Az élőhalottak éjszakája
2016. június 15. / Dercsényi Dávid

És akkor tessék, itt van, az első zombifilm a maga teljes valójában, ahogy az éjféli mozizás s George A. Romero megteremtette. Százmilliók tapadnak a képernyőkre a Walking Dead évadjait nézvén, a zombi mára jobb exportcikke lett Amerikának, mint a kóla. Holott a kezdetek még mennyire máshogy és másról szóltak.
Romero fekete-fehér filmje nem kezdődik máshogy, mint bármelyik B-film, egy testvérpár ellátogat apjuk sírjához egy hosszú autóút végén, és a temetőben rögtön feltűnik egy jellegzetesen dülöngélő, botorkáló járású egyed. Még nincs kirohadva a fél feje, a maszkmesterek költségeit nagyvonalúan leírta a produkció, csak némi fogkoszra futotta.
[kep3]A dülöngélő férfi rögtön zombi módra neki is megy a testvérpárnak, egyikük bemenekül egy házba, ahol nemsokára társaságot kap, egy fekete férfi siet segítségére. Innentől határozottan kettős jelleget kap a film, a zombik már csak ürügyként szolgálnak. Sokkal inkább egy kamaradráma bontakozik ki a bedeszkázott ház falain belül, melyben még Hitchcock Pszichójának mumifikálódott teteme is kap egy dermesztő kameót.
Romero filmje amúgy is zavarba ejtő alkotás: a zombik egyáltalán nem tűnnek egy más világ teremtményeinek, hanem emberiek, van köztük meztelen nő is, mintha egy Jancsó-filmből lépett volna elő. Zavarba ejtően emberiek, ezért nem is olyan magabiztos fölénnyel végeznek velük a szereplők. És akármennyire is véres és gusztustalan is a mai zombiipar, sok olyat láthatunk az 1968-as eredetiben, amit ma nem vállalna be egy reklámbiztos sorozat sem.
Emberiek a nem zombi karakterek is, emberi gesztusaik vannak, ami annyira rímel a hidegháborús Amerika félelmeire. A film másik zavarba ejtő vonása épp ez, az információk áramlása, a kommunikáció, a világ érzékelésének módja egy ilyen félelmekkel teli helyzetben. Lehetetlen nem érzékelni az iróniát, amikor az egyik szereplő a tévére hivatkozik mint megfellebbezhetetlen forrásra. Ilyen szempontból nem is lehetett volna jobb időzítést találni a film magyarországi bemutatásához, mint a jelen időket.
Ez bizony politika: a fénytől rettegő, eszközhasználó zombik felfalják a társadalmat, de ez még csak szolid előjáték a nem zombik társadalmának szisztematikus pusztításához képest. Ezen a ponton hőkölnek majd hátra a mai idők feketeöves zombifogyasztói, ha ugyanazt várják a filmtől, mint Hollywood többi termékétől.
Persze az eltelt majdnem 50 év meglátszik a filmen, nemcsak a technikai részletek, trükkök tekintetében, hanem a színészi játék is sokszor túl sok, avagy túl kevés, a film ritmusa is túl lassú lehet sok, gifeken edződött leendő nézőnek. De talán az sem fog mindenkinek tetszeni, hogy a film után nem a megnyugtató felszabadulással, hanem nyomasztó érzelmekkel hagyják el a mozitermet.

Az élőhalottak éjszakája (18)
(Night of the Living Dead)
Amerikai, fekete-fehér, feliratos film
Rendező: George A. Romero
Szereplők: Duane Jones, Judith O′Dea, Karl Hardman, Marilyn Eastman
96 perc
Forgalmazó: Pannonia Entertainment
Már a mozikban