2016. május 04. / Pavlovics Ágota
Királynői jelenség. Bátor. Ő merte először levetni magáról a teátrumi társulathoz tartozás zabláját. Fanyar humora pazar. Tehetsége ragyogó. Lebilincselő személyiség. Ha egy szóval kellene jellemezni, feltétlenül a szabad szóra voksolnék. Áprilisban zenés önálló esttel összegez kerek
születésnapja ürügyén. Az ünnepelt nem sokat árult el róla, mégis biztosak lehetünk benne, hol vulkánszerűen kirobbanó, máskor elmélyülten bölcs, megint máskor sziporkázóan humoros lesz. Pont olyan, mint ő. Hernádi Judittal beszélgettünk.
Április 8-án lesz a bemutatója Hernádi Pont című zenés önálló estjének a Belvárosi Színházban. A játékos cím legalább kétértelmű, de lehet, hogy három. Kinek a leleménye?
H. J.: Én találtam ki, szerintem is jó, de eleinte nem arattam vele nagy sikert. Végül elfogadták az alkotótársaim. Pelsőczy Réka rendezi az estem, az előbemutató Győrben lesz, ahol kétszer lépek fel vele, aztán még párszor játszunk vidéken, és áprilisban a Belvárosi Színházban lesz a budapesti bemutató.
Az apropó számadás kerek születésnapja okán. Mit tudhatunk meg az est programjáról?
H. J.: Nem szeretnék sokat elárulni róla, persze lesznek mondatok, amiket már elmondtam, és amiket nekem szántak. Dalok, amiket nekem írtak vagy írhattak volna a szerzők. És persze szól majd mindarról, ami ma foglalkoztat. Nemcsak énekelni fogok, sokat fogok beszélni, elmondom a kedves verseimet is. Vetítések fogják kiegészíteni a szövegeket és a dalokat. Inkább színházi est lesz, mint koncert. Most jöttem rá, hogy a színház mennyire védelmező lehet, segítségével át lehet fogalmazni dolgokat. Ez most egy érdekes tapasztalat számomra. Röviden: ez az est rólam fog szólni. Szerintem szórakoztató lesz.
Bár a Sohase mondd című dala aratott óriási, évtizedekig nem csituló sikert, az a lemez, amelyen megjelent, számos szépséges dalt őriz, mint például a Mísz délelőtt vagy a Fénylő síneken. Na és persze olyan vicces-szomorúakat is, mint a Zongorista meg a Stollár Miki.
H. J.: A Stollár Mikit nem fogom énekelni, de Pelsőczy Réka fantasztikusan kreatív ötletének köszönhetően egy régi lemezjátszón a háttérből hallhatóak lesznek a régi lemezeim.
Az esten Heilig Gáborral és zenekarával lép fel, más vendéget nem hívott?
H. J.: Szeretek vendégeskedni máshol, de most nem hívok senkit. Végül is ezt az estet egy kerek évszám miatt csinálom, úgyhogy azt akarom, hogy rólam szóljon. Valamiféle áttekintést készítünk az életemről. Nem vagyok meg nem értett, sértett ember. Fogalmazzunk pontosan, szerencsés ember vagyok. Nem kell az igazamat senkire rátukmálnom. Szórakoztató számvetésre készülök, szeretnék én is szórakozni, és azt szeretném, ha a nézők velem szórakoznának.
Ön számos bátor döntést hozott az életében, például akkor, amikor a főiskola befejezése után nyolc évvel elhagyta a biztonságot jelentő Vígszínház patinás falait, és szabadúszóként folyatta a pályáját. Mi ez, genetika, családi minta?
H. J.: Nem tudom, de biztosan a családból is jött. Volt egy nagyapám, aki nagy hatással volt rám, és van bennem egy adag naivitás is. Mindig hiszek abban, hogy lehetnek jobbak, tisztábbak a dolgok. Folyton tanulok, és egyre biztosabb vagyok benne, hogy semmi sem marad úgy, se jól, se rosszul, ahogy látjuk, minden változik.
