„Az életnek nevezett valami akár jó is lehet”
2015. Április 03. /

Hol vannak már azok az idők, amikor Kenneth Branaghot mint főállású Shakespeare-szakértőt és Emma Thompson hites urát ismerte a világ?! Thompson és Shakespeare már a múlté, Branagh mostanában szívesen időz Hollywoodban, s hol nagyszabású képregényfilmet (Thor), hol nagyszabású thrillert (Jack Ryan) rendez. És a nagyszabású hollywoodi felkéréseknek se vége, se hossza: Branagh most épp a Disney megbízásából vitte filmre Hamupipőke meséjét.

Mi vonzotta a történetben?
K. B.: Amikor a Disneytől megkerestek, gyorsan újraolvastam a me­sét, s ismét ráéreztem a történet ízére, a benne rejlő izgalmakra. Igazi klasszikus, melynek hőse olyan utat tesz meg, amivel mindannyian azonosulni tudunk. Chris Weitz forgatókönyvében a legérdekesebbnek azt találtam, amilyennek Chris Hamupipőke személyiségét lefesti: nem csak egy minden ízében jószívű teremtéssel van dolgunk, hanem olyasvalakivel, akiben a jóság mellett megfér a humor és az emberi melegség is. A film a szülők elvesztésének traumáját is érinti, és épp ez az, a mesén belül emberi vonatkozások, amik nagyon is vonzottak.

Miben rejlik a Hamupipőke időtlen népszerűsége?
K. B.: Gyakran megesik, hogy arról faggatnak, épp min dolgozom ren­de­ző­ként, de még soha olyan izgatottsággal nem találkoztam, mint amikor azt feleltem, hogy most épp a Hamupipőke új feldolgozásán. És ez nemcsak a kislányokra vagy a nagyobb lányokra, hanem a fiúkra is igaz. Varázslatos történet, mely azzal a reménnyel kecsegtet, hogy ez az életnek nevezett valami akár jó is lehet.

A gonosz mostohát Cate Blanchett alakítja…
K. B.: Ha egy olyan kaliberű színész játssza a mostohát, mint Cate Blanchett, akkor az a mostoha nem egyszerűen egy gonosz mesealak, akkor annak a mostohának lelke van, emberi dimenziói. Cate Blanchett belépője, amikor először látjuk az arcát közeliben, a filmtörténet olyan nagyasszonyait idézni, mint Marlene Dietrich vagy Joan Crawford. Olyan tartás van a megjelenésében, annyi mindent kifejez a tekintete! A legnagyobbak egyike. Egyszerre ijesztő és odaadó, rafinált és veszélyes mostoha az övé. De a figurának nemcsak mesei dimenziói vannak, hanem nagyon is praktikus, nagyon is e világi céljai is. Az egyik ilyen célja az anyagi jólét, a másik, hogy a lányainak boldog jövőt biztosítson. Cate képes arra, hogy miközben az ismert mesefigurát adja, a maga finom eszközeivel a figura mélyén megbúvó drámából is felvillantson valamit. És épp ez különbözteti meg a filmet a hasonló mesék feldolgozásaitól. Az a játszi könnyedség, amivel Cate a karakter teljes lényét, nemcsak a jelenét, de a múltba ágyazottságát is képes megjeleníteni.

Hamupipőkét Lily James alakítja. Hogyan esett rá a választása?
K. B.: Nagyon nehéz volt olyasvalakit találni, akiben annyiféle tulajdonság találkozik. Legyen eszes és szellemes, de semmiképpen sem rideg. Csillogjon varázslatosan a szeme, de ne csak kívül legyen szép, hanem belül is. Lily James Hamupipőkéje ilyen teremtés. Fontos volt, hogy a Hamupipőkénk a maga oldalán tudhassa a közönséget, és ez teljesült is: nincs mese, ennek a Hamupipőkének drukkolni kell! Már amikor először megjelent a meghallgatáson, látszott Lilyn, hogy birtokában van mindezeknek. Az ő szépsége nem egy hideg szépség, könnyű azonosulni vele. Az ember úgy érzi, hogy simán lehetne akár a barátnője is. De az érettség is fontos összetevője a karakternek, és hát olyasvalakire volt szükségünk, aki megállja a helyét az olyan színészlegendák mellett, mint Helena Bonham Carter és Cate Blanchett.

Az interjúért köszönet a Fórum Hungarynek