2015. november 14. /
20. századi orosz klasszikusok, ha találkoznak. A provokatív és pimasz Stravinsky és a titokzatos Prokofjev remekműveiből válogatott Fischer Iván a Budapesti Fesztiválzenekar novemberi koncertjeire.
„Talán ha nem lett volna a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, nem özönlött volna annyi emigráns orosz művész Párizsba. Nem lett volna orosz balett, nem születtek volna meg Stravinsky és Prokofjev remekművei, nem virágzott volna ki az a csodálatos ötvözet, amelyben az orosz gyökerek párosultak a kozmopolita
avantgárddal” – írja Fischer Iván, a Budapesti Fesztiválzenekar zeneigazgatója az együttes november 7-8-9-i koncertjeinek margójára.
Prokofjev és Stravinsky pályája számos rokon vonást mutat, hasonlóak a zenei gyökereik, az 1917-es forradalom idején pedig mindketten Nyugatra távoztak. Stravinsky haláláig Európában, illetve az Egyesült Államokban maradt, míg a külföldön boldogtalan Prokofjevet a szovjethatalom hazacsábította.
A gyökerek másban is közösek: a Fesztiválzenekar őszi koncertjein igazán nagy játékosok találkoznak, nem csak zenei értelemben. Stravinsky imádta a Scrabble-t, Prokofjev pedig nagyon komoly sakktehetség volt, nem beszélve Fischer Ivánról, aki már Polgár Judittal szemben is kipróbálta magát a pályán. Az eszes játék és a pajkos intellektus így semmiképp sem hiányozik majd ebből a koncertből.
Az estek karmesterének személyes kedvence Stravinsky Kártyajáték című balettje, melynek köszönhetően pillanatok alatt egy pókerjátszma kellős közepén találhatjuk magunkat. Ahogy Fischer fogalmaz: „Stravinsky zenéjében van valami olyan eredeti humor, ami ritka. Nem sok zeneszerző tudott humoros művet kottafejekkel lejegyezni, de Stravinsky képes volt erre, mert az egész egyéniségében volt valami provokatív és pimasz. Különös kedvencem a Kártyajáték, ami kifejezetten nehéz a zenekarnak, de ha jól megtanulja, akkor könnyed, igazán könnyen hallgatható, táncos, vidám, nagyon eredeti darab.”
A Kártyajáték mellett a koncerten elhangzik a Stravinsky számára a nemzetközi hírnevet megalapozó Tűzmadár-szvit is, amelyet sokan csak Tündérmese-balettként emlegetnek.
Prokofjev életművéből a 2. (g-moll) hegedűversenyt válogatta be Fischer Iván a műsorba, amelyet Thomas Zehetmair előadásában hallhatunk. A világhírű osztrák hegedűművész azt vallja, abban semmi érdekes nincs, ha valaki úgy ad elő egy művet, mintha egy múzeumban játszana. „A zenének életszagúnak kell lennie, a zene tele van drámával. […] A lényeg mindig ugyanaz: meggyőzni az embereket arról, hogy klasszikus zenét hallgatni az egyik legjobb dolog, amit egy ember átélhet.” A hangverseny egy héber témákra írt nyitánnyal válik teljessé.
Müpa, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
November 7-8-9.
„Talán ha nem lett volna a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, nem özönlött volna annyi emigráns orosz művész Párizsba. Nem lett volna orosz balett, nem születtek volna meg Stravinsky és Prokofjev remekművei, nem virágzott volna ki az a csodálatos ötvözet, amelyben az orosz gyökerek párosultak a kozmopolita
avantgárddal” – írja Fischer Iván, a Budapesti Fesztiválzenekar zeneigazgatója az együttes november 7-8-9-i koncertjeinek margójára. Prokofjev és Stravinsky pályája számos rokon vonást mutat, hasonlóak a zenei gyökereik, az 1917-es forradalom idején pedig mindketten Nyugatra távoztak. Stravinsky haláláig Európában, illetve az Egyesült Államokban maradt, míg a külföldön boldogtalan Prokofjevet a szovjethatalom hazacsábította.
A gyökerek másban is közösek: a Fesztiválzenekar őszi koncertjein igazán nagy játékosok találkoznak, nem csak zenei értelemben. Stravinsky imádta a Scrabble-t, Prokofjev pedig nagyon komoly sakktehetség volt, nem beszélve Fischer Ivánról, aki már Polgár Judittal szemben is kipróbálta magát a pályán. Az eszes játék és a pajkos intellektus így semmiképp sem hiányozik majd ebből a koncertből.
Az estek karmesterének személyes kedvence Stravinsky Kártyajáték című balettje, melynek köszönhetően pillanatok alatt egy pókerjátszma kellős közepén találhatjuk magunkat. Ahogy Fischer fogalmaz: „Stravinsky zenéjében van valami olyan eredeti humor, ami ritka. Nem sok zeneszerző tudott humoros művet kottafejekkel lejegyezni, de Stravinsky képes volt erre, mert az egész egyéniségében volt valami provokatív és pimasz. Különös kedvencem a Kártyajáték, ami kifejezetten nehéz a zenekarnak, de ha jól megtanulja, akkor könnyed, igazán könnyen hallgatható, táncos, vidám, nagyon eredeti darab.”
A Kártyajáték mellett a koncerten elhangzik a Stravinsky számára a nemzetközi hírnevet megalapozó Tűzmadár-szvit is, amelyet sokan csak Tündérmese-balettként emlegetnek.
Prokofjev életművéből a 2. (g-moll) hegedűversenyt válogatta be Fischer Iván a műsorba, amelyet Thomas Zehetmair előadásában hallhatunk. A világhírű osztrák hegedűművész azt vallja, abban semmi érdekes nincs, ha valaki úgy ad elő egy művet, mintha egy múzeumban játszana. „A zenének életszagúnak kell lennie, a zene tele van drámával. […] A lényeg mindig ugyanaz: meggyőzni az embereket arról, hogy klasszikus zenét hallgatni az egyik legjobb dolog, amit egy ember átélhet.” A hangverseny egy héber témákra írt nyitánnyal válik teljessé.
Müpa, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
November 7-8-9.