Bonxto
2015. november 05. /

Kerülgetjük, kerülgetjük hónapok óta, de vala­hogy nem mertünk bemenni a falatkányi falat­kázóba a Falk Miksa utca elején. Egyszerre tűnik túl elegánsnak és nyilvánvalóan drágának, meg egy picit kopottasnak is. Másfelől ellenállhatatlanul izgalmasnak hatnak a baszk konyha különlegességei.

Az utolsó lökést az adta meg végül, hogy egy Falk Miksa utcai kitelepülésen lényegében kinéztük az emberek szájából a falatot, annyira gusztusos volt minden fogás. Utólag persze egészen nevetségesnek érezzük a fenntartásainkat, a Bonxto (ejteni boncsónak kell) teljesen sallangmentes, laza hely, semmi fakszni, és még csak nem is drága különösebben. A műfajból adódóan érdemes sokféle ezt-azt összeválogatni, így minél többen ülünk egy asztalnál, annál többféle falatot cserélgethetünk a döbbenetesen jó szárított marhasonkától az iberico sonkákon át a hosszan érlelt manchego sajtokig, olajbogyó-összeállításokig.
De nem érdemes csupán a minőségi és autentikus hozzávalókon élvezkedni, próbára kell tenni a konyhát is. A kínálat hétről hétre változik, és a konyha szívesen játszik a Baszkföldre jellemző szárazföldi-tengeri alapanyagok összeboronálásával is. Ennek legeklatánsabb példája ezúttal a véres hurka fésűkagylóval, amely füstöltpaprika-ágyon érkezik (találóan fekete-fehér-vörös névre hallgat a fogás), és mámorítóan finom. Némi perverzió kell a bagettcikkre halmozott maroknyi bébiangolna elfogyasztásához, és csak keveset segít az önfelmentésben a bébikre szemérmesen ráterülő fürjtükörtojás. Finom a garnélarákkal tálalt gazpacho is, spanyol borok, spanyol zene, jó hangulat: nem kell mindig olyan szégyenlősnek lenni, talán ez a tanulság.

V., Falk Miksa u. 21.