Milyen könyvek, zenék voltak mostanában hatással önre?
H. J.: Vásárolok könyveket rendszeresen, kizárólag értékes irodalmat, de mostanában nincs időm olvasni. Ulickaja művei, Kundera új kötete arra várnak, hogy majd nyáron elolvassam őket. Az egyetlen kivétel Forgách András könyve, az Élő kötet nem marad, amit most feltétlenül el fogok olvasni. Zenét nem hallgatok, mert csendre vágyom. Viszont szeretek moziba járni, éppen most láttam az Oscar-díjat kapott Spotlightot.
Milyen volt?
H. J.: Tetszett, jó film. Úgy tűnik, Amerika is kezd felnőtté válni, lehet, hogy a legfontosabb intézményeik ellen 2001. szeptember 11-én elkövetett terrortámadások generálták a változást. A filmben láthatóan ott van a háttérben, a dolgok mögött a meg nem oldottság csírája, amit érdekes látni.
Valahol azt olvastam és szöget ütött a fejemben a következő hernádis mondat: „Könnyen, sőt, kimondottan gyorsan tanulok, csak nem mindig azt, ami le van írva.” Mit jelent ez egy színésznő számára?
H. J.: Ez egyáltalán nem vicc. Nagyon gyorsan tanulok, de közben átalakul a fejemben a szöveg, és azt hiszem, hogy azt mondom, amit kell, ámde nem azt mondom.
Nagyjából tíz előadásban játszik, ami tekintélyes szám. Meglehet felesleges a kérdés – de akit szeretünk, abból soha nem elég –, mire készül premierjén és most futó előadásain kívül?
H. J.: A Rózsavölgyi Szalonban lesz egy nagyon kedves előadásunk Jordán Tamással, de most erről tényleg egy szóval sem szeretnék többet mondani.
Dióhéj
A Hernádi Pont című zenés önálló estjén kívül Hernádi Judit jelenleg a Belvárosi Színházban a következő darabokban látható: Happy Ending, Római vakáció, Mindent Éváról, Hitted volna? A Játékszínben pedig az Acélmagnóliák, a Nyolc nő, a Vidám kísértet, a Jutalomjáték című előadásokban lép színpadra.
születésnapja ürügyén. Az ünnepelt nem sokat árult el róla, mégis biztosak lehetünk benne, hol vulkánszerűen kirobbanó, máskor elmélyülten bölcs, megint máskor sziporkázóan humoros lesz. Pont olyan, mint ő. Hernádi Judittal beszélgettünk.
Április 8-án lesz a bemutatója Hernádi Pont című zenés önálló estjének a Belvárosi Színházban. A játékos cím legalább kétértelmű, de lehet, hogy három. Kinek a leleménye?
H. J.: Én találtam ki, szerintem is jó, de eleinte nem arattam vele nagy sikert. Végül elfogadták az alkotótársaim. Pelsőczy Réka rendezi az estem, az előbemutató Győrben lesz, ahol kétszer lépek fel vele, aztán még párszor játszunk vidéken, és áprilisban a Belvárosi Színházban lesz a budapesti bemutató.
Az apropó számadás kerek születésnapja okán. Mit tudhatunk meg az est programjáról?
H. J.: Nem szeretnék sokat elárulni róla, persze lesznek mondatok, amiket már elmondtam, és amiket nekem szántak. Dalok, amiket nekem írtak vagy írhattak volna a szerzők. És persze szól majd mindarról, ami ma foglalkoztat. Nemcsak énekelni fogok, sokat fogok beszélni, elmondom a kedves verseimet is. Vetítések fogják kiegészíteni a szövegeket és a dalokat. Inkább színházi est lesz, mint koncert. Most jöttem rá, hogy a színház mennyire védelmező lehet, segítségével át lehet fogalmazni dolgokat. Ez most egy érdekes tapasztalat számomra. Röviden: ez az est rólam fog szólni. Szerintem szórakoztató lesz.
