2016. Április 11. / D. Magyari Imre
Nem is gondoltuk volna, hogy már múltja van! Mint ahogy mindannak, ami részévé vált az életünknek, nem gondolunk a korára, természetes számunkra a létezése, e létezéstől is biztonságosabbak és jobbak a napjaink.
A Radnóti harmincéves, apa és kisfia most együtt látogatják. Radnóti Miklós Színházként kicsit fiatalabb: dr. Mezei Gyula – elvtársi üdvözlettel – 1988-ban járult hozzá, hogy a Radnóti Színpad neve megváltozzon. Bálint András akkor már három éve állt az intézmény élén, s ott maradt – láss csodát! – egészen 2016 februárjáig. A kerek évforduló és a búcsú alkalmából könyv született, szerkesztője Tarján Tamás, munkatársa és számos interjú készítője Győrei Zsolt. Címe mi lenne más, mint egy Radnóti-idézet a Páris című versből: Felzengő állomások. Az állomásokat, a százharmincnyolc (!) bemutatót, a színház hétköznapi életét az előadások, a Holmi- és Magvető-estek létrehozói, írók, rendezők, színészek és a színház láthatatlan munkatársai idézik fel, olvashatunk kritikarészleteket, nézegethetünk fotókat, de még a székek tulajdonosai is elmondják, miért vásárolták meg e nélkülözhetetlen bútordarabot. A mottó Parti Nagy Lajos Egy színházjegy hátára című verséből való: „…Idő, amikor jó volt kimondani, hogy polgári, / s bármit, haza, nemzet, emberek.”
Nem tudhatom, hogy másnak e tájék… Én nézőként nagyon szerettem (szeretek) idejárni, ha szabad azt mondanom, idetartozónak éreztem magam, épp azért, mert itt sokszínű, valódi tartalmat kapott és kap az, hogy polgári. Soha nem tévesztették össze, mint annyian, tán a hasonló hangzás okán, az alpárival. Bálint András nem beszél arról, mi a polgári. Csak polgár.
Jó lapozgatni ezt a kötetet, felidézni az emlékeket, még a kihagyott előadások miatt bosszankodni is jó. Szívből drukkolok Kováts Adélnak és kívánok neki egy hasonló kötetet 2046 körül, mikorra a még el sem érkezett szelíd (és kevésbé szelíd) esték is emlékké nemesednek. Nem is lesz soká.
Felzengő állomások – Radnóti 30
Radnóti Színház – Magvető Kiadó, 2016
240 oldal / 6500 Ft
A Radnóti harmincéves, apa és kisfia most együtt látogatják. Radnóti Miklós Színházként kicsit fiatalabb: dr. Mezei Gyula – elvtársi üdvözlettel – 1988-ban járult hozzá, hogy a Radnóti Színpad neve megváltozzon. Bálint András akkor már három éve állt az intézmény élén, s ott maradt – láss csodát! – egészen 2016 februárjáig. A kerek évforduló és a búcsú alkalmából könyv született, szerkesztője Tarján Tamás, munkatársa és számos interjú készítője Győrei Zsolt. Címe mi lenne más, mint egy Radnóti-idézet a Páris című versből: Felzengő állomások. Az állomásokat, a százharmincnyolc (!) bemutatót, a színház hétköznapi életét az előadások, a Holmi- és Magvető-estek létrehozói, írók, rendezők, színészek és a színház láthatatlan munkatársai idézik fel, olvashatunk kritikarészleteket, nézegethetünk fotókat, de még a székek tulajdonosai is elmondják, miért vásárolták meg e nélkülözhetetlen bútordarabot. A mottó Parti Nagy Lajos Egy színházjegy hátára című verséből való: „…Idő, amikor jó volt kimondani, hogy polgári, / s bármit, haza, nemzet, emberek.”
Nem tudhatom, hogy másnak e tájék… Én nézőként nagyon szerettem (szeretek) idejárni, ha szabad azt mondanom, idetartozónak éreztem magam, épp azért, mert itt sokszínű, valódi tartalmat kapott és kap az, hogy polgári. Soha nem tévesztették össze, mint annyian, tán a hasonló hangzás okán, az alpárival. Bálint András nem beszél arról, mi a polgári. Csak polgár.
Jó lapozgatni ezt a kötetet, felidézni az emlékeket, még a kihagyott előadások miatt bosszankodni is jó. Szívből drukkolok Kováts Adélnak és kívánok neki egy hasonló kötetet 2046 körül, mikorra a még el sem érkezett szelíd (és kevésbé szelíd) esték is emlékké nemesednek. Nem is lesz soká.
Felzengő állomások – Radnóti 30
Radnóti Színház – Magvető Kiadó, 2016
240 oldal / 6500 Ft