Egy rendetlen hollywoodi fickó: Shane Black
2016. május 27. / Kovács Gellért

Kevés olyan álomgyári fenegyerek maradt ránk a nyolcvanas-kilencvenes évekből, akiben még ma is benne van a nagy durr. Shane Black ilyen ritka alak: kis szerencsével roppant jól fogunk
szórakozni új akcióvígjátékán, a Rendes fickókon (magyarországi bemutató: május 26.), melyet maga írt és rendezett. De miért hiszünk Blackben ennyire? Mert életműve több mint cool!

Shane Black, az ÍRÓ

Halálos fegyver (1987)
Mitől blackes?
Attól, hogy felfrissítette az akciófilm műfaját. Black ezzel lépett be a (nagy)pályára, s kezdte meg hosszú baráti együttműködését Joel Silver producerrel. Rögtön megmutatta, mitől is döglik nála a légy: az olyan karakterektől, akik egyszerre keresik a megváltást, a megnyugvást és a végzetüket – közben pedig a tár folyamatos ürítése mellett a férfiasan tökéletes nagydumákat se felejtik a csomagtartóban.
Mennyire fontos?
Martin „Mad Max hollywoodi zsaruként is elégé őrült” Riggs és Roger „öreg vagyok én már ehhez a szarhoz” Murtaugh szinte azonnal ikonikus párossá váltak. Mel Gibson és Danny Glover duettje még három foly­ta­tá­son keresztül hozott igen szép pénzt a Warner konyhájára, ezek közül Shane Black csak a második sztorijáért volt felelős – de a maradék kettő is hű maradt a franchise korszakos jelentőségű stílusához és hangvételéhez.

A szörnycsapat (1987)
Mitől blackes?
Attól, hogy Black figurái valamennyire mindig is megmaradtak gyereknek, de leginkább gyerekesen ma­kacs­nak – csak nem mindig jött ez jól nekik a felnőttek világában. Itt ugye szabadon szárnyalhatott a képzelet, ám kellett a blacki tökösség is ahhoz, hogy a főhős kölykök elkaphassák Drakulát és horrorisztikus rém­ban­dáját.
Mennyire fontos?
Annak számít, de nem annyira meghatározó, mint mondjuk a Steven Spielberg által megálmodott, hasonló hangulatú, nem horroros Kincsvadászok. Viszont aki akkor szerette, az megtartotta (titkos) kedvencének.
[kep3]
Az utolsó cserkész (1991)
Mitől blackes?
Tarantino befutása már a kanyarban, de ekkor még mindig Shane Black az, aki a legütősebb párbeszédeket írja a fiktív bad ass arcoknak: a bukott ex-zsaru (Bruce Willis) és a bukott sportoló (Damon Wayans) addig zrikálják egymást válogatott trágárságokkal, addig gyűjtik a sebeket, és gyártják a hullákat, míg az amerikai foci összes bűnének utána nem járnak, s be nem nyújtják a számlát!
Mennyire fontos?
Cinikus, feketén humoros, véres-pörgős haverfilm, melyből minden második mondat idézhető. S idézzük is rendesen!

Az utolsó akcióhős (1993)
Mitől blackes?
Úgy tudott játszani a műfajjal, s viccelni vele, hogy közben megtartotta a rajongói nézőpontját is. Az utolsó akcióhős tulajdonképpen nem más, mint Shane Black külön bejáratú Cinema Paradisója és virtuóz módon megírt Végtelen története – a saját magát is nagy kedvvel parodizáló Arnold Schwarzeneggerrel a fő­sze­repben.
Mennyire fontos?
A maga idejében óriásit bukott a film, ma már igazi kultfilmnek számít – s nemcsak a számos vicces cameo, briliáns akciófilmes idézet miatt, hanem azért is, mert számító szórakoztatóipari húzások helyett tényleg valamiféle cinefil varázslat működteti.

Utánunk a tűzözön (1996)
Mitől blackes?
Attól, hogy úgy használja a kliséket, mintha ő találta volna fel azokat a konyhában. Az életmű sokadik halálos fegyvere ezúttal egy hölgy (Geena Davis), egy békés anyuka, aki egyik pillanatról a másikra ébred rá régi énjére – aki korántsem volt békés, sokkal inkább egy professzionális gyilkos.
Mennyire fontos?
A női Jason Bourne még sokkal képregényesebben állt hozzá az élethez, s nem is hozott igazi meglepetéseket – de Black még ezt is úgy tudta megírni, hogy nem is hiányoltuk az extrákat.
Shane Black, a RENDEZŐ

Durr, durr és csók (2005)
Mitől blackes?
Leginkább attól, hogy ha létezik olyan film, melyben esszenciálisan minden benne van, amitől Shane Black az lett, aki, hát ez olyan produkció. Önpusztító attitűdje okán Robert Downey Jr. akkor még, Val Kilmer pedig már akkor is komoly kockázatnak számított a forgatáson, de Blacknek pont ez a két alak kellett ahhoz, hogy önreflektív poénokban, bravúros narrációs kiszólásokban és persze bűnben gazdag újabb noiros haverfilmje ennyire remekül sikerüljön.
Mennyire fontos?
Black első rendezését a kritikusok ünnepelték már bemutatója idején is, de ez kereskedelmileg aligha jelenthetett sokat, hisz még világszinten is alig hozta be a 15 millió dolláros költségvetését. Ami azért eléggé nagy égésnek számított.

Vasember 3. (2013)
Mitől blackes?
A félig-meddig önkéntes száműzetésből felépült, masszívan szupersztárkodó Robert Downey Jr. kedvéért tért vissza, s többedmagával megírta és egyedül megrendezte Tony Stark eddigi legkönnyedebb hangvételű kalandját, mely ugyan inkább volt erőltetetten jófejkedő, mint virtuóz, de legalább megint felrakta a térképre Shane Blacket.
Mennyire fontos?
1, 2 milliárd dollárt kerestek vele az érintettek. Van még kérdés?


Rendes fickók (2015)

Mennyire blackes?
Hamarosan meglátjuk! Egyelőre csak az előzetesbe kapaszkodhatunk, de szívesen tesszük, mert abból az derül ki, hogy Shane Black megint olyan csókákkal foglalkozott, akiknek a lelki világához és viselt dolgaikhoz a legjobban ért.
Mennyire fontos?
Amennyire mókásnak tűnik a trailer, még az is lehet, hogy Russell Crowe és Ryan Gosling retrós magánnyomozósdija feliratkozik az instant Black-klasszikusok közé.


És ami még JÖN
Amellett, hogy westernsorozatot fejlesztett az Amazonnak (Edge), amiből a pilot már kikerült a netre (a folytatás erősen kérdéses), már szinte tuti, hogy Black írja és rendezi az 1930-40-es évek ponyvahősének mozis küldetését: Doc Savage, a kalandor talán Dwayne Johnson alakjában akciózik majd, de ez hamarosan biztosan kiderül.
Aztán az is lefixáltnak tűnik, hogy Shane Black lesz az, aki a mi Antal Nimródunk után továbbviszi a Predator-franchise-t. Sőt, a hollywoodi dzsungel madarai azt csiripelik, hogy már Arnold Schwarzenegger is beszélt a mesterrel (akik azért is jóban vannak, mert Black, aki kisebb szerepekre rendre beugrik különböző filmekbe, játszott ugye az első Ragadozó-moziban), úgyhogy meglehet, valahogy Dutch karaktere is visszatérhet a 2018-ban esedékes folytatásban.