2016. május 27. / GK
Mozikban A mi jövőnk, Rémi Bezancon legújabb filmje. Star Wars, Proust és David Bowie – a francia rendezővel Párizsban beszélgettünk.
Sokszor elmondta már, de ha nem mondja, a filmjei láttán akkor is nyilvánvaló, hogy legfőbb témája az idő természete. És ha a múló idő szóba kerül, ott Proustnak is szóba kell kerülnie…
R. B.: Olvasott Proustot?
Igen.
R. B.: Meddig jutott?
A fogoly lányig. Ön?
R. B.: Elég késő jutottam el Proust olvasásáig. Mint tudja, nem könnyű olvasmány. 30 éves koromban estem át a tűzkeresztségen. Lenyűgözött a stílusa és az, amit az idő természetéről, az emlékezésről, a nosztalgiáról ír.
Mind a hét kötetet olvasta?
R. B.: Nem, dehogy. Az első kettőt olvastam csak. A Swannt és a Bimbózó lányokat.
Miért hagyta abba?
R. B.: Proust olvasása főállású tevékenység. Időigényes dolog. Meg hát valamit későbbre is akartam hagyni. A Breaking Bad öt évadát meg lehet nézni egy hónap alatt, de Az eltűnt időt, mind a hét kötetet, ennyi idő alatt képtelenség lenne elolvasni.
Ki a kedvenc Proust-karaktere?
R. B.: Kérdezzen könnyebbet! Megszámolni se tudnám, annyi szereplője van Proust világának. Meg hát a stílus; amilyen csodás, olyan nehéz olvasni. Nem lehetett könnyű magyarra átültetni.
Az első három kötetet és a többi négyet más-más fordította. Az első három szövege gördülékenyebb, noha azt mondják, az eredetihez képest pontatlanabb. Én mindenesetre az első hármat jobban élveztem. Utolsó Proust-kérdés következik: a filmesek is kísérleteztek Prousttal, Volker Schlöndorff Proust-adaptációjában Alain Delon játszotta Charlus bárót, Raul Ruiz filmjében John Malkovich.
R. B.: Az eltűnt időt lehetetlenség filmre vinni. Hogy Alain Delon játszotta volna Charlus bárót, azt most hallom először. Hát, nehezen tudom elképzelni.
Pedig nem rossz, sőt, ő volt a legjobb Schlöndorff filmjében. De elég Proustból, beszéljünk Bowie-ról. Elég fontos lehet önnek, hiszen két filmjében is használta a dalait.
R. B.: A Hátralévő életed első napjában a Time című Bowie-szám hangzik fel, A mi jövőnkben pedig a Cygnet Committee. Nálunk a feleségem a nagy Bowie-rajongó a családban. El is sírta magát, amikor Bowie meghalt. Kicsit rám is ijesztett, ő előbb tudta meg a hírt, én csak annyit láttam, hogy sírva fakad előttem ismeretlen okból. Amikor megtudtam, mi történt, én is megdöbbentem. Bowie-re sosem gondoltam úgy, mint aki meghalhat. Nem, Bowie nem halhat meg. Őt más emberből faragták. Azóta is az Ashes to Ashes megy a fejemben.
Macerás volt megszerezni ezeket a számokat?
R. B.: Ellenkezőleg. Bowie-nak szívügye volt a francia filmművészet. Ha egy francia rendező kereste meg, mert használni akarta valamelyik számát, a kérést személyesen bírálta el. Nagyon jó áron kaptuk meg a számokat, alighanem ebben Bowie frankomániája is szerepet játszott. Közvetlenül Bowie-val tárgyaltunk; persze, nem én, hanem a producerünk. Prousttal is személyes kapcsolatban álltunk (nevet). Proust, Bowie, ki lesz a következő?
Természetesen a Star Wars. A Star Wars-nosztalgia erősen él a harmincas-negyvenes férfiakban. Mindenkinek van egy legszebb, gyerekkori Star Wars-élménye, amit magában dédelget.
R. B.: Én tízévesen láttam először a Star Warst, a két bátyám társaságában. ’71-es születésű vagyok, tehát ez ’81-ben lehetett. És ön?
’73-as vagyok, ’83 körül láttam először.
R. B.: Akkor tudja, miről beszélek, amikor azt mondom, hogy a Star Wars igazi nosztalgiamozi. Ami Proustnál a madeleine sütemény, az nálam a Star Wars. Két-három hete láttam az új részt, Az ébredő Erőt. Szomorúan kell megjegyeznem, hogy egy kicsit túltolták a nosztalgiafaktort, az én ízlésemnek ez már sok volt. A történetben is csalódnom kellett.
A suliban kockának számított?
