg arra van az embernek, amire akarja. Én mindig találok rá naponta 2-3 órát, hogy szinten tartsam a tudásom, és fejlődjek. Ahogy a sportolónál például, ha kihagy egy hetet, már nem kezdheti ugyanazzal a súllyal, amivel előtte befejezte.
Tagja vagy az In Medias Brass rézfúvós kvintettnek is.
Sz. A.: Szinte minden héten van fellépés a Concerto Budapesttel és a kvintettel is, amellyel február 28-án lesz az 5 éves jubileumi koncertünk, szintén a BMC-ben. Franciaországtól Dubaiig nagyon sok helyen koncerteztünk vagy versenyeztünk már. Ez egy kicsit más, mint a zenekarral. Mivel öten dolgozunk együtt, sokkal rugalmasabb a munka, a próbák, így a külföldi utak is.
És a ti döntésetek, milyen darabokat játszotok.
Sz. A.: Tavaly a Zeneakadémián volt egy négy koncertből álló sorozatunk, ahol játszottunk barokk zenét, nekünk írt darabokat, kifejezetten a mi felállásunkra íródott anyagot, és az utolsó fellépésen Für Anikóval adtunk egy gyerekkoncertet. Készült egy karácsonyi lemezünk is decemberben, vagyis nagyon sokfélét játszunk a kvintettel is.
Egy rézfúvós kvintett azért nem egyértelműen sikergyanús vállalkozás.
Sz. A.: A műfaj talán ha 70-80 éve létezik ebben a formában, miközben egy vonós kvartettnek több száz éves története van. Kevesebb darab is íródott a rézfúvós formációkra, de nagyon érdekes, hogy a barokk átiratok például kifejezetten jól szólnak. Főleg kortárs darabok születtek és az is nagyon érdekes feladat, amikor nekünk írnak darabot, és mi szólaltathatjuk meg először.
Sok komolyzenésznek vannak korszakaik, amikor egy-egy zeneszerző életművel foglalkoznak.
Sz. A.: A rézfúvósoknál nincs erre lehetőség, mert nagyon kicsi a zenei irodalmunk. Voltak már rézfúvósok a barokk korban is és darabokat is írtak már, de inkább a romantikában kezdtek kimondottan ezekre a mai hangszerekre darabokat írni, és akkor se feltétlenül a legnagyobb szerzők. Vagyis többnyire átiratokat játszunk a barokk korból.
A februári 13-i koncert arra is jó, hogy népszerűsítsd a hangszeredet.
Sz. A.: Azért választottam a modern darabok mellett például Leopold Mozarttól nagyon régi zenei anyagot is, hogy sokszínű legyen a program. Talán azért lehet a közönség számára érdekes egy harsonakoncert, mert ilyesmi nagyon ritkán van. Szerencsére van egy réteg, amely kíváncsi a kortárs és az ehhez hasonlóan különleges koncertekre, és megtölti a BMC nézőterét. Annak idején Bartók is kortárs volt, most pedig a legnagyobbak között emlegetjük.
Nagy lehetőséget kaptál azzal, hogy ilyen fiatalon saját koncertet adhatsz.
Sz. A.: Tavaly szeptemberben kerültem a Concerto Budapesthez, ahol szólamvezető lettem. Volt egy koncert, amin Mahler II. szimfóniáját játszottuk, és azután találta ki Keller András, a zenekar vezetője, hogy legyen egy ilyen koncertsorozat a rézfúvós szólamvezetőknek, ahol mind megmutathatjuk, mit tudunk. A rézfúvósoknak egyébként sem könnyű, hiszen mi nem szoktunk hosszú, önálló koncertet adni, mint egy hegedűművész vagy egy zongorista, akik már a középiskolában is 20-30 perces darabokat adnak elő, miközben mi akkor még csak 6-7 perces anyagokkal lépünk el. Ez azért is van, mert fizikailag nekünk sokkal nehezebb, a száj izmainak munkáját fel kell építenünk az évek során. Vagyis kicsit nehéz lesz a BMC-s koncert, hiszen ilyen sokat még egy este alatt nem játszottam, de nagyon örülök, hogy ilyen lehetőséget kaptam.
Lesznek klasszikusok és kortárs darabok is a programban.
Sz. A.: Én választottam ki a koncert anyagát. Nagyon szeretem ezeket a darabokat, egy részüket már tanultam is, és nagyon jó élményeim vannak velük kapcsolatban. Szerintem a laikusok számára is nagyon érdekes program lehet ez a modern darabokkal együtt. Néhányat ezek közül kifejezetten csak harsonával lehet előadni. Ilyen például a legelső, ami egy szólódarab. Folke Rabe, aki a darabot írta, nagyon ért a hangszerhez. Mindenféle effektet, beleéneklést írt bele, néha a hangközöket egyszerre kell játszani, vagyis nehéz darab, de épp ezért nagyon élvezhető is.
