2015. május 14. / Köves Gábor
A népszerű dán színésznő, Sidse Babett Knudsen Peter Strickland nálunk forgatott filmjében, a Duke of Burgundyban játssza az egyik főszerepet. Mostanában sok dolga akad Magyarországon, hiszen Strickland filmjét egy másik hazai forgatás, a Tom Hanks főszereplésével készülő Inferno (igen, az újabb Dan Brown-mozi!) követi. A színésznővel az Uránia kávézójában, a Titanic Filmfesztivál kezdetén beszélgettünk.
Már elkezdte forgatni az Infernót?
S. B. K.: Nem, még nem. Most csak a Duke of Burgundy miatt vagyok Budapesten.
Peter Strickland nem győzi hangsúlyozni, hogy a filmje tisztelgés a hatvanas-hetvenes évek európai erotikus filmjei, a vazelines lencsével vett sexploitation mozik előtt. Beavatta önöket a kor olcsó szexfilmjeinek világába?
S. B. K.: Ezúttal valóban gyors volt a gyorstalpaló, mert csak egyetlenegy filmet, Claude Chabrol Les Biches című filmjét néztem végig, a csodálatos Stéphane Audrannel a főszerepben. Ott is és itt is egy nem mindennapi, leszbikus kapcsolat áll a középpontban. Peter fejében ott a teljes filmes adatbázis, sokat tudna mesélni a filmes erotikáról. Én ennyire nem merültem el a témában, de annyit mondhatok, hogy sikerült, hogy is mondjam csak, olyan franciásra venni a film fazonját.
Részletezné, mennyiben is franciás a Duke of Burgundy?
S. B. K.: Olyan chabrolos. Majdnem 6 évig éltem Franciaországban, tudom, mitől lesz franciás egy film. Nem azért mentem Párizsba, hogy színésznő legyek, de valahogy úgy alakult, hogy az lettem. Fiatal voltam és világot akartam látni, aztán – egy véletlen folytán – egy francia színiiskolában találtam magam, majd egy újabb véletlen folytán nemcsak tanultam, de gyakorolni is kezdtem a színészetet. Az osztálytársaimmal színtársulatot alapítottunk, aztán a filmezésbe is belecsöppentem.
Akcentussal beszéli a franciát?
S. B. K.: De még mennyire! Vaskos akcentussal. Épp most fejeztem be egy francia filmet, hát, mit mondjak, vért izzadtam a nyelvvel. Úgy emlékeztem, perfekt vagyok, de megcsalt az emlékezetem, vagy csak kegyes volt hozzám Kénytelen voltam szembesülni a szomorú ténnyel, hogy sokat kopott a franciám. Úgy beszélek franciául, mint egy született dán, ami tulajdonképpen érthető is. Szegények, kénytelenek voltak átírni a szerepemet, hogy megmagyarázzák az akcentusomat. Így lettem franciából dán származású. Szerencsére a film szempontjából a fontos az volt, hogy szavazati joggal rendelkező francia állampolgár legyek, mert az ottani politikai rendszerről szól a sztori.
Kik a partnerei?
S. B. K.: Fabrice Luchini a főszereplő. Fabrice a szavak embere. Meg a zene embere. És a költészet embere. Egy igazi reneszánsz ember. A szó klasszikus értelmében. Micsoda műveltség! De vigyázni kell vele, perverz egy kicsit.
Ezt meg hogy érti?
S. B. K.: Imádja próbára tenni, provokálni a kollégáit. Híres erről. A lehető legváratlanabb helyzeteket tudja előidézni. Veszélyes alak! Remekül szórakoztam a vele való munka során.
A kamera előtt is provokál vagy csak a szünetekben?
S. B. K.: Sosem a kamera előtt csinálja! Kedvelt vendége a francia talkshow-knak, ha kinyitja a száját, egész Franciaország rá figyel, de hagyjuk is, nem akarok erről többet beszélni.
Azért maradjunk a perverzeknél: Peter Strickland is egy perverz alak? A film alapján könnyen gondolhatnánk akár ezt is...
S. B. K.: Hogy Peter perverz alak lenne? Ó, dehogyis! Épp ellenkezőleg. Miután elolvastam a forgatókönyvet, fontosnak tartottam, hogy mielőtt döntést hozok, találkozzak vele. Tudok-e bízni ebben az emberben? Ezt kellett eldöntenem. Az ízléséről is meg kellett bizonyosodnom. Ki kellett derítenem, hogy olcsó hatáskeltésben utazik-e, vagy valami mélyebben. Pusztán az erotikus hatás kedvéért akar minket mutogatni, vagy valamit mondani is akar a történettel? Egy érzékeny, szerény emberrel találkoztam. Nem mentünk bele a részletekbe, nem elemezgettük, hogy ez itt vagy ott minek is a szimbóluma, nem volt semmi ilyesmi. Két meglehetősen félénk ember beszélgetése volt ez. Nekem ennyi elég volt, hogy tudjam, jó kezekben leszek, bízhatok benne. A szimbólumok jelentéseinél ez sokkal lényegesebb volt.
