Primadonnák – Játékszín
2015. március 15. / Bóta Gábor

Ken Ludwig a Vízkereszt, vagy amit akartok témáját helyezte mai környezetbe, és könnyítette el, hogy kellemes szórakozással szolgáljon a Primadonnák, amit a Játékszínben mutattak be, Szirtes Tamás rendezésében. A sok móka közepette időnként átszűrődik Shakespeare közlendőjéből is,

érződik, hogy képtelenek vagyunk kiismerni magunkat a kusza min­den­na­pok­ban, nem azt látjuk másokban, akik ők valójában, meg­csal­nak bennünket az érzékszerveink. Kétségbeesetten igyekszünk kiigazodni a zűrzavarban. Kergetjük a boldogság kék madarát. Tu­laj­don­képpen mindez benne van a Szirtes Tamás által rendezett Primadonnák előadásában, de azért csak úgy finoman, szőrmentén, hogy aki akar, értsen a szóból, aki pedig csupán nevetni szeretne, an­nak olyan nagyon semmi ne zavarja a szórakozását.
A történet szerint két hivatásából megélni képtelen Shakespeare-színész próbál valahogy betevőhöz jutni. A következő hirdetést olvas­sák: „Haldokló asszony keresi szeretteit. Irdatlan vagyon forog koc­kán.” Kiadják magukat a rokonoknak. Nagy Sándor és Szente Vajk érzékeltetik, ahogy megy föl bennük az adrenalin, lényegében sze­rep­nek fogják fel az egész kalandot, amit még izgalmasabbá tesz, hogy kiderül, női rokonokat kell domborítaniuk. Közben azért ügyetlenkedő balfácánok is, hiszen ez a feladat képtelenség. Tipikus vígjátéki helyzet, akikhez betoppannak, nem jönnek rá arra, amire első ránézésre rá kellene jönniük, hogy női ruhába bújt férfiakat látnak. Az ilyen típusú daraboknak nagy szakértője Szirtes Tamás rendező, aki ezúttal is biztos kézzel tette a dolgát, szarkasztikus ötletekkel rukkolt elő, megteremtett egy már-már könnyed abszurdba hajló stílust, ami átlendíti a színészeket a blődség-halmazon, és hitelesít is bizonyos szituációkat.
Gálvölgyi János kaján élvezettel játszik egy kétbalkezes orvost, aki időnként éleslátással tesz szurkálódó megjegyzéseket. Néha mintha bizonyos helyzeteket tisztán látna, máskor pedig a bambaságig naiv. Bármit is mond, az bombabiztos humorforrás. Persze van két fiatal hölgy is – Lévay Viktória és Földes Eszter –, hogy szerelmesnek lehessen beléjük lenni, és a boldog végkifejlet kellő időben bekövetkezhessen. Németh Kristóf nyársat nyelt tiszteletesként hátramozdít, amiben csak tud. Zsurzs Kati a szenilis néni, aki rokonainak nézi a nőnek öltözött örökségvadászokat, de amikor kell, abszolút észnél van. Csonka András a kedves rezonőr, végül nem jut neki nő, de azért így is boldognak mutatkozik.
És amikor már vége lehetne az egésznek, még jön a Vízkeresztből hat perc, sebtében végig pergetve a történetet, ami így paródia is, és kicsit mélyebbre is helyezi a látottakat. A közönség méltán lelkes, kitartó vastapssal ünnepli a színészeket.