R. B.: Igazi geek voltam. Play Stationből és szerepjátékokból állt az az életem.
Sokszor elmondta már, de ha nem mondja, a filmjei láttán akkor is nyilvánvaló, hogy legfőbb témája az idő természete. És ha a múló idő szóba kerül, ott Proustnak is szóba kell kerülnie…
R. B.: Olvasott Proustot?
Igen.
R. B.: Meddig jutott?
A fogoly lányig. Ön?
R. B.: Elég késő jutottam el Proust olvasásáig. Mint tudja, nem könnyű olvasmány. 30 éves koromban estem át a tűzkeresztségen. Lenyűgözött a stílusa és az, amit az idő természetéről, az emlékezésről, a nosztalgiáról ír.
Mind a hét kötetet olvasta?
R. B.: Nem, dehogy. Az első kettőt olvastam csak. A Swannt és a Bimbózó lányokat.
Miért hagyta abba?
R. B.: Proust olvasása főállású tevékenység. Időigényes dolog. Meg hát valamit későbbre is akartam hagyni. A Breaking Bad öt évadát meg lehet nézni egy hónap alatt, de Az eltűnt időt, mind a hét kötetet, ennyi idő alatt képtelenség lenne elolvasni.
Ki a kedvenc Proust-karaktere?
R. B.: Kérdezzen könnyebbet! Megszámolni se tudnám, annyi szereplője van Proust világának. Meg hát a stílus; amilyen csodás, olyan nehéz olvasni. Nem lehetett könnyű magyarra átültetni.
Az első három kötetet és a többi négyet más-más fordította. Az első három szövege gördülékenyebb, noha azt mondják, az eredetihez képest pontatlanabb. Én mindenesetre az első hármat jobban élveztem. Utolsó Proust-kérdés következik: a filmesek is kísérleteztek Prousttal, Volker Schlöndorff Proust-adaptációjában Alain Delon játszotta Charlus bárót, Raul Ruiz filmjében John Malkovich.
R. B.: Az eltűnt időt lehetetlenség filmre vinni. Hogy Alain Delon játszotta volna Charlus bárót, azt most hallom először. Hát, nehezen tudom elképzelni.
Pedig nem rossz, sőt, ő volt a legjobb Schlöndorff filmjében. De elég Proustból, beszéljünk Bowie-ról. Elég fontos lehet önnek, hiszen két filmjében is használta a dalait.
R. B.: A Hátralévő életed első napjában a Time című Bowie-szám hangzik fel, A mi jövőnkben pedig a Cygnet Committee. Nálunk a feleségem a nagy Bowie-rajongó a családban. El is sírta magát, amikor Bowie meghalt. Kicsit rám is ijesztett, ő előbb tudta meg a hírt, én csak annyit láttam, hogy sírva fakad előttem ismeretlen okból. Amikor megtudtam, mi történt, én is megdöbbentem. Bowie-re sosem gondoltam úgy, mint aki meghalhat. Nem, Bowie nem halhat meg. Őt más emberből faragták. Azóta is az Ashes to Ashes megy a fejemben.
Macerás volt megszerezni ezeket a számokat?
R. B.: Ellenkezőleg. Bowie-nak szívügye volt a francia filmművészet. Ha egy francia rendező kereste meg, mert használni akarta valamelyik számát, a kérést személyesen bírálta el. Nagyon jó áron kaptuk meg a számokat, alighanem ebben Bowie frankomániája is szerepet játszott. Közvetlenül Bowie-val tárgyaltunk; persze, nem én, hanem a producerünk. Prousttal is személyes kapcsolatban álltunk (nevet). Proust, Bowie, ki lesz a következő?
Természetesen a Star Wars. A Star Wars-nosztalgia erősen él a harmincas-negyvenes férfiakban. Mindenkinek van egy legszebb, gyerekkori Star Wars-élménye, amit magában dédelget.
R. B.: Én tízévesen láttam először a Star Warst, a két bátyám társaságában. ’71-es születésű vagyok, tehát ez ’81-ben lehetett. És ön?
’73-as vagyok, ’83 körül láttam először.
R. B.: Akkor tudja, miről beszélek, amikor azt mondom, hogy a Star Wars igazi nosztalgiamozi. Ami Proustnál a madeleine sütemény, az nálam a Star Wars. Két-három hete láttam az új részt, Az ébredő Erőt. Szomorúan kell megjegyeznem, hogy egy kicsit túltolták a nosztalgiafaktort, az én ízlésemnek ez már sok volt. A történetben is csalódnom kellett.
A suliban kockának számított?
R. B.: Igazi geek voltam. Play Stationből és szerepjátékokból állt az az életem.