Azért nem csak szimbólumok vannak a filmben, elhangzanak nagyon is konkrét kifejezések is. Nem volt nehéz rezzenéstelen arccal olyan, meglehetősen bizarr kifejezésekkel dobálózni, mint például a human toilet? Nem röhögték el magukat?
S. B. K.: Nagyot nevettem, amikor a forgatókönyvben egyszer csak ezt kellett olvasnom. De épp ezt szeretem a filmben, hogy mindenben ott bujkál a humor. Ez a fajta humor nem kegyetlen természetű, nem valamelyik szereplő kárára viccelődünk. Egészen más az eredete. A lehető legváratlanabb helyeken bukkan elő. A dolgok abszurditása, a szürreális helyzetek, a kapcsolati szerepjátékok szülik a film humorát.
Elsőre is világos volt, mit takar az említett szakkifejezés?
S. B. K.: Azt hiszem, elég egyértelmű volt. Ezek a szavak önmagukért beszélnek.
A tévénézők és sorozatrajongók önt Dánia miniszterelnök-asszonyaként ismerik; a Borgen című dán sorozatban játszott politikusi szerepe tette nemzetközileg is ismert színésznővé. Volt, hogy összekeverték a szereppel. és politikai tanácsot kértek öntől?
S. B. K.: Dániában ilyen nem esett meg, hiszen az emberek ott már korábbról is ismertek. Külföldön viszont több alkalommal is megtörtént, hogy amikor sajtóeseményeken vettem részt a sorozattal kapcsolatban, teljesen úgy viszonyultak hozzám, mintha a valóságban is a filmbeli politikus lennék. Úgy éreztem magam, mintha elnöki látogatáson lennék. Gondoltam is magamban, hogy jobb, ha nem nyitom ki a számat, és inkább úgy csinálok, mint a sorozatban, máskülönben megtörném a varázst. Ha megszólalok, mint Sidse Babett Knudsen, oda lett volna az elnökasszonyi illúzió. Meghívtak több kerekasztal-beszélgetésre is, politikai diskurzusokra hívtak, ezeket szépen megköszöntem, és lemondtam. Nem én írtam a szerepet, én csak eljátszottam.
Hamarosan Magyarországon forgatja az Infernót Tom Hanks partnereként. Már dolgoztak együtt, nemrég fejezték be az A Hologram for the King című filmet. Véletlen egybeesés vagy Hanks protezsálta be az Infernóba?
S. B. K.: Biztosíthatom, nem Tom Hanks keze van a dologban. Azt hiszem, az ilyet hívják úgy, hogy szerencse. Más-más casting director osztotta a szerepeket, úgyhogy még csak protekcióm sem volt.
Játszott Susanne Biernél az Esküvő utánban és szerepelt Lars von Trier kísérleti filmjében a Dogville: The Pilotban. Kinek az oldalán állt, amikor Trier hírhedt, nácizós cannes-i performansza során meglehetősen dehonesztáló megjegyzéseket tett Bierre?
S. B. K.: Ami engem illett, én soha, egyetlen pillanatra sem vettem komolyan Lars von Trier provokációit. Olyan ez nála, mint a Tourette-szindróma. Össze-vissza beszél, de annak, amiket összehord, semmi köze a filmjeihez. Ez mind csak duma, rossz provokáció. Nézze meg a filmjeit, azok számítanak. És azokban nyomuk sincs semmi ilyesmiknek. A félénkségét leplezi ezekkel a kijelentéseivel. Eszembe sem jutott bárkinek is az oldalára állni.
Csalódott volt, hogy a Dogville-nek csak a kísérleti, tesztváltozatában játszott, és nem az ezt követő, igazi filmben?
S. B. K.: Tudtam, hogy nem leszek benne a rendes filmben. Csalódott voltam, ki nem lett volna az, de senki sem árult zsákbamacskát, az első pillanattól fogva tudtam, hogy csak a pilotban van helyem. Nicole Kidman szerepét játszottam. Tudtuk, hogy mi csak azért kellünk, hogy a producerek pénzt szerezhessenek a nemzetközi produkcióhoz. De legalább egy hétig forgathattam Trierrel, és elmondhattam magamról. hogy Nicole Kidman vagyok. Mivel az egésznek különösebb tétje nem volt, nagy szabadságot élveztünk, és kifigyelhettük, hogy dolgozik Lars.
