Igazi kérdéseket kell feltenni
2017. február 06. / Pavlovics Ágota

Idén februárban Debrecenben rendezett nagysikerű Rómeó és Júliát, májusban a Radnótiban a művészet hatását és felelősségét kutató Martin McDonagh-darabot, A párnaembert állította színpadra.Otthon leginkább saját társulatában, a Vádli Alkalmi Színházi Társulásban van, velük a
Szkénében dolgozik. Itt játsszák a hazugság és igazság viszonyát boncoló Székely János-drámát, a Caligula helytartóját ésPaul Foster I. Erzsébet című darabját. Az ő rendezésében mutatta be december 17-én a tatabányai Jászai Mari Színház Spiró György Az imposztor című komédiáját. Amára klasszikus darab a színházcsinálásról és persze arról is szól, hogy akik csinálják, mennyire vannak kiszolgáltatva a mindenkori hatalomnak. A rendületlenül kínzó kérdéseket feszegető színész-rendező Szikszai Rémusszal beszélgettünk.

Mi minden jutott eszébeAz imposztorról, amikor CrespoRodrigo, a tatabányai Jászai Mari Színház igazgatója felkérte a darab megrendezésére?
Sz. R.:Nem volt előzmény nélküli a felkérés, viszonylag hosszú párbeszéd eredményeként született meg a döntés. CrespoRodrigo igazgató azt kérte, olyan darabot keressünk, amiben az egész társulat játszhat. A keresés során megfogalmazódott bennünk, hogy Spiró klasszikusa komoly csapatmunkára kínál lehetőséget a társulatnak és azt is rögtön láttuk, hogy csodás főszereplőnk lehet Fodor Tamás személyében. Azt gondolom, hogy Fodor Tamás korunk egyik legnagyobb színésze, amikor a Rosencrantz és Guildenstern halott című előadásra készültem, nem volt kérdés számomra, hogy ki játssza a Színészt. Ahogyan akkor, most is csak Fodor Tamásban tudtam gondolkodni Boguslawski szerepével kapcsolatban. Nagyon örülök, hogy elfogadta a felkérést a szerepre. A Spiró-darab mellett szólt az is, hogy Az imposztorban a vilnai társulat MolièreTartuffe-jét próbálja, mi pedig Tatabányán tavaly mutattuk be a Tartuffe-öt, Parti Nagy Lajos zseniális átiratában. A két előadás valamilyen módon épülhetis egymásra, így ezzel a darabválasztással az egyik évad összekapcsolódik a másikkal.

Spirót olvasni mindig csodás élmény, rendezni milyen?
Sz. R.:Nagyon nehéz darab Az imposztor. Könnyen olvasható, mert remekül megírt darab, de komoly kihívás megrendezni. A darab szinte minden szereplője folyamatosan színpadon van, ám a folyamatos jelenlét során kevés a beszéd. Ráadásul miközben a darab két főszereplője elszántan harcol egymással, a háttérben a társulat élete zajlik.

Fodor Tamást ön választotta, érdekes döntés, hogy a darabbeli Kazynski direktor szerepét pedig a Jászai Mari Színház igazgatója játssza.
Sz. R.: Értékelem, hogy Rodrigo elvállalta ezt a negatív szerepet, döntésében szimpatikus öniróniát is látok, a szerepét pedig nagy szívvel játssza. Rodrigo volt a tavalyi Tartuffe címszereplője, és a többi szerepet is a tavalyi előadás szerepeinek megfelelően osztottuk ki.

CrespoRodrigo rövid idő alatt olyan színházat teremtett Tatabányán, ahol örömmel játszanak a társulat tagjai, szívesen vállalnak vendégszereplést a művészek, és ahol kimagasló színvonalú eladások születnek. Nyilván ön is jól érzi magát a színházban, azért újrázott. Lesz folytatás?
Sz. R.: Nagyon jól éreztem magam Tatabányán, és azt hiszem, a társulat is hasonlóan érezte magát velem, amikor a Tartuffe-t próbáltuk, így Az imposztor próbáit nem kellett a nulláról kezdenünk. A tatabányaiak részéről van felkérés, de nekem most csőlátásom van. Jelenleg csak egy hatalmas hegyet látok magam előtt, amit el kell hordanom. Ilyenkor nagyon nehéz másban gondolkodni.

Több színházban dolgozik, társulatával, a Vádlival is rendszeresen jelentkeznek új darabokkal. Hol mindenhol láthatjuk a következő naptári évben?
Sz. R.:A Vígszínház Házi Színpadán mutatjuk be Bartis Attila Rendezés című színművét, amit én fogok rendezni. Aztán Kecskeméten Szép Ernő Vőlegény című, szépséges és nagyon őszinte darabját fogom rendezni.

Sokat és jókat dolgozik, talán már szökni sem akar? Kambodzsa, Vietnam, Thaiföld hátrébb sorolódtak a tervei között?
Sz. R.: A szökésvágy nem szűnik meg soha, de sok mindennel függ össze, meg lehet-e szökni. Ahhoz hogy az ember egy időre teljesen más környezetben éljen, mondjuk néhány hónapig Ázsiában, anyagi felkészülésre van szükség. Gyűjtögetünk, de egyre nehezebb félretenni, így lassan gyűlik a pénz.

Akkor vissza a munkához, rendezett Rómeó és Júliát is a közelmúltban, hogy látta, mit kell mondani ma a tizenéveseknek, hogy közel kerüljenek a darabhoz?
Sz. R.: Úgy látom, a mai fiataloknak éppen úgy elegük van szüleik gyűlölködéséből, mint Romeónak és Júliánakvolt négyszáz éve. A mai gyerekek nem apatikusak, hanem unnak bennünket, mert nem vagyunk képesek másról, mint a régi sérelmeinkről beszélni. Az arcunkba ásítanak, és azt mondják, miért nem kérdezel valamit, ami az én életemről szól. Nekem is van két nagy fiam, az egyik 16 a másik 18 éves, ismerem a barátaikat is, és úgy látom, hogy érdeklődőek, szeretik a színházat. A nagyobbik fiam kedvence például a Rosencrantz és Guildenstern halott, magával ragadta a gyakran feltett kérdés: mi végre vagyunk itt a földön. Úgy látom a Szkénében és Tatabányán is, hogy jönnek a fiatalok, talán csak a klasszicizáló színházra reagálnak rosszabbul. Egyszerűen másként kell megszólítani őket, igazi kérdéseket kell feltennünk nekik.