2016. Április 20. / G. I.
Szomorú dráma a Maggie – Az átalakulás. Bár egy végítéletszerű fertőzés idején játszódik, amit egy vírus okozott, és élőhalottak is akadnak benne (a főhősnő például az), a legkevésbé sem a zombikról szól, hanem a közös utolsó heteit élő apáról és lányáról. A film az ő búcsúballadájuk.
Nemcsak zombivírus szabadul az emberekre, a gabonanövények is pusztulnak, az utolsó idők halott, szeméttel és roncsokkal teli útjait a felgyújtott földek látványa kíséri – ebben a haláltáncát járó világban aki bír, túlél. Esetleg ragaszkodik a szeretteihez, vagy éppen ellenkezőleg: a gyógyíthatatlan kórral sújtott gyermekét, férjét, feleségét átadja a kétségbeesett harcot vívó hatóságnak, hogy karanténba zárják. Ám onnan nincs menekvés, a zombivá válás kínjai iszonyúak, pláne, hogy az átalakulás nem órák alatt megy végbe, hanem hetek kellenek hozzá.
Wade (Arnold Schwarzenegger) lánya, Maggie (Abigail Breslin) is fertőzött. A farmer hazaviszi a kórházból, hogy mostohaanyjával, Caroline-nal (Joely Richardson) és vele lehessen, amíg csak lehet. Ám Caroline a féltestvéreit kapásból a biztos távolba küldi, és maga is távozik, amikor az egyre fekélyesebb és feketébb bőrű, opálosabb szemű Maggie először ízleli meg a nyers húst. A farmon végül csak az apa és a – haldokló – lány marad.
A Hollywoodban főleg eleje- és vége-főcím direktorként foglalkoztatott Henry Hobson rendező és a Maggie-vel debütáló John Scott forgatókönyvíró egyenes vonalú cselekménye nem tartogat meglepetéseket. Ugyan a filmzárlat megoldása korábban nem került szóba, de lehetőségként végig ott lebegett. A Maggie – Az átalakulás inkább Albert Camus A pestis című regényét idézi meg, mintsem bármelyik zombi-akciófilmet. A kamasz és szülő elégikus, érzelmes kapcsolata kapja a főhangsúlyt, nem a szavak beszédesek, hanem az arcok, tekintetek, illetve a fakó (és lehangoló) környezet.
Breslintől megszokott a nívós játék, a film erőssége azonban Schwarzenegger – nem gondoltuk volna, hogy ezt egyszer leírjuk – színészi teljesítménye. Kiváló alakítást nyújt. Örömmel állapítjuk meg: a rozsdás akciósztár jobb embernek, mint gépnek.
DVD
Gamma Home Entertainment
Kritika (3,5)
Nemcsak zombivírus szabadul az emberekre, a gabonanövények is pusztulnak, az utolsó idők halott, szeméttel és roncsokkal teli útjait a felgyújtott földek látványa kíséri – ebben a haláltáncát járó világban aki bír, túlél. Esetleg ragaszkodik a szeretteihez, vagy éppen ellenkezőleg: a gyógyíthatatlan kórral sújtott gyermekét, férjét, feleségét átadja a kétségbeesett harcot vívó hatóságnak, hogy karanténba zárják. Ám onnan nincs menekvés, a zombivá válás kínjai iszonyúak, pláne, hogy az átalakulás nem órák alatt megy végbe, hanem hetek kellenek hozzá.
Wade (Arnold Schwarzenegger) lánya, Maggie (Abigail Breslin) is fertőzött. A farmer hazaviszi a kórházból, hogy mostohaanyjával, Caroline-nal (Joely Richardson) és vele lehessen, amíg csak lehet. Ám Caroline a féltestvéreit kapásból a biztos távolba küldi, és maga is távozik, amikor az egyre fekélyesebb és feketébb bőrű, opálosabb szemű Maggie először ízleli meg a nyers húst. A farmon végül csak az apa és a – haldokló – lány marad.
A Hollywoodban főleg eleje- és vége-főcím direktorként foglalkoztatott Henry Hobson rendező és a Maggie-vel debütáló John Scott forgatókönyvíró egyenes vonalú cselekménye nem tartogat meglepetéseket. Ugyan a filmzárlat megoldása korábban nem került szóba, de lehetőségként végig ott lebegett. A Maggie – Az átalakulás inkább Albert Camus A pestis című regényét idézi meg, mintsem bármelyik zombi-akciófilmet. A kamasz és szülő elégikus, érzelmes kapcsolata kapja a főhangsúlyt, nem a szavak beszédesek, hanem az arcok, tekintetek, illetve a fakó (és lehangoló) környezet.
Breslintől megszokott a nívós játék, a film erőssége azonban Schwarzenegger – nem gondoltuk volna, hogy ezt egyszer leírjuk – színészi teljesítménye. Kiváló alakítást nyújt. Örömmel állapítjuk meg: a rozsdás akciósztár jobb embernek, mint gépnek.
DVD
Gamma Home Entertainment
Kritika (3,5)