És hogy dolgozik?
S. B. K.: Ez az ember egy zseni. Minket nem provokált, ezt az oldalát a sajtónak tartogatja.
Már elkezdte forgatni az Infernót?
S. B. K.: Nem, még nem. Most csak a Duke of Burgundy miatt vagyok Budapesten.
Peter Strickland nem győzi hangsúlyozni, hogy a filmje tisztelgés a hatvanas-hetvenes évek európai erotikus filmjei, a vazelines lencsével vett sexploitation mozik előtt. Beavatta önöket a kor olcsó szexfilmjeinek világába?
S. B. K.: Ezúttal valóban gyors volt a gyorstalpaló, mert csak egyetlenegy filmet, Claude Chabrol Les Biches című filmjét néztem végig, a csodálatos Stéphane Audrannel a főszerepben. Ott is és itt is egy nem mindennapi, leszbikus kapcsolat áll a középpontban. Peter fejében ott a teljes filmes adatbázis, sokat tudna mesélni a filmes erotikáról. Én ennyire nem merültem el a témában, de annyit mondhatok, hogy sikerült, hogy is mondjam csak, olyan franciásra venni a film fazonját.
Részletezné, mennyiben is franciás a Duke of Burgundy?
S. B. K.: Olyan chabrolos. Majdnem 6 évig éltem Franciaországban, tudom, mitől lesz franciás egy film. Nem azért mentem Párizsba, hogy színésznő legyek, de valahogy úgy alakult, hogy az lettem. Fiatal voltam és világot akartam látni, aztán – egy véletlen folytán – egy francia színiiskolában találtam magam, majd egy újabb véletlen folytán nemcsak tanultam, de gyakorolni is kezdtem a színészetet. Az osztálytársaimmal színtársulatot alapítottunk, aztán a filmezésbe is belecsöppentem.
Akcentussal beszéli a franciát?
S. B. K.: De még mennyire! Vaskos akcentussal. Épp most fejeztem be egy francia filmet, hát, mit mondjak, vért izzadtam a nyelvvel. Úgy emlékeztem, perfekt vagyok, de megcsalt az emlékezetem, vagy csak kegyes volt hozzám Kénytelen voltam szembesülni a szomorú ténnyel, hogy sokat kopott a franciám. Úgy beszélek franciául, mint egy született dán, ami tulajdonképpen érthető is. Szegények, kénytelenek voltak átírni a szerepemet, hogy megmagyarázzák az akcentusomat. Így lettem franciából dán származású. Szerencsére a film szempontjából a fontos az volt, hogy szavazati joggal rendelkező francia állampolgár legyek, mert az ottani politikai rendszerről szól a sztori.
Kik a partnerei?
S. B. K.: Fabrice Luchini a főszereplő. Fabrice a szavak embere. Meg a zene embere. És a költészet embere. Egy igazi reneszánsz ember. A szó klasszikus értelmében. Micsoda műveltség! De vigyázni kell vele, perverz egy kicsit.
Ezt meg hogy érti?
S. B. K.: Imádja próbára tenni, provokálni a kollégáit. Híres erről. A lehető legváratlanabb helyzeteket tudja előidézni. Veszélyes alak! Remekül szórakoztam a vele való munka során.
A kamera előtt is provokál vagy csak a szünetekben?
S. B. K.: Sosem a kamera előtt csinálja! Kedvelt vendége a francia talkshow-knak, ha kinyitja a száját, egész Franciaország rá figyel, de hagyjuk is, nem akarok erről többet beszélni.
Azért maradjunk a perverzeknél: Peter Strickland is egy perverz alak? A film alapján könnyen gondolhatnánk akár ezt is...
S. B. K.: Hogy Peter perverz alak lenne? Ó, dehogyis! Épp ellenkezőleg. Miután elolvastam a forgatókönyvet, fontosnak tartottam, hogy mielőtt döntést hozok, találkozzak vele. Tudok-e bízni ebben az emberben? Ezt kellett eldöntenem. Az ízléséről is meg kellett bizonyosodnom. Ki kellett derítenem, hogy olcsó hatáskeltésben utazik-e, vagy valami mélyebben. Pusztán az erotikus hatás kedvéért akar minket mutogatni, vagy valamit mondani is akar a történettel? Egy érzékeny, szerény emberrel találkoztam. Nem mentünk bele a részletekbe, nem elemezgettük, hogy ez itt vagy ott minek is a szimbóluma, nem volt semmi ilyesmi. Két meglehetősen félénk ember beszélgetése volt ez. Nekem ennyi elég volt, hogy tudjam, jó kezekben leszek, bízhatok benne. A szimbólumok jelentéseinél ez sokkal lényegesebb volt.
