2017. január 25. / Gulya István
Van ilyen. Kellett a pénz. Máshogy lehetetlenség megokolni, hogy John Travolta mi a fenét keres ebben a hulladékban. Oké, a Ponyvaregény, a Grease és az Ál/Arc ikonikus sztárja hajlamos
a szemétben turkálni, az utóbbi időszakának elfogadható filmjei (Párizsból szeretettel, Vadállatok) mellett bőven találunk elfogadhatatlanokat is: ilyen volt A hamisító vagy a Gyilkos szezon, ráadásul zavarunkat fokozza, hogy az elsőben Christopher Plummer, a másodikban Robert De Niro játszik. Na de azért mindennek van határa – és a Bosszúra törve átlépi azt. A negatív tartomány irányába.
E minden mondatában, mozdulatában, karakterében second hand produkcióban a kaliforniai állásinterjújáról hazatérő autógyári művezetőt, Stanleyt (Travolta) és feleségét (Rebecca De Mornay) pénzkunyeráló drogosok megtámadják a reptéri parkolóban, a férjet összeverik, a nejét leszúrják. A rendőrség nem nyomoz az ügyben, az elkövetőt pár óra múlva szabadon engedik, ezért a dühödt Stanley elhatározza, kézbe veszi a dolgokat. Előkapja régi – bérgyilkos/ügynök – énjét (hiszen minden átlagpolgár életében ott lappang a kétes múlt, minden átlagpolgárnak van titkos pincealja, szekrényhátulja, ahol fegyver rejlik, hamis irat és készpénz), és ex-szaktárs haverjával (Christopher Meloni) együtt felgöngyölíti a szálakat, amelyek természetesen magasra vezetnek.
Az újabb akciómozik között létezik a „korosodó sztár odacsap” típus (Liam Neeson- vagy Keanu Reeves-filmek), amelyekben a kötelező, minőségi látványbaletthoz jó szövegek társulnak, amiket jó színészek adnak elő, akikben van kellő alázat, azaz fizikailag is felfejlesztik magukat a szerepre. És van a Bulgáriában forgató, faarcának rámáit széthízó, nagyapásan pocakos Steven Seagal. Hozzá dörzsöli most pókhasát enyhe képzavarral élve Travolta, amit azért utasítunk el, mert még megannyi B-film után is méltatlan ez az egész. Az American Crime Story: Az O. J. Simpson-ügy után meg kiváltképp az. Jó, persze, kellett a pénz.
DVD
GHE-Bontonfilm
a szemétben turkálni, az utóbbi időszakának elfogadható filmjei (Párizsból szeretettel, Vadállatok) mellett bőven találunk elfogadhatatlanokat is: ilyen volt A hamisító vagy a Gyilkos szezon, ráadásul zavarunkat fokozza, hogy az elsőben Christopher Plummer, a másodikban Robert De Niro játszik. Na de azért mindennek van határa – és a Bosszúra törve átlépi azt. A negatív tartomány irányába.
E minden mondatában, mozdulatában, karakterében second hand produkcióban a kaliforniai állásinterjújáról hazatérő autógyári művezetőt, Stanleyt (Travolta) és feleségét (Rebecca De Mornay) pénzkunyeráló drogosok megtámadják a reptéri parkolóban, a férjet összeverik, a nejét leszúrják. A rendőrség nem nyomoz az ügyben, az elkövetőt pár óra múlva szabadon engedik, ezért a dühödt Stanley elhatározza, kézbe veszi a dolgokat. Előkapja régi – bérgyilkos/ügynök – énjét (hiszen minden átlagpolgár életében ott lappang a kétes múlt, minden átlagpolgárnak van titkos pincealja, szekrényhátulja, ahol fegyver rejlik, hamis irat és készpénz), és ex-szaktárs haverjával (Christopher Meloni) együtt felgöngyölíti a szálakat, amelyek természetesen magasra vezetnek.
Az újabb akciómozik között létezik a „korosodó sztár odacsap” típus (Liam Neeson- vagy Keanu Reeves-filmek), amelyekben a kötelező, minőségi látványbaletthoz jó szövegek társulnak, amiket jó színészek adnak elő, akikben van kellő alázat, azaz fizikailag is felfejlesztik magukat a szerepre. És van a Bulgáriában forgató, faarcának rámáit széthízó, nagyapásan pocakos Steven Seagal. Hozzá dörzsöli most pókhasát enyhe képzavarral élve Travolta, amit azért utasítunk el, mert még megannyi B-film után is méltatlan ez az egész. Az American Crime Story: Az O. J. Simpson-ügy után meg kiváltképp az. Jó, persze, kellett a pénz.
DVD
GHE-Bontonfilm