A fotográfia végjátéka
2017. január 21. /

Az Inda tízéves jubileumi sorozatának utolsó kiállításán egy Magyarországon eddig kevéssé ismert, ám rendkívül gazdag, változatos utat bejárt művész, a Berlinben élő és dolgozó, kanadai

Philip Pocock 1988 és 1994 között készült fotóalapú munkáiból, fo­tó­fest­mé­nyeiből látható válogatás.
Az 1954-ben Ottawában született Pocock életműve a fotográfiától a vi­deón, performanszokon, installációkon, a hálózati médiaművészeten át a kollaboratív és részvételen alapuló művészetig terjed. Mostani, első magyarországi kiállításának személyes vonatkozása, hogy fo­tó­mű­vé­szi pályájának kezdetére meghatározó hatással volt munkatársából (főnökéből) lett barátja és mentora, Cornell Capa, Robert Capa öccse.
A kiállítás azon a folyamaton próbálja végigvezetni a nézőt, ahogy a képek tárgyiassága fokozatosan feloldódik, áttűnik egy festői, az absz­trakt expresszionizmust idéző képiségbe. Pocock az azóta már a gyártásból kivont, páratlan fényhatásokat lehetővé tevő cibachrome alapfelületen hoz létre egyedi, nem reprodukálható festményeket.
Pocock szerint amikor a tudomány és a technológia alkalmazásaiban lehetséges veszélyként benne van a környezet és az ember tönkretétele, az ember nem legyinthet a tudományra, mondván, hogy arra már úgysem lehet hatása. Ismernie, használnia kell a folyamatokat, az ő esetében a kémiai reakciókat, hogy valamennyi ellenőrzése legyen a környezetet, az életteret befolyásoló hatások felett. Ezeknek az ismereteknek, a birtokukban végrehajtott kísérletezésnek az eredményei a kiállításon bemutatott képek.

Inda Galéria
01. 20-ig