Azért nem csak szimbólumok vannak a filmben, elhangzanak nagyon is konkrét kifejezések is. Nem volt nehéz rezzenéstelen arccal olyan, meglehetősen bizarr kifejezésekkel dobálózni, mint például a human toilet? Nem röhögték el magukat?
S. B. K.: Nagyot nevettem, amikor a forgatókönyvben egyszer csak ezt kellett olvasnom. De épp ezt szeretem a filmben, hogy mindenben ott bujkál a humor. Ez a fajta humor nem kegyetlen természetű, nem valamelyik szereplő kárára viccelődünk. Egészen más az eredete. A lehető legváratlanabb helyeken bukkan elő. A dolgok abszurditása, a szürreális helyzetek, a kapcsolati szerepjátékok szülik a film humorát.
Elsőre is világos volt, mit takar az említett szakkifejezés?
S. B. K.: Azt hiszem, elég egyértelmű volt. Ezek a szavak önmagukért beszélnek.
A tévénézők és sorozatrajongók önt Dánia miniszterelnök-asszonyaként ismerik; a Borgen című dán sorozatban játszott politikusi szerepe tette nemzetközileg is ismert színésznővé. Volt, hogy összekeverték a szereppel. és politikai tanácsot kértek öntől?
S. B. K.: Dániában ilyen nem esett meg, hiszen az emberek ott már korábbról is ismertek. Külföldön viszont több alkalommal is megtörtént, hogy amikor sajtóeseményeken vettem részt a sorozattal kapcsolatban, teljesen úgy viszonyultak hozzám, mintha a valóságban is a filmbeli politikus lennék. Úgy éreztem magam, mintha elnöki látogatáson lennék. Gondoltam is magamban, hogy jobb, ha nem nyitom ki a számat, és inkább úgy csinálok, mint a sorozatban, máskülönben megtörném a varázst. Ha megszólalok, mint Sidse Babett Knudsen, oda lett volna az elnökasszonyi illúzió. Meghívtak több kerekasztal-beszélgetésre is, politikai diskurzusokra hívtak, ezeket szépen megköszöntem, és lemondtam. Nem én írtam a szerepet, én csak eljátszottam.
Hamarosan Magyarországon forgatja az Infernót Tom Hanks partnereként. Már dolgoztak együtt, nemrég fejezték be az A Hologram for the King című filmet. Véletlen egybeesés vagy Hanks protezsálta be az Infernóba?
S. B. K.: Biztosíthatom, nem Tom Hanks keze van a dologban. Azt hiszem, az ilyet hívják úgy, hogy szerencse. Más-más casting director osztotta a szerepeket, úgyhogy még csak protekcióm sem volt.
Játszott Susanne Biernél az Esküvő utánban és szerepelt Lars von Trier kísérleti filmjében a Dogville: The Pilotban. Kinek az oldalán állt, amikor Trier hírhedt, nácizós cannes-i performansza során meglehetősen dehonesztáló megjegyzéseket tett Bierre?
S. B. K.: Ami engem illett, én soha, egyetlen pillanatra sem vettem komolyan Lars von Trier provokációit. Olyan ez nála, mint a Tourette-szindróma. Össze-vissza beszél, de annak, amiket összehord, semmi köze a filmjeihez. Ez mind csak duma, rossz provokáció. Nézze meg a filmjeit, azok számítanak. És azokban nyomuk sincs semmi ilyesmiknek. A félénkségét leplezi ezekkel a kijelentéseivel. Eszembe sem jutott bárkinek is az oldalára állni.
Csalódott volt, hogy a Dogville-nek csak a kísérleti, tesztváltozatában játszott, és nem az ezt követő, igazi filmben?
S. B. K.: Tudtam, hogy nem leszek benne a rendes filmben. Csalódott voltam, ki nem lett volna az, de senki sem árult zsákbamacskát, az első pillanattól fogva tudtam, hogy csak a pilotban van helyem. Nicole Kidman szerepét játszottam. Tudtuk, hogy mi csak azért kellünk, hogy a producerek pénzt szerezhessenek a nemzetközi produkcióhoz. De legalább egy hétig forgathattam Trierrel, és elmondhattam magamról. hogy Nicole Kidman vagyok. Mivel az egésznek különösebb tétje nem volt, nagy szabadságot élveztünk, és kifigyelhettük, hogy dolgozik Lars.
És hogy dolgozik?
S. B. K.: Ez az ember egy zseni. Minket nem provokált, ezt az oldalát a sajtónak tartogatja.