Ha ilyen nehéz ezen a hangszeren játszani, mi az oka, hogy ezt választottad?
Sz. A.: Ahonnan én származom, az egyházban volt egy fúvós zenekar, aminek édesapám volt karmestere. Nagyon tetszett, máig szeretem őket hallgatni, így hamar egyértelművé vált, hogy rézfúvós leszek. De minden hangszernek megvan a maga nehézsége, miközben ezek mellett olyan szép dolgokat kapunk a zene által, amiket másként nem tudnánk. Persze, amikor megtudják, hogy harsonán játszom, néha megkérdik, hogy az melyik hangszer, amire mindig a Mézga Gézát szoktam mondani, akkor pedig már egyből tudják, miről beszélek.
A Concerto Budapestben nagyon sok fiatal zenész gyűlt össze, Keller András izgalmasan alakítja a zenekar életét.
Sz. A.: Nagyon szeretek ott lenni, hiszen a társaság és a csapat szakmailag is nagyon jó. Az eddigi munkáim közül talán a legjobb hely, ahol játszhatok. Ebben az évadban is a kortárs daraboktól kezdve Beethoven IX. szimfóniájáig mindenfélét játszunk. Ehhez az kell, hogy a zenész a saját hangszerével nagyon jól bánjon, ezután jön az, hogy nyitott legyen a különböző korszakokra. Vannak, akik idegenkednek például a kortárs daraboktól, pedig épp azért jó és nehéz feladatok, mert meg kell próbálni úgy előadni azokat is, hogy érdekes legyen a közönség számára, és valóban hasson.
Rengeteg koncertetek van, sokat is utaztok, miközben szükség van a gyakorlásra is.
Sz. A.: Amennyire szép szakma, éppannyira nehéz is a zenészeké. Nálunk nem telhet el úgy nap, főleg a fúvósoknál, hogy ne gyakoroljunk. Ha két napot kihagynék, legalább annyi kellene, hogy visszajöjjön a forma. Ideje meg arra van az embernek, amire akarja. Én mindig találok rá naponta 2-3 órát, hogy szinten tartsam a tudásom, és fejlődjek. Ahogy a sportolónál például, ha kihagy egy hetet, már nem kezdheti ugyanazzal a súllyal, amivel előtte befejezte.
Tagja vagy az In Medias Brass rézfúvós kvintettnek is.
Sz. A.: Szinte minden héten van fellépés a Concerto Budapesttel és a kvintettel is, amellyel február 28-án lesz az 5 éves jubileumi koncertünk, szintén a BMC-ben. Franciaországtól Dubaiig nagyon sok helyen koncerteztünk vagy versenyeztünk már. Ez egy kicsit más, mint a zenekarral. Mivel öten dolgozunk együtt, sokkal rugalmasabb a munka, a próbák, így a külföldi utak is.
És a ti döntésetek, milyen darabokat játszotok.
Sz. A.: Tavaly a Zeneakadémián volt egy négy koncertből álló sorozatunk, ahol játszottunk barokk zenét, nekünk írt darabokat, kifejezetten a mi felállásunkra íródott anyagot, és az utolsó fellépésen Für Anikóval adtunk egy gyerekkoncertet. Készült egy karácsonyi lemezünk is decemberben, vagyis nagyon sokfélét játszunk a kvintettel is.
Egy rézfúvós kvintett azért nem egyértelműen sikergyanús vállalkozás.
Sz. A.: A műfaj talán ha 70-80 éve létezik ebben a formában, miközben egy vonós kvartettnek több száz éves története van. Kevesebb darab is íródott a rézfúvós formációkra, de nagyon érdekes, hogy a barokk átiratok például kifejezetten jól szólnak. Főleg kortárs darabok születtek és az is nagyon érdekes feladat, amikor nekünk írnak darabot, és mi szólaltathatjuk meg először.
Sok komolyzenésznek vannak korszakaik, amikor egy-egy zeneszerző életművel foglalkoznak.
Sz. A.: A rézfúvósoknál nincs erre lehetőség, mert nagyon kicsi a zenei irodalmunk. Voltak már rézfúvósok a barokk korban is és darabokat is írtak már, de inkább a romantikában kezdtek kimondottan ezekre a mai hangszerekre darabokat írni, és akkor se feltétlenül a legnagyobb szerzők. Vagyis többnyire átiratokat játszunk a barokk korból.
A februári 13-i koncert arra is jó, hogy népszerűsítsd a hangszeredet.
Sz. A.: Azért választottam a modern darabok mellett például Leopold Mozarttól nagyon régi zenei anyagot is, hogy sokszínű legyen a program. Talán azért lehet a közönség számára érdekes egy harsonakoncert, mert ilyesmi nagyon ritkán van. Szerencsére van egy réteg, amely kíváncsi a kortárs és az ehhez hasonlóan különleges koncertekre, és megtölti a BMC nézőterét. Annak idején Bartók is kortárs volt, most pedig a legnagyobbak között emlegetjük.