Bár a Sohase mondd című dala aratott óriási, évtizedekig nem csituló sikert, az a lemez, amelyen megjelent, számos szépséges dalt őriz, mint például a Mísz délelőtt vagy a Fénylő síneken. Na és persze olyan vicces-szomorúakat is, mint a Zongorista meg a Stollár Miki.
H. J.: A Stollár Mikit nem fogom énekelni, de Pelsőczy Réka fantasztikusan kreatív ötletének köszönhetően egy régi lemezjátszón a háttérből hallhatóak lesznek a régi lemezeim.
Az esten Heilig Gáborral és zenekarával lép fel, más vendéget nem hívott?
H. J.: Szeretek vendégeskedni máshol, de most nem hívok senkit. Végül is ezt az estet egy kerek évszám miatt csinálom, úgyhogy azt akarom, hogy rólam szóljon. Valamiféle áttekintést készítünk az életemről. Nem vagyok meg nem értett, sértett ember. Fogalmazzunk pontosan, szerencsés ember vagyok. Nem kell az igazamat senkire rátukmálnom. Szórakoztató számvetésre készülök, szeretnék én is szórakozni, és azt szeretném, ha a nézők velem szórakoznának.
Ön számos bátor döntést hozott az életében, például akkor, amikor a főiskola befejezése után nyolc évvel elhagyta a biztonságot jelentő Vígszínház patinás falait, és szabadúszóként folyatta a pályáját. Mi ez, genetika, családi minta?
H. J.: Nem tudom, de biztosan a családból is jött. Volt egy nagyapám, aki nagy hatással volt rám, és van bennem egy adag naivitás is. Mindig hiszek abban, hogy lehetnek jobbak, tisztábbak a dolgok. Folyton tanulok, és egyre biztosabb vagyok benne, hogy semmi sem marad úgy, se jól, se rosszul, ahogy látjuk, minden változik.
Milyen könyvek, zenék voltak mostanában hatással önre?
H. J.: Vásárolok könyveket rendszeresen, kizárólag értékes irodalmat, de mostanában nincs időm olvasni. Ulickaja művei, Kundera új kötete arra várnak, hogy majd nyáron elolvassam őket. Az egyetlen kivétel Forgách András könyve, az Élő kötet nem marad, amit most feltétlenül el fogok olvasni. Zenét nem hallgatok, mert csendre vágyom. Viszont szeretek moziba járni, éppen most láttam az Oscar-díjat kapott Spotlightot.
Milyen volt?
H. J.: Tetszett, jó film. Úgy tűnik, Amerika is kezd felnőtté válni, lehet, hogy a legfontosabb intézményeik ellen 2001. szeptember 11-én elkövetett terrortámadások generálták a változást. A filmben láthatóan ott van a háttérben, a dolgok mögött a meg nem oldottság csírája, amit érdekes látni.
Valahol azt olvastam és szöget ütött a fejemben a következő hernádis mondat: „Könnyen, sőt, kimondottan gyorsan tanulok, csak nem mindig azt, ami le van írva.” Mit jelent ez egy színésznő számára?
H. J.: Ez egyáltalán nem vicc. Nagyon gyorsan tanulok, de közben átalakul a fejemben a szöveg, és azt hiszem, hogy azt mondom, amit kell, ámde nem azt mondom.
Nagyjából tíz előadásban játszik, ami tekintélyes szám. Meglehet felesleges a kérdés – de akit szeretünk, abból soha nem elég –, mire készül premierjén és most futó előadásain kívül?
H. J.: A Rózsavölgyi Szalonban lesz egy nagyon kedves előadásunk Jordán Tamással, de most erről tényleg egy szóval sem szeretnék többet mondani.
Dióhéj
A Hernádi Pont című zenés önálló estjén kívül Hernádi Judit jelenleg a Belvárosi Színházban a következő darabokban látható: Happy Ending, Római vakáció, Mindent Éváról, Hitted volna? A Játékszínben pedig az Acélmagnóliák, a Nyolc nő, a Vidám kísértet, a Jutalomjáték című előadásokban lép színpadra.