Az (őszinte) igazság a hazugságról
2016. január 28. / IM

„A tanításnak szentelt számos év során feltűnt, hogy a szemeszter vége felé mindig megnő a hallgatók rokonságának elhalálozási aránya – a csúcspont többnyire a záróvizsgák előtti hét­re és a dolgozatok beadási időpontját megelőző napokra esett.

Egy átlagos szemeszterben a hallgatóim mintegy 10%-a keres fel és kér haladékot azért, mert meghalt valakije – rendszerint a nagy­ma­mája” – fejtegeti különös megfigyelését Dan Ariely viselkedési köz­gaz­da­ság­tan kutató, pszichológus. A szerző olyan helyzeteket vizsgál, amelyek során hajlamosak vagyunk egy kis füllentésre, csalásra, sokszor pedig saját magunk becsapására is. Ariely meggyőző kí­sér­let­tel bizonyítja például, hogy a hamis márkajelzésű napszemüvegben a kutatási alanyoknak szignifikánsan megnő a csalásra való hajlandóságuk a tesztkitöltés során is. Fontos megállapítás az is, hogy minél többfelé vonják el vagy osztjuk meg figyelmünket, annál kevésbé tudjuk tartani magunkat az egyébként erkölcsösnek tartott, előzetesen elhatározott viselkedéshez. (Mindez szembeötlő egy fogyókúra esetén is, amikor a nap során olyan sok ellenállási döntést hozunk, hogy elménk kifárad, és egy cukrászdában kötünk ki végül.)
Ariely és kollégái a csalásra, hazudozásra való hajlandóságot egy olyan tesztsorral vizsgálják, amelynek során a kitöltőknek módjuk van csalni, és még honorálják is a jobb teljesítményt; elég nagy a csábítás. A kontrollcsoportoknál ugyanakkor vagy kisebb az esély a csalásra, vagy kisebb a jutalmazási motiváció, így a csoportokat összehasonlítva szépen kiadja magát, mikor, mennyire vagyunk nagyobb valószínűséggel csalók. Dan Ariely a közelmúltban több kiváló könyvvel jelentkezett magyar nyelven is, ez a mostani könyv némely tekintetben kicsit már „best of”-ra emlékeztet, több benne a nemrégiben már megjelent anyag. De ismétlés a tudás anyja, csalni is meg kell tanulni…
Kritika (4)
HVG Könyvek
295 oldal / 3900 Ft